Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-27 / 30. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 239 Ti pedig atyámfiai őrizkedjetek a konkolvhin- tőktől! Legyetek róla meggyőződve, hogy a legcsekélyebbnek látszó intézkedés, mely az ország első magvetőjétől, a földmivelés atyjától jő: a ti javatokat, boldogulástokot munkálja. Azért legyetek rajta, hogy munkás és munkát adó egyetértését, emberségét, sőt testvériességét a konkolyt hintők meg ne háborgassák! OLVASÓKOR. Az Isten újjá. Tikkadt a levegő, melegen süt a nap S mosolyogva nézi, a nép miként arat, A munkának még az idő is kedvező: Nincsen az ég ivén egy halóvány félhő. Merre a szem ellát kötik a kévéket, Hegyen-völgyön vígan fölzendül az ének; Kaszapengés közé madár dala vegyül, Van Isten áldása, dolgoznak emberül; S mire a fényes nap fáradtan leszállna, Épen elvégezve, össze is' számlálva ; , \ A gazda parancsát szilaj hangon adja »Holnap hozzáfogunk berakni asztagba. Ott a falu végén egy ócska feszület A mellé rakják le kendtek az életet; Az a vén kő-kereszt ráér, úgy sincs dolga, Majd vigyáz ő kelme a mi. asztagunkra!« He he he! nevetett a hallgató sereg, S gazdája szavain ismét nagyot nevet; Igen tetszett nekik ez a hetyke beszéli, Hangos nevetés közt oszoltak szerteszét. * * * Pár nap alatt vége is lett a hordásnak, De a feszületnek békét nem hagyának; »Mióta e falu végire plántáltak. Nem szolgáltál — mondák — még ily uraságnak!« És ez igy ment tovább. Mit tudom én meddig! ? Mig csak be nem hordtak sötét, késő estig. S az Űr a magasból hallgatagon nézte, Milyen gúnyolódva beszél az ő népe __ üg y, hogy éjszakára nagy dáridót csapnak, Huzza a czigány hej! tánczolnak, mulatnak. Takaros menyecskék, piruló leányok. Körül állják őket, mosolyognak rájok; Nagyon természetes; elvitték a tánczba, S a vidám dáridó szép hajnalig járja. Hja, már az népünknél régi, ősi szokás; Eladják házukat, csak legyen áldomás! S egymás poharába a bort addig töltik, Mig leiszsza magát mind a sárga földig. Itt is ép igy történt... s ki erre, ki arra Vitte zavart fejét rövid nyugalomra. Egv közülök égő pipával kezében Levetette magát az asztag tövében. Mit törődtek vele? Nincsen józan ember, Aki felügyelne éber figyelemmel! Elfáradt menyecskék, pihegő leányok Sem járják már tovább a nemzeti tánczot; Kívánnak illően »csendes jó éjszakát« »Szép álmokat« s azulán elballagnak tovább. Néma volt a hajnal s ragyogó palástja. Bíbor fényt vet az ég tiszta homlokára, De megkondul busán a falu harangja: Tűz van ! Tűz van ! zokog fájdalmasan hangja. Talpra kél az egész helység ifja, véne, S menteni sietnek a vész színhelyére. Segitni nem, csupán csak jajgatni tudnak : Lángol a feszület mellett levő asztag! Ti gyámoltalanok, mit álltok ott gyáván! Mért nem törtök által a tűz óriás lángján ? Hol az a bátorság, mely úgy neveltetett. Hogy az Istennel is bírókra keljetek ! ? Hol a hetyke gazda s a vitéz katona, Ki csákót nem emelt eddig soha, soha? Ott áll mind a kettő ... a tűzbe néznek és Kérdezik: mi vár ránk? Nyomor, nélkülözés! Köröttük a sereg nem kiált most: »helyes!« Hanem bánatának enyhülést hol keres ? Letérdelnek sorban a feszület előtt, Segélyül hívni ez égi, földi Erőt... A feljövő nap már az égboltra lépett. Mégis imádkoznak: »Kérünk Isten téged!« S mert az Ur a megtért bünöslis szereti : Könyező fiait keblére öleli! Kelem/ Iván. Gyermek mulatság Czigándon. »Bodrogközi jótékony nőegyesület« élvezetes és sok ideig emlékezetes nyári mulatságot rendezett folyó hó 20-ikán, vasárnap d. u. a czigándi iskolás gyermekek számára. A tánczmulatság megbirálásánál nem is tudja az ember, hogy melyiket csudálja inkább: az ártatlan vigalmat-e, melyben oly szépen olvadt össze a gyermeki szív romlatlan örömérzése az ébredező lélek nyilvánulásaival. vagy pedig azt az igazi sze- retetet, jiely folytonosan működik és épül, mióta csak a »Bodrogközi jótékony nőegyesület« a társadalomban magának a jótékonyság elvénél fogva létjogot követelt! Mig a czigándi gyermek mulatság sikere be- . , s^lő.,J>izonysága annak, hogy szolid vigalmakkal lehet jótékonyan hatni a gyermek kedély világának nemesítésére, addig hathatós érv egyúttal amellett is, hogy a jótékony nőegyesület helyes utón törekszik megoldani azt a kérdést, hogy miként kelljen a gyermeki lélekkel éreztetni a szeretet tartós melegét! Sok kicsiny gyermek visszatér majd e nap kellemes emlékéhez, — de visszatér majd egyúttal arra is, hogy mégis csak jók az emberek, s nem csupán maguknak, s magukért élnek, örülnek. Sok szülének — kik az örömkönnyében úszó szemekkel tekingettek vigadozó gyermekeikre — soknak fordulat fog beállani lelki világában, hogy csakugyan a szegényekről sem feledkeznek meg. A »Bodrogközi jótékony nőegyesület«-nek ez a nemes missziója, mely mindenütt a hol csak nyilvánult : nyomot hagyott a szivekben — a mily érdeme az egész egyesületnek, ép olyan érdeme azon kiváló, lelkes nőegyleti tagoknak is, akik mint vidéki megbízottak a mulatság sikere érdekében fáradságot nem ismerő buzgalommal működtek. A czigándi gyermek mulatság szép és csendes lefolyása után, midőn az érdemet az egyes közreműködőknek is be kell tudnunk, nem czéldm Nagytiszteletü Páricsy József né úrnőnek a mulatság sikeréért dics-hvmnuszt zengeni — pedig’ igen-igen megérdemelné — hanem a tárgyilagos bíráló szem és fültanui hitelességével vallom, hogy a nőegvletek a jótékonyság ily alakban nyilvánuló eszméjét csakis igy valósíthatta meg legszebben, hogy mindenütt ilyen lelkes tagokat ruházott fel a mulatság rendezésének jogával. Az iskolás gyermekek kifogástalan megvendégelése, a tánczvigalom alatt reájok kiterjedő gond és figyelem Páricsy József né nőegvleti megbízottnak az érdemeit csak növeli és fokozza. De elismerés illeti még mellette S ö r e g h y Márton és F i 1 e p István tanító urakat is, kik az iskola falain kívül is, a mulatság lefolyása alatt éber figyelemmel kisérték tanítványaik erkölcsi magaviseletét, s a példás rend fent- tartásában fáradhatatlanoknak bizonyultak.
