Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-06-15 / 24. szám

MAGYAR FOLDMIYELO 193 MAGYAR KIS GAZDA. A mire régóta szükség van... ii. Csip a . .. Hangya ! Nemrégiben meglátogattam egy derék községet, melyben a fogyasztási szövetkezet, vagy ahogyan ottani atyánkfiái nevezik: «a mi boltunk» csudás dolgokat mivel, A falu «felvégén» találkozom a régi szatócsos- sal, a vagyonban derekasan megkövéredett «egy e d- urral» (igy» nevezik őt a községen). — Hogy áll a világ sora — kérdeztem barát­ságosan. — Csip a Hangya — mondotta. — Mióta a Hangya betette lábát a községbe ... más porté­ka kell, meg nem is árulhatok úgy, mint annak előtte... Azután elváltunk. No, atyámfiai, ennél okosabban ritkán hallottam szólani, beszélni arról az áldásos működésről, mely­et a szövetkezet, élükön a «Hangya» a szegény nép érdekében kifejtenek. Tehát csip a «H ángy a» ? Azaz, mióta a «H a n- gya» taszítja kifelé a «régi módit»: becsapni a szegny népet, ahogyan csak lehet - portékával, liszt­tel, sóval, szerszámokkal, egyszóval mindennel — az­óta veszik észre a fordulást. Hogy ugyanis arra a rákfenére, mely a magyart annyira kikezdte, gyógyír hullott. Ez a gyógyír csip, azaz ha­tásos, mert a pusztító elemet távolítja. Jól tudjátok, hogy mikor a gyógyír a kelevényt csípi: akkor már kezdődik — a gyógyulás. A «Hangya» védőszárnya alatt országszerte javul a szegény nép sorsa, helyzete. Ott, a hova be­tette lábát, egészségesebb leszen a kereskedés, mél- tányosabbak a vásárlási viszonyok és igazságo­sabbak a mérlegek. Onnan pusztulnak a sza- tócsüzelem uzsora hitelhiénák és zálogszokások. A nép bizalma visszatér, a takarékosság szelleme kezd uralkodni. Sőt hatása oda is kiterjed, ahol még lá­togatást nem tett. Ott azért leszen mérsékeltebb a kereskedelem, mert éppen fél a látogatástól. Példa reá az erdődi eset. Mindezeket igy tisztára látva, atyámfiai, nem-e akaratlanul is felsóhajtunk: — Régen szükség volna erre! És ha ez igy vagyon, nem kívánatos, nem ége­tően szükséges, hogy a szövetkezet, nevezetsen élükön a «Hangya», belenyúljon abba a rákfené­be is, kezét reá tegye arra a sebre is, mely hazai mezőgazdasági" gépiparunkat sorvasztja. Amely szörnyű mérges kelevényeivel annyi szor­galmas gazda verejtékkel szerzeít agyonát elpusz­tította ? Bizony, hogy itt is elkél a sóhaj: — Régen szükség lenne arra! Hadd csípjen itt is a «Hangya». Hadd pusztítsa azokat a sebeket, hadd álljon útjába azon sáskajárásnak, mely országszerte letarolja a nép leg­szebb reménységét, kizsákmányolja hiszékenységét, jó szivét. Atyámfiai, végre is egyszerre nem lehet min­den sebet meggyógyítani. De türelemmel, okos körül­tekintéssel — végére juthatunk. Így gondolkozik, igy teszen a «Hangya» is. A «Hangya» megalakulásának első pillana­tától fogva azon volt, hogy a nép jólétét, vagvonoso- dását előmozdítsa. Krajczárhól lesz a forint — tartja a közszólás — azért kezdette működését ott, hol a népnek zsírját a nép garasaiból szitták, vitték és ka­matoztatták. A boltokban, a rövidárukban, a minden­napi szükség ezer apróságaiban akarta első sorban megkezdeni a segedelmet, megteremteni a tisztes­séget és öntudatos takarékos életmódot. De a visszaélések, a néprontások, a boldogu­lásnak sok-sok akadályai nemcsak itt pusztítanak. Látva-láttuk mi az oka. hogy mezőgazdaságunk, hazai gépiparunk miért nem tud mozdulni általáno­san, országszerte! Látva-láttuk, hajmeresztő esetekben, hogy mik történnek ott, hol népünk, országunk ezrei és ezrei, sőt millióiról van szó: a kisgazdák gazdasági gépjeinek és más eszközeinek beszerzé­sénél. Hát akkor, mikor egy-egy gazdának egész va­gyona van kérdésben, mikor a vigéczhaj- sza földjeinknek termőképesebbé való tételéről van szó akkor a «Hangya» ne áljon-e a magyar nép mellé? Ne ótalmazza, ne segítse? Ne gyógjdtsa bajait ? No ezt ugyan tőle senki el nem tagadhatja, sőt, azt hiszem, magatok is egy szivvel-lélekkel azt mondjátok : — C s a k h a d d c s i p j e n i 11 i s a «H a n g y a», mert arra régen szükség vagyon. Hát csípni, gyógyítani is fog. Halljátok, hogyan ? Védekezés a lisztharmat ellen. Erről mi már sokszor és bőven irtunk. Köz­kívánatra azonban rövidesen ismételjük a követ­kezőket. 1. Legbiztosabb védekezési mód a szőlő zöld részeinek kénnel való befujtatása. 2. E czélra használhatjuk az úgynevezett kén­tejet, kénvirágot vagy finomra tört kénport. Ez utóbbit tapasztalt szőlősgazdák legalkalmasabbnak tartják. Mert nem csomósodik össze és a levélre igen könnyen tapad. 3. Alkalmatos eszközeink is vannak már a kénfujtatásához. Az úgynevezett fújtató. Két ko­ronától 40 koronáig lehet beszerezni. 4. Először szőlővirágzás előtt porozzunk. Ha ez nem akadályozza meg a lisztharmat terjedését júniusban, júliusban újra porozzunk. Ha a betegség nagy mértékben mutatkozik: 4-szer 5-ször is kell alkalmaznunk a porozást. 5. Túlságosan ne és mindig csöndes időben porozzunk. Ne hogy a szél a kénport elfujja. 6. Egy kát. holdra és egyszeri porozásra 10—20 kiló kénpor szükséges. Az első porozásnál kevesebb, aztán több szükséges. 7. Megtörténik, hogy a kénporozott szőlő bora záptojás szagu lesz. Ekkor szellőztessük meg a mus­tot többször (meg kell lapátozni) és huzzuk le kéne- zett hordóba. Ismertessétek meg másokkal is a mi újságunkat! A világ leggyorsabb vonata. A világ legsebesebb gyorsvonata Európában szalad l’áris és Calais között. Az út hoszsza 295 kilométer és ezt a tá­volságot a pompás vonat három óra alatt futja meg. Az igaz, hogy nem igen vesztegeti az időt, mindössze egyszer áll meg négy perezre Amiens-ben és a futását is csak akkor lassitja meg, mikor keresztül szalad Calais városán a kikötőig. A franczia gyorsvonatok különben már jó ideje elsők Európában. Még pedig nemcsak sebesség, hanem ké­nyelmesség dolgában is. A berendezésük mintaszerű és a franczia vasúti minisztérium lankadatlan buzgósággal töké­letesíti őket. így jutottak odáig, hogy a franczia gyorsvonat már nemcsak a világhírű angol vonatokat haladta túl, hanem külömb az amerikainál is. l-'rancziaországban 51 olyan gyorsvonat van forgalomban, a melynek az óránkénti sebessége legalább 80 kilométer, ezek között van harmincz, a mely 88 kilométeres utat fut meg egy óra alatt, de vala­mennyi társát megelőzi a páris—calaisi gyorsvonat, a mely óránként 98 kilométert hágy maga mögött. Ilyen gyorsan, nem repül több vonat se Európában, se Amerikában.

Next

/
Thumbnails
Contents