Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-01 / 22. szám
177 MAGYAR FÖLDMIYELO jobbágyság nem volt többé kénytelen földesurával közös legelőn legelletni. 1818. előtt a tagosítás csak kevés bolyén történt meg. A törvény megengedte az ö r Ö k v á 11 s á g o t is, vagyis, hogy a jobbágy kifizethesse földesurának a robot, dézsma és egyéb tartozásait, és ez esetben a földnek tulajdonosa lelt épen úgy, mint a földesül- a magáénak. Voltak aztán egyes községek, melyek az úri adózásoktól megváltották magukat. A tiszamenti nagyobb községek nagy része még 1818. előtt megváltották magukat. Már az 1844. évi törvény megengedte, bogy a nem nemesek is vehessenek maguknak szabad földet, vagyis nemesi birtokot, vagy akárminemü fekvő jószágot. Nagy tehernek látszott a jobbágyságon az, hogy a termés után kilenczedet, a szőlő után dézs- mát kellett adnia, aztán gyalog és szekeres napszámot kellett leszolgálnia a földesuraságnak földje, szőlője stb. után. Igen, de mindezt természetben adta. Ha termett, a mennyi termett, annyi után vette ki a földesuraság a kilenczedet és a dézsmát; de nem nyomta a nagy adó. Nagy előnye volt a jobbágyságnak sok helyütt az úgynevezett ingyen faj zás, vagyis hetenkint egyszer egy-két kocsi gallyfát szállíthatott haza. Sokat lehetne Írni, elbeszélni az 1848. előtti azon viszonyról, mely a földesuraság és jobbágyok között fennállott; azonban czikkünket hosszúra nyújtani nem akarván, csak annyit jegyzőnk meg, hogy nem volt ám az a 48. előtti időszak olyan barbár kor, a minőnek azt a mai gyermeki képzelődés rajzolja és a szabadelvűség mai színes üvegje mutatja. Éltünk mi már abban az időben is, és mondhatjuk, hogy sok, igen sok becsületes jobbágy boldogult akkor is. Bár a jobbágyság adózott földes- uraságának, viselte a közterheket, de ha megszorult, jóravaló földesurában pártfogóra, jótevőre talált Ez volt a földmives helyzete 1848. előtt. Öreg Nótárius. tiiiááááéivjdliiiiiiiiáiiiéiiiéiiiiiiiáéát MAGYAR KIS GAZDA. A vetések állása. — Május hónap második harmadában. — Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter most számol be azokról a jelentésekről, amelyeket a gazdasági tudósítónk a vetés, a szőlő és a gyümölcs állásáról, május második harmadában, hozzá beküldtek. Május hónapnak ez a második tiz napja tudvalevőleg nagyon szerencsétlen volt. A zsendülő vetésekre, amelyeket a fagy is eléggé megviselt: rászabadultak az elemek : jégeső és rendkívül bő csapadék. A jég a gyümölcsöt nagyrészt tönkretette, az eső rozsdát okozott a vetést, megdöntötte úgy hogy a gazdák különösen a rozsot sokhelyt Sekaszáiták. A miniszter jelentése elmondja, hogy a rossz idő főleg a tavasziakban máris érzékeny károkat okozott, mig az ősziekben a kedvező időjárás még jó középtermést is biztosíthat. A szénakészitésröl. Örül a gazda lelke, ha jószága szép, ha jó húsban van. Hogy ezt elérhesse, mindenekelőtt jó takarmányról kell gondoskodnia. A takarmány között nem utolsó helyet foglalja el a széna. Ha egy pár boglya szép és hozzá még jó szénája van, könnyen boldogul. Igen, azt mondjuk, j hogy ha jó szénája van nem pedig- akár milyen. Jó szénának mondjuk azt, melyet idején kaszáltak le és hordtak be. Sok gazda úgy gondolkozik, hogy hát ö bizony ráér még a kaszálásra, hadd nőjjön a szénája, annál több lesz majd. Nem jól gondolkozik, nem jól számit az ilyen gazda. Hogy több lesz a szénája, annyi bizonyos, de hogy nem lesz olyan jó, az még bizonyosabb. Jól meg kell hát azt az időt figyelni, hogy mikor van itt a kaszálás ideje. Ha akkor kaszáljuk le, mikor már magvában van, sokat vészit biz az értékéből, mert szárítás közben elhullott magvakkal kárban mennek a fűvek legtáplálóbb részei. Attól tartanak soka, hogy ha maghullás előtt kaszálják le, a fűnek magva kivész. Ettől ugyan ne féljünk, mert a legtöbb fű a gyökérből szaporodik. Há mégis itt ott puszta helyeket látunk, inkább fűmaggal vessük azokat be. No még akkor is kár esik a szénában, ha a renden túlságosan megszárad. Ilyenkor elhullatja leveleit és virágait s csak a száraz kórója kerül kazalba, mert javarészét elvesztette. Nagy hiba a szénát nyirkosán behordani, aminek következtében megpenészedik, sőt az sem lehetetlen, hogy meggyulad. Ha meg akarjuk tudni, mikor szabad a szénát behordani, mikor van annak ideje, hozzunk ki a pet- renczékből egy-egy maroknyi szénát és belőle néhány szálat kötél módjára addig csavarjuk, mig el nem szakad. Ha a szállak a csavarás közben levet nem eresztenek és elég könnyen törnek, úgy meg lehet kezdeni a behordást. — A borjazás ideje. Még a legtapasztaltabb gazda is csalódhatik néha, minélfogva érdekes lesz megemlíteni egy öreg német állattenyésztő tapasztalatát, a ki azt állítja, hogy iegbiztosabban megmondhatjuk a szülés idejét, ha a hasas tehén inát tapogatjuk, azt, a melyik a farktőt a külső medenczecsonttal összeköti. Ha ez a kicsiny és még kemény in megfeszül, akkor az ellés még nem következik be, ha azonban már lágy és enged s nincs megfeszülve, akkor 24 óra alatt biztosan megellik a tehén. Ha pedig ez in már nem is érezhető, mintha eitünt volna, akkor már pár óra sem fog eltelni az ellésig. Csak ezt az inat kell tehát időnként megtapogatnunk s mindig biztosan tájékozva eszünk az ellés bekövetkeztének idejéről. ügybs-bajos dolgok Ha a gyermek a házasság megkötése után hat hónapon túl, vagy az elválás [után 10 hónapon belül születik, akkor az törvényes gyermeknek tekintendő és a férj nevére iratik az anyakönyvbe, sőt mig azután is mindig a férj nevére iratik, mig csak a házasság felbontása kimondva nincs, hacsak a férj külön perben be nem bizonyítja, hogy a gyermek nem tőle való. A nőt csak akkor illeti meg a tartásdij, ha férje volt oka az elválásnak, vagy különélésnek. Egy szegény emberi többnyire négy-öt forint havi tartásdij fizetésére szokták kötelezni. Adóelengedések szélviharok miatt. Minden gazdát elsőrangú módon érdekelhet az az elvi jelentőségű határozat, a melyet a magyar közigazgatási bíróság hozott. Kimondotta ugyanis, hogy a szélvihar által okozott károk elemi csapásnak minősitendők s igénynyel bírnak arra, hogy az adóelengedést kérni lehessen. Eddig az adóelengedésre az igénvjogosuli- ságot az adta meg, hogy az elemi csapás mily területre terjedt és nem lévén taxatíve felsorolva az időjárás kártételei, a pénzügyi közegek rendesen elutasították a szélvihar következtében adóelengedésért bejelentett kártételek tudomásul vételét. Most tehát a szélvihar által okozott károk elemi csapásnak tekintetvén, gazdákat még sem sújtja oly keményen és meg van a mód arra, hogy némileg kárpótolhassanak, ha ilyen elemi csapások is érik. A hir bizonyára örömet fog okozni a gazdák közt, a kik amugv is ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek és alig tudnak védekezni a károk ellen, a melyeket az elemi csapások okoznak.
