Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-25 / 21. szám
Szegény családok siralma... Nem első eset, hogy szerkesztőségünk bizalmas levelet kap közvetlen a szegény nép tűzhelyéről. Annyi közvetlenséggel Írják le bajaikat, csalódásaikat és a létező szomorú okokat, mik miatt nyomorúságba, végső pusztulásba kell jutniok, hogy az ember szive igazán összeszorul. És megdöbbenve kell látnunk, tapasztalnunk, hogy a mi népünknek, szegény családok tűzhelyének fő-fő ellensége, pusztít ó j a a v a d it a 1, a p á 1 i nka. Azt olvastuk csak nem régen bizonyos újságokban, hogy azon általános jajgatások, miket az országban a pálinka áldozatairól a lelkészek, tanítók, sőt maga az elöljáróság csap: túlzottak! No hát erre mi azt mondjuk, hogy bizony ezen siralmak, jajgatások nem csak hogy nem túlzottak, de még nagyon is szelídek és az elkeseredett keblekbe fojtottak ahhoz a nyomorúsághoz képest, a mivel a vadital fojtogatja ezt a magyar népet. íme, módunkban van egy levelet közölni oly vidékről, hol a magyarság szine-java él. Hol még nem is terjesztheti ki teljes erejével pusztító hatalmát ez a szörny... mert e vidéken résen állanak ám! Hát még ott mi történhetik, a hol egészen szabad a vásár? De olvassuk csak magát a levelet sok- sok szegény család siralmát, jajgatását. Úgy közöljük e sorokat lényegében, a hogyan Írva vannak. Had szemléljük a pusztítást "teljes közvetlenséggel. ..........Kérjük szépen a tekintetes ujságlapunk Íróját, méltóztassanak kérelmünket elfogadni és panaszunkat meghalgatni. Mij rossz viszonyokat kell szegény családoknak és azok 6—7 gyermekeinek szenvedni a rósz, pálinkaivó emberek mellett. Nap nap után az apa a kocsmába iszik, csekél keresetét a rósz pálinkára költi, családjaira mit sem gondolnak. Este haza jő, üliveri a feleségét, gyermekeit szőjél rijasztja, szegényes butorocskáit széjel tördeli, az anya sir, bánkódik, mert már nem tudja fejét hova híjesn le. Szitkozódik, káromkodik és üti gyermekeit. Tehát nagy szívfájdalommal és könyhul- latással felkérem a tek. szerkesztő-hivatalt, hogy tekintsenek reánk, értesítsék a felsőbbséget, tilcsa be azt a nagy korcsmázást és ezt a nagy hitelezést ( 1 ) mert különben el kell pusztulni a családoknak. Vasárnap a legnagyobb dorbézolást csapják és akkor, mikor a templom- istenitisztelel tart. Hat hét elkeseredett anyák, családok kérjük, hogy segicsenek e nagy bajon. Mert ha nem, mi elpusztítjuk, veszítjük magunkat és gyermekeinket. Felkérjük mindnyájan ne engedjenek a veszedelembe... Eddig a levél. Érthető, nyílt, elkeseredett beszéd. x\ kinek van szive, szivében van a magyar nép iránt való szemernyi szeretet: az bizonyára nem fog többé égy perezre sem kételkedni abban, hogy igenis eljött az utolsó óra a cselekvésre. A népet, a családokat irtja, pusztítja a gyilkoló ital. Nem csak ott, a honnan e siralom hangzik, de az egész vonalon szerteszét. Sőt azt merjük mondani, hogy igenis a pálinka a legeslegfőbb forrása azon többi bajoknak is, melyek mint a szúró tövisek veszik körül népünket. Hazafias aggódással fordulunk a magas kormányhoz, hogy e baj kiirtásához vas kezekkel nyúljon... Mit ér az országnak még egyszer annyi millió jövedelem, ha e jövedelem ára a nép boldogságának, megelégedésének, családi tűzhelyének tönkretevése ? Hiszen ezreket és ezreket áldozunk évente, hogy állatainkat megmenthessük a pusztító, ragadós betegségektől. Tilalom fákat állítunk és elzárjuk barmainkat azon helyektől, hol megmételyezhetik. Hát csak az embernek ne lehetne állítani ilyen tilalom-fát, hát csak attól a szerencsétlen néptől ne lehetne elzárni a kocsmákat, melyek imhol megmérgezik, elpusztítják legszebb virágzó falvainkat? Egves szolgabirák már üdvös rendele- teket adtak ki a korcsmák erős megrend- szabályozására. Követnie kell ezt a becsületes törekvést minden szolgabirónak, elül- járónak.
