Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-12 / 2. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 13 csendbiztosnak akarja megtenni. A betyár ki- csalatta magát búvóhelyéből, a hol a szép Selyem Ágnes, meg a tanyák népe rejtegette és bement a várba. Mikor a kapu becsapódott mögötte és a század baka szuronya mellének villant, kiáltott fel: — Az én bolond eszem I Rózsa Sándor elfogásával derékban Toppantotta meg a betyárvilágot, aztán meg jól dolgozott a hóhér és a szegedi börtön nyirkos levegője, kegyetlen vallató módszere is. Laucsikkal, jobbkezével, a melléje rendelt vizsgálóbíróval ezer nemét tudták annak, hogy miképpen lehet megtörni a betyárt. Egyszer egy olyan gonosztevőt hoztak be, aki egy utasembert megfojtott és elföldelt. Megtalálták a kötelet is a nyakán. Az ember tagadott, még Lau- csik sem tudta kelepczébe csalni, még arra sem he- deritett, mikor a dermesztő téli hidegben, félmeztelenre vetkőztetve ráeresztették a fecskendő jeges vizsugarát. Ráday akkor maga vette kezébe az embert. Éjszaka fölkeltik Laucsikot. — Tekintetes uram, a rab ordítoz, sir és azt kiabálja, hogy vallani akar. Laucsik bámul. — Mitől puhult meg igy egyszerre? Mit csinált vele a gróf? — Nem csinált az vele kérem semmi különöset. Hátrakötötte a kezeit és a nyakába akasztotta azt a kötelet, melylyel a gyilkosságot elkövette. De külöm- ben egy ujjal sem nyúlt hozzája ! Laucsik megértette, mitől vallott a rab. * Gróf Ráday másfélesztendei rablóüldőzés után a csendes magánélettel cserélte izgalmas tevékenységét. Azután a honvédelmi minisztériumba nevezték ki osztálytanácsosnak, hol 1893-ig működött s ekkor mint czimzetes miniszteri tanácsos ment nyugalomba. Végre a halál őt is az anyaföld ölébe juttatta. Enyhe és hideg telek/) I. Azt mondja a magyar közmondás, hogy farkas nem eszi meg a telet. Áttol félünk, hogy az 1901 — 1902-iki eddig nagyon enyhe télre nagyon hideg tavasz következik majd, mely fagyával leperzseli a fák fakadó rügyeit, a vetések első, zsenge hajtásait. Öreg, ősz emberek nem emlékeznek, hogy olyan gyenge telei lettek volna Magyarországnak, mint aminő volt az 1898-iki és a mostani. A maihoz hasonló, de_ azért mégsem volt ily enyhe az 1865—66-iki tél. Ám ennek is megadta a magyar gazda az árát. Május havában olyan országos fagy következett, mely elpusztított minden vetést. Ehhez a csapáshoz járult az ugyanazon évben lefolyt osztrák-porosz háború, majd pedig a kolera, mely talán több áldozatot követelt magának, mint a harcz fegyverei. Azt állítják a tudósok, hogy évről-évre hül és mindig hidegebb lesz a föld rétege s a bennünket körülvevő levegő. A tapasztalat azonban ellent mond ennek az állításnak. Hiszen milyen erős telek voltak régebben. Például az 1788-iki tél már október 10-én oly erős volt, hogy a gyümölcsfák és szőlőtőkék Németországban, de különösen Berlin környékén, már október közepe táján megfagytak. Az 1709-ik év január 3-ik napján (szent Szeverin napja) pedig zérus alatt 55 Reaumur volt a hideg, ami Fahrenheit szerint 90 foknak felel meg. 1716-ban — az lllustrirte Landwirtschaftliche Zeitung egy feljegyzése szerint — a hidegség Fah*) E czimen igen érdekes dolgokat közöl a »Hazánk« czimü derék fővárosi lap. Érdemesnek tartjuk kissé megrövidítve, és három részre osztva olvasóinkkal is megismertetni. Szerk. renheit szerint 107 fokot ért el és tizenhárom évre rá, 1729-ben még márczius havában is be voltak fagyva a kutak. Berlin és más német városok utczáin ; a Müggel-tó jege pedig csak április havában olvadt fel nagy nehezen. E borzasztó télen az emberek a vizszüke miatt sokat szenvedtek és a tűzifa ára is roppant magasra szökkent. 1731-ben rettenetes hidegség uralkodott. Egy krónikás azt állítja, hogy e télen a bor az Ur vacsorájánál a kehelybetöltés alkalmával — megfagyott... Mindez azonban — mondja a krónikás — csekélység volt az 1739— 40-iki télhez. E télen Szent Mihály napjától, tehát szeptember hó végétől, julius 13-ig tartott a fagy s 102 Fahrenhei-fok a napirenden volt. Hazánkat is megviselte ez a tél. A nagy hó elborította az utakat és emiatt a közlekedés szünetelt. Az erdőkből csak a legnagyobb erőmegfeszi- tés mellett és élet veszedelmek közt lehetett tűzifát a falvakba szállítani. A farkasok oly vakmerőkké lettek, hogy csapatosan törtek be a községekbe, nagy kárt okozott a lábasjószágban. Hogy milyen rettenetes hidegség uralkodott az I739— 4°-ki télen, mutatja az, hogy a borszeszhő- mérőben egész a golyóig sülyedt a folyadék s megfagyva, szétrepesztette azt, a sürii hid*g levegőben az ajtókon levő csengők hangja harangozáshoz hasonlított s a húsz láb magasságból lebocsátott vízcsepp megfagyva ért a főidre. Érdekes az a feljegyzés is, amely szerint Lebus környékén oly mélyen be volt fagyva a föld, hogy a halottakat nem lehetett eltemetni és Altmerknél a kövér földben több lábnyi széles repedések mutatkoztak. A mezőre kibocsátott szarvasmarhát 1740- ben, május elején megbirta a jég s Potsdam meg Spandau közt még április havában is jégen közlekedtek az emberek. 1740. junius 10-én történt, hogy egv részeg ember leesett a lováról. Ez a szerencsétlen ember a szántóföldjén elaludva, éjjel keze-lába elfagvott; julius 13-án pedig hatalmas dér fedte a mezőket. Ebben az évben — egy akkori irás állítása szerint — az is megesett, hogy a gólyák megérkezésük után visszafordultak. Némi kis takarmányt csak augusztus végén lehetett szerezni s egy csomag szénának az ára, mely azelőtt egy tallérba került, húsz tallérra szökkent fel s e drága pénzen is alig volt kapható. Magyarországon szintén számos természetellenes tél volt a XVIII. században épp úgy, mint a mostaniban. Voltak telek, amikor a madarak röptűkben megfagyva, élettelenül estek le a földre. Előfordultak viszont olyan telek is, amelyek nem éppen a rettenetes hidegség, mint inkább vizbőségük által tűntek ki. xfx, .x+x, xV x+x x|x, .*+X. .*tx. .xfX, ,x+x x+x ,xfX, xfx, xtx xVx x+x xtx ,xjx, X+X, ,*tx. Tréfás kérdések. Mit vösz az ember legelőször a vásárba ? * ('lo}ozgoi97) Hol teröm a jó bor? , J * (qiugq Bigém y) Mi mén át a Tiszán csont nélkül ? * ('Bzoofid y) Hány ujja van a ködmönnek ? (•elrqaq i: 80tu ‘ttfn:)Bq y ’g) * Hogy teröm a gomba ? (qnqiau ge^r) * Mé’ harapott Ádám az amába’ ? (•Bfeqsoxq qoA tuau }jaj\[) » Hogy eszi meg az embör kenyerének javát? (quiquojiqBd) A tyúkok színe. Több tapasztalt baromfitenyésztő azt állítja, hogy a tollak színéről valamennyire következtetni lehet a tojó- képességre. Nevezetesen bármi fajú tyúknál a barna vagy sárgásbarna tolluak jobb tojók volnának, mint más színűek. Ezt csak felemlítjük, mert nem vagyunk hajlandók elhinni, de megfigyelni és tapasztalatainkat közölni mégis jó.
