Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-30 / 13. szám
104 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A haza bölcse. Husvéth szombatján összegyűlnek a falu legényei egy előre megállapított helyen s kiválasztanak maguk közül két derék legényt, kik a megalakuló pártnak vezetőivé lesznek. Azután az ifjak két egyenlő részre oszlanak. Most több papirka darabot vesznek s egyre reá Írják a »szedő«, a másikra »futó«, s e kettőt a tisztán hagyottakkal együtt összehajtogatva bedobják egy kalapba; a két pártvezér addig szed válogatva egyet-egyet a kalapból, mig valamelyik az egyik Írott papirt kihúzza; igy határozzák meg, hogy melyik lesz a szedő és melyik a futó párt. Ezek után a két párt külön gyűl össze a pártteendők megállapítása végett. E gyűlésen választja ki mindkét párt a maga emberét, kit a versenyre állít; nevét az utolsó perczig titokban tartják. E gyűlésen bíznak meg mindkét pártban egy-egy legényt, kik aztán másnap kosárral házról-házra járva, összeszedik a szükséges mennyiségű tojást. Midőn a két tojásszedő valamelyik ház udvarára lép, a szokásos »pipikám . . . pi . . . pi . . . pi . . . pi. . . pi!« tyuk- hivogató szóra előhívják a tyúkokat; a gazdaasszony hallva s tudva már e szavak jelentését, néhány (2—10) tojást ad a legényeknek, kik ezt megköszönve, távoznak. Ünnep másodnapján minkét párt tagjai a tojás megírását és festését végzik el; a festett tojásokat aztán az ünnepély után etárusitják 5—10 krajczárért. Festetlenül hagynak 80—100 tojást; ezeket délután, egy egyenes vonalban, egy lábnyi távolságban egyik tojást a másiktól az utczán lerakják. Az isteni tisztelet végeztével a község lakosai a verseny helyére sietnek, hová, midőn megérkeznek, a verseny kezdetét veszi. A két versenyző kezet fogva szalad a versenytérre, hol mindkettő 2-2 tojást feldob a magasba úgy, hogy az lehetőleg a közönség közzé essék le. Természetesen van futás, mert mindenki igyekszik kikerülni, nehogy a magasra feldobott tojás fején törjék szét. (Többször kotlós tojást dobnak fel.) Megesik, bogy valaki a feje fölött leeső tojás elől menekül s a másik esik rá. A tojás feldobása után kezdődik a valódi verseny. A futónak körülbelül 4—5 kilométert kell szaladni (oda és vissza), s a meghatározott helyről az ellenpárt által letüzött jelvényt előhozni. Mig a futó ezt teszi, addig a szedőnek a lerakott tojást kell fölszednie. Azonban csak egy-gy tojást vehet föl az egyik végről, ha kettőt vesz föl, másodszori futás alkalmával üresen kell vissza térnie. A felszedett tojásokat a másik végén, a földre terített csomó szalmára dobja. (Ezért nevezik tojás hajigálásnak.) A hány tojást eltör a hajításkor, árát megfizeti; ha a lerakott tojást fel nem szedi, mig a másik a jelvénynyel visszaérkezik, vesztes félnek tekintetik. A festett tojások elárusitása után a népünnep véget ér. A vidor ifjak ünnepélye azonban még csak most következik el valóban. A piros tojásokból begyült összeget közös akarattal megiszszák. Az egyik párt örömében, a másik bosszúságában iszik.*) A tojáshajigálással kapcsolatosan megemlítem, hogy leányhoz nem járhat, sem vasárnap a nagyobb legényekkel nem sétálhat oly legény, ki az ifjúsági társulatnak egy forintot le nem tesz; ha leánynál kapják, a házból kiviszik, maguk közül pedig elkergetik e szavakkal: »Ki közülünk, te tejfeles szájú!« Ha azonban az egy forintot leteszi, az ifjúsági társulat tagjává lesz; megszűnik tejfeles szájú lenni s jogot nyer a többit »per te« szólítani. Bartha Gyula. *) No ennél okosabban cselekedhetnének. A begyült összeget adják a gazda-kör könyvtára részére vagy más okos dologra. Szerk. Deák Ferencz, (kit a nemzet e szép titulussal; na haza bölcse« tisztelt meg) 1803. évben született zalavármegyei nemes családból. Korán árván maradt. Az árvát bátyja, Deák Antal neveltette. Ő kezelte örökségét is, a mintegy három ezer holdnyi kehidai birtokot. Iskoláit elvégezvén, a vármegyénél vállalt szolgálatot. Itt csendes természete, szerény viselkedése, békességszeretete miatt igen megszerették. Éles eszét, izmosodó tudományát megbámulni kezdették. Már ifjú korában érdeklődött hazája ügyei iránt. Olvasgatta a nagy Széchenyi munkáit, megismerte a legnagyobb magyarnak terveit, szándékait, becsülte bölcs mérsékletét. Deáknak ezek igen tetszettek. Az 1832. országgyűlésre Zalavármegye Deák Ferenczet küldötte követnek. Jobbat nem is küldhetett! Deák ott azonnal kiismerte magát. Hatalmas esze minden kérdést felfogott, mindent átérzett és úgy meggondolt, hogy öreg, tapasztalt férfiak is megbámulták. Bölcsek valának beszédei is. Amit ő megmagyarázott, az ugv volt megmagyarázva, hogy minden emberfia megérthette. A mit ő állított, annak ugyan senki sem tudott ellentmondani. Igv hát hirtelen nagy tekintélyre tett szert és hamarosan vezére lett az országgyűlésnek. Már ek kor a haza bölcsének nevezték, Különben pedig egyszerű magyar ember volt. Jó szivü, igazságos. Például, mikor Zalavármegye őt igen fényes fáklyásmenettel akarta megtisztelni és Deák megtudta, hogy ennek költségeire az urak háromezer forintot adtak össze, boszusan szólott oda az uraknak: — Hát volna lelketek ilyen nagy summa pénzt hasztalan elfüstölni. De az urak csak erősitgették, hogy hát már ennek ez a módja s már a pénz együtt is van. Akkor Deák szelíden a szivükhöz fordult és igy szólt: — Hát én mást mondok. Már együtt van háromezer forint. En még ezret teszek hozzá. Aztán ennek az összegnek kamataiból két szegény sorsú ifjút fogunk taníttatni. És úgy lett! Tiszta, szeplőtlen jellemét mutatja az az eset is, hogy barátai őt egyszer 30 ezer forintos korteskedés árán vállasztották meg követnek. Ezt a követséget nem fogadta el. — Nem kell nekem — úgymond — az olyan bizalom, a mit a választók pénzért és italért adnak nekem. Halljátok, magyar népem"! Birtokára vonult inkább és csendes magányban töltötte napjait. Az első magyar felelős minisztériumban — erről már irtani — az igazságügyi miniszterséget vállalta el. De mikoron látta, hogy Kossuth nem a békességet keresi, hanem a forradalmat akarja r akkor ő lemondott a miniszterségről. .... A szabadságharcz alatt elvonultan élt birtokán. Az elnyomatás idejében még alig hallott róla a nemzet. De a bécsi kormány tudta ám, hogy a magyarok előtt nagy tekintélye van Deák Ferencznek. Azért minden alkalmat felhasználtak, hogy a maguk partjára csalogassák. A haza bölcse, Deák azonban látta, hogy még nincs itt a haza sorsa javulásának ideje. Azért alkuba se’ állott a bécsi kormánynyal. Tojás-hajigálás az Érmelléken. ISMERETEK TÁRA.
