Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-12 / 2. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 11 TÁRGZA. Kurtáné, a falu szája. Az özvegy asszony sem sirdogálhat Ítélet napjáig. Hiszen siránkozott már Szőlló'syné asszonyom annyit, hogy már a malom alól is kiszáradt volna a patak. De lassankint elapadt. Megszokta az özvegységet. Sok gond szakadt reája, de ezek közül leginkább elővette az élő tűnődés. — Mit csinál egyetlen leányával, Sárival ? — Most, maholnap bétekiní a kérő. — Aztán, bármely jó módban legyenek, a legény sem vadkörtély, hogy turkálhasson közte az ember. Három, négy kérőnek is hírét vette. Csak az idő hanyatlását várták, hogy a lakadalomnak ideje meglegyen. — De mit csináljon ő gyámoltalan ésszel ? Kit kérdezzen? Hova menjen tanácsért. Kurtáné asszonyom élő krónikája a falunak. Kurtáné volt a valóságos patika, hova minden bajban orvoságért ment el. Pista, a régi hü cseléd után megmaradt a jó rend. Kurtáné tanácsára fogadott az özvegy segítségül a gazda helyett egy csavargót. A munka azonban megijesztette a jövevényt. De hát azért csak maradt, mert már ugv alkudott meg Kurtánéval, hogy a hű cselédet, Pistát kiböj töli az özvegy házából. Hogyha pedig Pistát kimarhatja, annyi, mintha nyakig állhatna a zsíros véndelvnek, úszik majd — a jóban. A marást pedig emigyen kezdette, nyilván Kurtáné tanácsára — a jövevény. Az uj cseléd valahányszor kiment a vetőmaggal, mindig meglopta a zsákot és egy kis peréj- magot kevervén a jó szem közé, a legelső csírázás után gazdagon kelt ki a szemét s az első határban kiismerte az utolsó gyermek is az özvegyasszony földjét. Megeredt a pletyka. A hű cselédnek, Pistának nevét felkapta a falu. Utóbb az özvegy is meghallván, megint eszébe jutott a megboldogult gazda, ki után még a földet is megrikatja a hanyag cseléd. Mert megrabolja a magot, napról-napra vészel valami a háztul — és a tolvajt senki sem tudja megfogni. — Persze — szurkába az özvegyet Kurtáné. — Hát ’iszen, hogy is foghatná meg, ha a tolvaj a háznál van. Sem kívülről, sem belülről nem lehet megfogni. így lopta Kurtáné a gyanút a hű cseléd iránt — az özvegy szivébe. Mert, hej, azt is észrevette Kurtáné, hogy Pista örömest benéz a konyhára a leány után. Az meg nem hogy nem küldi ki, de szóval tartogatja. így persze nem csuda hogy minden megkopik a háznál. Csuda-e, ha Kurtáné biztatására az özvegy Pistát szóval is illette : — Te Pista, kérdi az asszony — nem untad még meg ezt a sok mendemondát, mit az egész falu beszél. — De meguntam ám, asszonynéném. — Hát nem tudnád nekem megmondani, meddig fog még tartani ez a sok beszéd? — Még én a háznál leszek, mindig, azt el- hihetik kigyelmed. Azért, ha alkatmatos embert kaphat engem ereszszen el. — Nem addig van az, hallod-e? — pattog az asszony. Nyilván azt hitte, hogy a fiú könyüszerrel menekülni akar. Hanem megfogod a tolvajt, aki még a vetőmagot is megvámolja, vagy azt mondom ón is, hogy a te béreden megy el. — Mostoha szó, mit kegyelmed nekem mondott, szól a fiú mély elkeseredéssel. Aztán mélyen lehajtott fővel ment le a fiú a kertbe, hogy ott kapálgasson. Nem is vette észre, hogy a leány szinte odalent van. Pista megkérdezte a leányt. — Hiszed te is‘ a mit anyádnak beszéltek ? — Pista, hát anyám szavaiért engem akar kend megrikatni ? — Jól van, most már tu’m, hogy nem hiszed. De hát azt hiszed-e, hogy anyád még az idén férjhez nem ád — Azt is tu’m, hogy mikor jönnek el leánynézőbe, azt is tu’m, hogy anyám Sós Mihályék fiát megmarasztja. — Te már eleget tudsz, jegyzi mega fiú megszomorodva. Hát még többet nem tudsz ? De tudok, mondja a leány a kapáláshoz lehajolva, hogy a fiú megindulását ne lássa, azt is tudom, hogy én hazudni nem tudok, arra nem tanított szegény ’des apám. — Hát mikor kellene hazudnod ? — Mikor a pap kérdi, süti le szemeit a leány. Akkor t’m olyant mondok, a mit nem hallott a mi papunk. A fiú megnyugodott. Jól tudja ő ugyanis, honnan veri az eső. De nem tudta megcsípni a nyel- ves asszonyt, már mint Ivurtánét. Idő előtt meg nem akart lármát csapni. ¥ Kurtáné tehát egyengette az utat Sós Mihályék előtt. Csak a leány miatt volt baj. Mert Sára leány mindjárt riva fakadt, ha Pista ellen szólt Kurtáné. Két kézzel markolta tehát meg a dolgot Kurtáné asszony. Olyan próbát csinál Pistával, hogy többé se Szőllősyné, már mint az özvegy, se a leánya nem fognak kételkedni abban, hogy a háznál van a tolvaj. Reszketett a leány a próbától. De mert utóvégre az anyjának engedelmeskednie kellett, beleegyezett. Hitére fogadta, hogy a próbát el nem árulja. Legalább meggyőződik a Pista ártatlanságáról. Az anya látván, hogy a leány megnyugodott a jó tanácsban, mindenfélével kedveskedett neki. Kirakta Kurtáné ‘előtt mindenét, még az állószekrényről a vászonvégeket is. Egyenkint mutogatta és magyarázta a falu szájának, már mint Kurtánénak. — Lássa Kurtáné, ezt a vásznat magam fontam. Hány éjszaka rontottam a szememet, hogy ennek a rossz leánynak olyat adhassak, a mit akár a tekintetes asszony is magára vehetne. Még sem engedelmeskedik az anyjának. Kurtáné is megindult az anyai jóságon, szemeihez kapta kék kötényét — és sirt. Sirt és sirt. Ez alatt pedig a vén sárkány kifőzte a tervet, hogy a fiút ezzel a vászonnal fogja megrontani. ¥ Hát ha kiváncsiak vagytok reá, majd a jövő vasárnapra elmondom, hogy sült el a próba? Csak addig forgassátok jól meg az eszetekben az előbie- ket, hogy a szálat eine hajlítsátok. ill ill llí ill ill ill sll ill ill .ill ill ill ill lil ill ill ill ill ill A kenyér. Kossutány Tamás a kenyérről tartott nem régiben előadást. A kenyér történetéből érdekes adatokat mondott el. Már a biblia megkülönbözteti a kovászos és a kovász- talan kenyeret és a régi Athéné már hetvenkétféle süteményt ismert. Augusztus idejében Rómában háromszáz pék volt. A pékek már a középkorban hatósági ellenőrzés alatt állottak s Németországban azt a péket, a ki a megszabottnál kisebb kenyeret sütött, csalásért vaskaliczkába zárták, viz alá merítették s úgy íürösztötték meg. Ezután a kenyérsütés módjait ismertette : az élesztős, kovászos, komlós, korpás kenyérsütés formájában. Végül a magyar tészta-különlegességeket : a tarhonya, a fonatos perecz, az aklakos kalács, a tordai és székely pogácsa, a levelensült, Iángos, vakaró készítését irta le.
