Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. IV. évfolyam. Szatmár, 1901. márczius 31. Megjelenik minden vasárnapSzerkesztSs^g és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre ., Negyed évre A munka kezdetén. •<w. Tavasz van! A földmives nép a természettel ébred, mozdul. Még a reménységet is úgy hordozza szivében, mint a hogyan a nagy termeszei ménében szendereg, fejük az élet. A tavasz ébredésével kezdődik a földmives népnek is az esztendő. Vájjon milyen leszen az ő esztendeje? "Ki tudná azt megmondani. Ember nem! Mert hiszen Isten elrejtette előlünk még a legközelebbi jövőt is. De feltartotta számunkra a hitet, a reménységet és okos munkásságot. Szegény embernek drága kincs a hit, tűrni, reméllni megtanit. De éppen olyan drága a munkaereje, egyedüli tőkéje, melyből a méltányos kamatot lefejteni remélheti. Éppen azért okosan, czélszerüen kell ezt a munkaerőt felhasználni. Mert nem csak a természeti csapások: fag}*', jég, vihar, esőzések teszik ám soksor semmivé a gazda fáradságát. Hanem az oktalan gazdálkodás, a hiábavaló munkásság is. Civről-évre tapasztaljuk ugyanis, hogy az a gazdálkodás, mely tisztán és minden körülmények számbavétele nélkül, például a szemtermelésre támaszkodik — nagy csalódásokkal jár. Azért a gazdálkodók már most, a munka kezdetén jól átgondolt terv szerint rendezzék be a maguk dolgait. A tél az előkészület ideje volt. Sokat olvashattak, tanulhattak a gazdák: most a munka kezdetén elérkezett az idő, hogy azokat a szellemi kincseket értékesítsék. Az állattenyésztés okosabb űzésére, a baromfiak tenyésztésére, a vetőmagvak czél- szerü megválasztására, a föld tudatosabb művelésére gondoljunk! Hány gazdát ismerünk, kik évről-évre ugyanazon földből kikerült búzát vetik el, még pedig talán nem ‘s á legjavát. Aztán csudálkoznak, hog- \r, ilyen magnak termése még silányabb leszen i Bezzeg külföldön, például Németországban ugyancsak virágzik az úgynevezett mag- nemesitő szövetkezet. Az okos gazda csak jól kipróbált magot vet el. Meg is van aztán kövér eredménye az ilyen vetésnek. De hát mi nálunk még most sem hiszik el az emberek, hogy hát szemesé a világ! Hogy haladni kell ám a gazdálkodásban is, mert különben szörnyen elmaradunk. A régi, megszokott kerékvágásból csak nagy nehezen lehet a magyar munkást kisegíteni. Hej pedig az a kerékvágás is olyan mély leszen egyszer, hogy aztán elakad végkép — a gazdálkodás szekere. Hát keressünk más, biztosabb utat, nyomokat és tegyük ezt mindjárt a munka kezdetén. Mert ha a kezdet jó, könnyebben leszen jó a vég is. A kivándorlásról. Menni akartok ? Néhány héttel ezelőtt kaptunk egy keserves levelet, melyben egyik elkeseredett polgártársunk arról panaszkodik, hogy megakadályozzák ebben a hazában a kivándorlást. Nem tudjuk, hogy és mi módon történt ez esetben a megakadályozás? Mindenesetre igen fontos kérdés : vájjon az ilyen vagy olyan megakadályozással megoldhatjuk-e a kivándorlás kérdését. Erre nézve gr. Mailath József legutóbbi nagy szózatában nyílt, határozott feleletet adott. " Mit is mondott a perbenyiki gróf? »A kivándorlást megakadályozni nem lehet, nem szabad, nincs is jogunkban! íme, nyílt egyenes beszéd ez! Tehát a népét, faját oly melegen szerető gróf azt mondaná ridegen a magyar népnek? — Menni akartok? Menjetek. Mi nem tartunk
