Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
94 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Eső után — köpenyeg. Magyar emberek szokása, hogy mikor már a bajon keresztül estünk valahogy: akkor száz rétü tanácscsal állanak elő. Hogy hát. — Bizony, ha igy, meg így tettünk volna! — Ha akkor együtt tartunk! — Össze kellett volna bizony fogózkodni! Ezt tapasztaljuk különösen a kisgazdáknál; ezt bizony a közönséges mindennapi gazdálkodásban. Voltaképpen pedig ezek az utólagos sóhajtások, ez a valóban eső után való köpenyeg. nem más, mint az emberekben rejlő eszme, vágy, természetes tulajdonság. A szövetkezés szükséges volta sok irányba ' nyilvánvaló, de talán nem csalódunk, ha állítjuk, hogy a gazdálkodásban meg éppenséggel úgyszólván kínálkozik. A gazda egymagában tehetetlen. A gazdák összefogózgodva hihetetlen erőt, ellenállást fejthetnek ki. Ott van például a jó vetőmag beszerzése, a földek okszerű megmunkálása, a termények értékesítése és a többi. Egyes községek oly közel vannak egymáshoz sokszor, hogy úgyszólván a szó is áthallatszik. Jut-e azért a községeknek eszébe, hogy összegyűljenek, érdekeiket megbeszéljék, közöserővel szerezzenek be valamit, vagy egyetértőén járjanak el az értékesítésben ? Dehogy jut! Ha például egy néhány község összeállana a 'vetőmagok okszerű beszerzésére, a gazdasági eszközök meghozatalára, értékesítő szövetkezetek alakítására: mennyivel másképpen állanának a kis gazdák! Ám, mostanában megtörténik, hogy a szomszédos községekben is kiaknázhatják a gabona kupe- czek a gazdák helyzetét. Csak aztán mikor a valóra ébrednek, akkor vakarják a fejüket: — Lám, lám, ha tudtuk volna ! Ez mind eső után köpenyeg. Azért azt ajánljuk a kis gazdáknak, hogy szövetkezének. Jöjjenek össze gyakrabban. Beszéljék meg dolgukat — sorsukat. Mert a magyarnak arra van most égető szüksége, hogy egy test és lélek legyen, azaz: szövetkezzék ! És ezt tegyék mentői előbb. Már most! Ma és nem holnap ! Mert ám, csakugyan eső után lesz a köpenyeg ! Az ojtványról. Ha ojtásaink megeredtek, s 7—8 hüvelyk hosszú hajtásokat csináltak, akkor az ojtást tartó és takaró kötést megeresztjük vagyis először egészen levesz- szük s újra lassan reá vissza teszszük, azért hogy a még gyenge forradást együtt tartsa, hogy szél által ki ne töretessék. Jövő lavaszszal az elmaradt vadonezokat beojt- juk s a megfogam?ott ojtványokon az erősebb és egyenesebb hajtást meghagyva a másikat vagy többit eltávolítjuk, a megmaradódat pedig 2 — 3 szemre visszavágjuk annálfogva. hogy az ojtás helye tökéletesen összeforrjon és az egész fácska összes működése a megmaradt 2 szemben öszpontosuljon. mi által azt nyerjük, hogy ezek megerősödnek s nagy hajtásokat csinálnak. Ha talán mindkét megmaradt szemünk egyformán hajtana, úgy csak a legerősebbet hagyjuk meg. a másikat eltávolítjuk még tavaszszal, ha pedig csak egy szem hajtana erősen, ugv csak julius havában távolitjuk el a mellékágacskákat, a legerősebbet vezérágnak meghagyva. A fácska visszametszésénél arra kell ügyelnünk, hogy hosszú csonkot ne hagyjunk a szem felett, mert ha hosszoru hagyjuk, úgy a szem feletti rész elhal s ez teszi jövőre beteggé fánkat, az eltávo- litandó részt a szem felelt körülbelül egynegyed hüvelykre kell elvágni, ha pedig ennél közelebb vágjuk le, úgy a megmaradt szem vagy ki nem hajt, vagy pediglen igen gyenge. Őszig a megmaradt szemünk 3—4 láb hosszú hajtást, de gyakran még ennél hosszabb hajtást csinál. Ha fácskánk ferdén állana, úgy segítségére karót kell adni, hogy fácskánk kiegyenesedjék. * * * A leendő magas törzsű fácskának egyharmad részét tavaszszal visszavágjuk, a nyár folyamán át hagyjuk egészjul.—augusztusig kénye kedve szerint nőni. Ezen hónapokban jul. — aug. a létező ágaknak egyharmadát el távol i tj u k. nem szabad mind egyszerre levágnunk, mert különben csak a magasba hajt, s fácskánk magas, de gyenge törzsű lesz; hanem meghagyjuk ezen ritkában álló ágacskákat azért, hogy fácskánkat a vastagodásra kényszeritsük. Julius— augusztusban pedig azért vágjuk ki a sűrűn álló ágakat, hogy adjunk elegendő időt a seb behegesz- tésére. Az ágakat minnél simábban vágjuk el a törzsnél, mert ha csowkokat hagyunk, úgy ezek elhalnak és a fa megfenesedik. —Ügyeljünk arra, hogy a fa koronája eléggé ritka és szellős legyen s igy a gyümölcshozam is erősebb és bőtermő lészen. Fagykárok a gyümölcsfákban. A földmivelésügvi miniszterhez beérkezett jelentések szerint a lefolyt tél jelentékeny kárt tett a gyümölcsfákban, a kényesebb díszfákban, a fiatal gyümölcscsemetékben. A be nem takart szőlővesszők rügyei mindenütt megromlottak. A legnagyobb kárt a január 21-iki hideg okozta, a midőn az ország keleti részeiben 29 30° C. hideg uralkodott. Az erdélyi részekben a legtöbb helyen a fiatal fák tövig lefagytak és a nagy termő fák gallyai is szenvedtek, Több helyen a termő baraczk- és cseres- nye-fák tövig lefagytak s kérgük is felhasadt. Nagy kárt jelentettek az erdélyrészi vármegyékből, Hányadot kivéve; továbbá Békés-, Csanád-, Csongrád- Tnmes-, Krassó-Szörény- és Torontál-megyékből Érzékeny kár esett Bács-Bodrog- és Pestmegyében a csontárgyümölcsfákban úgy, hogy Kecskemét és Nagy-Kőrös baraczk- és megy-termése is kétségessé vált. A dunántúli kerületben csak Somogybán volt kár. A Balaton melléken és a nyugati megyékben a fák jól állották ki a telet. A fegfeltünőbb mégis, hogy a Kárpátok egész hosszában fekvő megyék területén, még a Szepességben sem volt számbave- hető fagy-kár. Minek oka természetes, mert ott nincsenek kényesebb fajok s a meglevő gyümölcsfák aklimatizálodtak a rendes hideghez. E fagynak nagy visszahatása lesz az ez évi gyömölcsoltványok kiosztásár is; mert a földmivelésügvi miniszter állal a napokban befejezett gyümölcs-csemete kiosztásnál mintegy 8000 földmives, tanító és lelkésznek több mint 210.000 darab nemes gyümölcsfa és 2 milllió csemete lett engedélyezve s ezek közül már most ama folyamodók, a kiknek, a fagykárt szenvedett állami faiskolákból lettek a csemeték kiutalva, egy évvel később fogják csak az engedélyezett csemetéket megkaphatni. Óriási czet. Kevéssel ezelőtt a Spitzbergák és Medve sziget között egy óriás czethalat fogtak, melynek hossza 21 méter, súlya pedig közvetetleniil a fogás után 75.000 kilogramm volt, beleértve azonban az a 15.000 tengeri halat is, melyet fölvágásakor, miöt utolsó étkezéseinek maradványait gyomrában találtak. Az óriást Hamburgba vitték, a hol preparálni fogják s közszemlén- teszik ki.
