Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
92 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A rózsaolajról Egész Európának egyetlen országa van, a mely nagyban foglalkozik rózsa termeléssel, ez Bulgária, a mely tavaly mintegy százötvenezer uncia rózsaolajat szállított külföldre; ez a szám azt bizonyítja, hogy évek óla nem volt oly jó a rózsa termés Bulgáriában, mint tavaly. A rőzsaolaj nagykereskedők kihasználták ezt a kedvező körülményt és oly mennyiséget vásároltak össze, hogy szükségleteiknek fedezését két-három évre biztositolták Ennek az lett az eredménye, hogy a rózsaolaj ára unciánkint húsz bánival felszökött, és igy azok a kereskedők, a kik még nem vásároltak be, drágábban fizették meg. Most ismét olcsóbb lesz az olaj, mert Kazanlikban, a bolgár rózsatermés főhelyén, körülbelül negyvenezer uncia készlet van, melyet még a legközelebbi rózsaszüret előtt kell értékesíteni. A termelők a gyárosoknak tiz-tizenkét bániért adják el a rózsalevél kilogrammját. Ezek szintén ily lenyomott árakon adják el a közvetítőknek, akik aztán a tiszta rózsaolajatkilogrammonk ntnégyszázhatvan koronáért árusítják, a mi még hallatlan olcsó árfolyam. Bár a bolgár kormány szigorúan őrködik, mégis történnek hamisítások. A bolgár rózsaolajon kívül még két másminőségü kerül a piaczokra : az egyik fajt a szászországi Militz község termeli, a másik termelését a Spanyolországi Chinchillá- ban űzik. A szászországi olaj zöldessárga szinü és rendkívül finom illata van, a mely azonban egészen különbözik a bulgáriaitól, a spanyol rózsaolaj fényes barna szinü, mint a sherry, és egészen más illata van, mint az előbbieknek. Hát Magyarországon nem lehetne örülni — a rózsaszüretnek ? Magyar Mihály földesgazda tűnődései. isten látja az léikéinél, hogy rögvest nem vót amolyan kövér örömöm, mint mikó észrevettem. hogy a bagosi biyó uram, meg az öreg Nótárius uram egymásnak szentencziáinak ami újságunkban. ö * Mert tudni kell ám a sorát. A notórius uram 40 esztendőkön által volt légyen a mi falunk pennája. Biró urammal pediglen húsz esztendőkön jegyzősködötl, És ezen időkön keresztül hűséggel, állhatatossággal viselték az terhes tisztességet. Nótárius uram aztán elköltözött tisztes nyugalomra azapja kúriájába, ott hagyván biró uramat a maga gondjaiban. Hej mert manapság már fehér holló számba megy, mikor valaki 40 esztendőkön keresztül viszi a falu pennáját és kétszer tiz esztendeig tartja kezében a birói-pálezát. A fiam, a ki alig járt még három esztendőn át az eskolába, aminapába aszmondja: — Édes apám, már nekem nemsokára lesz egy stemplire való. — Mi lesz neked, mondok? — Egy stemplire való. — Hát oszlég miért jársz te ugv a stempli után? — Hát tudja ’des apám, hogy azt fel kell ragasztani a gyűjtő lapra, hogy ’des apám a maga porczióját béíizethesse a Segítő Pénztárba. — No feleség — mondok — ha már a gyer- mök is ennyire a szivén viseli ezt a mi Segítőnket, bizony, hogy a jó Isten is megsegíti — azt. — Hiszen máskor, ha a kölyök krajezárhoz jutott. mint a forgószél vitte a botba, hogy nyalánkságot vegyen. Most meg stempli kell neki. Közös beszélgetések. Gazda. A vadbükkönyt lovával bátran etetheti de inkább nagy munkaidőben a lovak munkaképességét nagyban emelik. A sertéseknek már nem tanácsos tisztán adni ezt. Főzze meg előbb és úgy adja nekik. Olvasó-köri tag. Hogy mi az a termokemiai intézet ? Hát az bizony egv igen hasznos intézmény, a melyekben a beteg, gyanús vagy elhullott állatok hulláját dolgozzák fel, envvet, husport, csontliszlet készítvén belőjük. S igy a tulajdonos az elhullott állat értékének5 százalékát visszakapja. A külföldön minden városban vannak ilyen intézetek. Nálunk — fájdalom még nincs létesítve országszerte, mi csak a gyepmesteri telepeket ismerjük. De azt hisszük ennek az intézménynek is országszerte el kell ám terjedni. Mert be kell látnunk, hogy sok-sok ezer forintot temetnek a gazdák a földbe. A beteg vagy gyanús állatot ugyanis nálunk lebunkózzák és elássák. Az állat értékét teljesen elvesztik a tulajdonosok. Hogy ez az érték nem csekély az kitűnik, ha számokban mutatjuk ki, mennyi állat hullott el. 1886-tól 1895-ig, vagyis tiz év alatt elhullott ragadós betegségben Magyarországon : 11.861 ló 2,226.781 korona értékben. 48.396 szarvasmarha 7,116.198 » » 39.258 juh 656.876 » » 627,391 sertés 12,578.718 ________»___________ Össz esen 726.916 drb. állat 22,577.576 korona értékben Egy évi átlagos veszteség pedig : 1186 ló 222.578 korona értékben. 4839 szarvasmarha 711.620 » » 3926 juh________65.690 ______________ Össz esen 9952 drb állat 999.888 korona értékben. Ez évi átlagban nincsenek azonban fölvéve a sertések, mivel a föntebb kimutatott tiz évi veszteségből 4,387.205 darab sertés egyedül a sertésvészszel sújtott 1895-ik évre esik. Bizony igy igen kívánni való dolog, hogy ez az intézmény nálunk is behozassák, általánosittassék. Községi gabonaeladó helyek. Egy utazó beszéli, hogy az okos anglus nép nagy előszeretettel állítja fel a községekben is az úgynevezett gabona eladóhelyeket. Miben áll ez az intézmény? Nem fényes, drága árucsarnokok, hanem egyszerűen kisebb-nagyobb szobák, vagy a község házában. udvarán vagy más helyen épülnek, vannak készen. Mire? Hogy az aratás után, de az egész éven is, a környékbeli gazdák és vásárló kereskedők, iparosok vagy szövetkezeti képviselők összejönnek; mustrákat adnak, vesznek és vásárlásokat, eladásokat eszközölnek. Hát bizony ez az intézmény is igen praktikus, találékony. Mert a gazdák, kereskedők semleges helyen jőnek össze. Nem fizetnek drága pénzt a helyiségért. kezük ügyében van a vásárbiró és a községi hatóság felügyelete alatt vannak. Nálunk az alku, az adás vevés legtöbbször a korcsmákban történnek. A gazdák meg éppen nem vagy csak nagy ritkán jöhetnek össze, hogy megbeszéljék az árakat. Azért nálunk igen sokféle a termés ár; hibás az eladás meg vétel. A gazdák egyenként érintkeznek a vásárlókkal. És hányszor történik, hogy rakott szekerekkel mennek a vásárokra és bizony sokszor vissza kell vinniök, haza az egész terhet, ha elpocsékolni nem akarják. Mennyi kár időben ss jószágban! Nagyon üdvös dolog lenne tehát, ha népesebb községeink, saját piaczi forgalmuk érdekében — gondoskodnának olyan eladó — vásárló helyekről, mint azt az anglusok már régen praktizálják. Itt aztán a kereskedők is megismernék a gazdákat és viszont a gazdák a kereskedőket. Most a gazda idegen, járatlan a kereskedők tanyáján a oörzén, a kávéházakban, (hol a legtöbb seft járja) a pereskedő meg nem jól érzi magát a gazdasági körökben. Itt igenis kölcsönösen megtanulhatnák, wgy kereskedő és gazda egymásra vannak utalva ss csakis egymás érdekeit méltányolva boldogulhatnak. Itt nem történhetnék annyi becsapás, furfang, kereskedő hajsza és a többi. Hát csak gondolkozni kell ám e praktikus in- ézményről is. Némfíf J()^f ufán
