Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
90 MAGVAK FÖLDMIVELŐ Örzse néni tanácsai. Kedves nénije volt az egész Péterfalunak a jó öreg Örzse néni. lg)7 hivta őt kicsi és nagy, szerette őt mindenki, mert jó tanácscsal tudott szolgálni mindnyájoknak. Megtanította reá őt az élet, amelyből már ide stova 70 évet élt a jó öreg asz- szonv. Örzsi néni különös szeretettel csüggött a kicsinyeken. a kiket maga köré gyűjtve megtanított imádkozni. Szép kis meséket mondott nekik, melyekből le is vonta számukra a következtetést s igv nem csuda, ha az .egész falu, látva odaadó szeretetek tisztelettel rajongta körül a jó öreg nénit. Egy iskola volt az ő házassága, a melyből csak jót tanulhatott mindenki. 0 maga nyugodtan hajthatta le fejét, mert öt derék gyermeket nevelt fel a hazának és társadalomnak, a kik a jó néni tanácsain haladva biztos utón járhatnak az életben. Ismerte őt, szerette őt mindenki. Hogy lássátok a jó Örzse néni milyen tanácsokat szokott adni; elmondok nektek belőle egyet. — Egy vasárnap délután észrevette Orzse néni, hogy a fiatal Sulyokné nem jött el a templomba, (mert ő nagyon megfigyelte, hogy ki nem jár rendesen a templomba.) Elment tehát hozzá, hogy megtudja,, vájjon nem beteg-e, hogy elmulasztotta a litániát? És ime Zsuzsikát kis gyermeke bölcsője mellett találta, a mint haragosan himbálva a bölcsőt, altató nótát dúdolt a kis Gyurkának, hogy aludjon már el. — Isten hozta Örzse néni — szólt Sulyokné — oly rég nem láttam már, de nem is csuda ,é mellett a kis gyerek mellett, még csak a templomba sem mehetek, folyton csak sir, nem hogy aludna már. — Na ne haragudjál Zsuzskám — mondta Örzsi néni — a gyermek csak Isten áldása a házon, de mi lehet annak oka. hogy nem alszik ? •— Hát bizony azt én magam sem tudom Örzse néni, pedig mindig mellette vagyok s altatom elfele, ringatom, dalolok neki, még sem tud elaludni. — Hát Zsuzskám, hogy dalolsz neki, azt na- gvon jól teszed, de én bizony a ringatást nem helyeslem. — Hogy értsem ezt szólt Zsuzska ? — Hát csak úgy szivem, hogy nem jó az ha te csak mindig ringatod Gyuriczát. Látod én öt gyermeket neveltem fel, de azok egyike sem látott bölcsőt. — Hát hogy lehet az Örzsi néni, hisz mindenütt az a szokás. — Szokás ide, szokás oda Zsuzskám, ne nézd te azt, hogy mit csinál más; te tedd azt, ami jó. Nem a szokásnak neveld te a gyermeked, hanem önnön magadnak. S mit szólnál te ahhoz, ha Gyuri majd — Isten ments — fél eszíi, vagy ahogy mondani szokták buta lenne? — De hát hogy lehet az, talán a ringatás árt neki ? — Eltaláltad szivem! Bizony nagyon is árt. Nézd Zsuzskám, mikor te ringatod, a kis fejcskéje hogy hányódik ide oda, néha oda is verődik a bölcsőbe ; nem gondolod hogy ez árt neki ? Te már nagy vagy, ki is van fejlődve minden tagrészed, de azért próbáld csak sokáig mozgatni egy irányban fejedet, nem fogod érezni, milyen nehéz lesz, nem érzed, hogy elkábulsz tőle? No látod mennyire inkább árthat egy kis gyermeknek az, aki még gyenge szervezetű? — Hát oszt’ megmozsdattad-e már? — Hja Ö rzsi néni! ha nekem mindenre volna időm. Nézze csak mennyi sok dolgom — — — — Ne is folytasd tovább, még csak hallani sem szeretem! Hát neked fontosabb is lehet mint a gyermeknevelés ! — A fiatal asszony máris belátta, hogy bizony megérdemli ő a pirongatást mulasztásaiért, de csak engedte beszélni a jó nénit. — Látod Zsuzskám. ezt neked egy nap se kellene elmulasztanod, aztán azt sem szabad tenned, mint egyesek szokták, hogy sokáig hagyják a fürdőben; négy-öt perez alatt készen kell lenned, igy lesz csak egészséges a kis Gyurika. — Vigyázok én az egészségére Örzse néni! A múltkor is láttam, hogy pállani kezd a kis teste, hoztam neki rögtön hintőport. — No látod Zsuzskám, ezt is roszul teszed, van erre nagyon jó háziszer, ilyenek például: a kiolvasztott csontvelő, de még jobb arra faolaj ugyanannyi mészvizzel keverve. Ézt próbáld meg, majd meglátod evvel el fogsz kerülni minden borbánjaimat. — Jaj Örzsi néni, van ennek a kis fiúnak más baja is. Nézze csak itt a fején szegénynek milyen sebek vannak! — Látod, látod Zsuzsikám, ilyen a fiatal asz- szony! Ez is a te hibád. Ez nem más mint koszmó. Ez is a te gondatlanságodból ered. Látod a hintőpor mindig a fejecskéjére ragadt s te mivel ritkán mosdattad az mind egymásra ragadt s most már egész réteget képez. — Hát erre nem tudna valami jó szert Örzse néni ?- Tudok én szivem és mindjárt meg is csináljuk, csak ébredjen fel Gyurika. Látod, hogy nem ringattad mióta itt vagyok, magától is elaludt. De még sem, azt nem várhatom meg mig felébred, mert már esteledik s még a komámasszonyhoz is : át kell mennem, hanem elmondom én mit tégy í Zsuzsikám! Először is olajjal vagy zsírral kend be a fejecskéjét, hogy ezzel meglágyuljanak a rétegek, azután gyenge szappanos vízzel mosd le s majd meglátod, hogy jót mondtam neked. Ezzel a jó Örzsi néni eltávozott. Sulyukné még csak meg sem tudta köszönni, mert restelte régi mulasztásait, de inkább örömétől nem tudott szóhoz jutni, hogy a jó útra vezette Örzsi néni s ő is méltán csatlakozhatik az Örzsi néni tisztelői közzé. Maj fényi János. Ingyenbélyeg a katonáknak. Nehéz sor a katonaélet, sok búval, keserűséggel jár, azután meg hosszú idő is * három év. Amikor ősz időn október elseje beköszönt, nagy szomorúság üli meg a falukat; felhangzik a sirás, az elcsukló zokogás, egy-egy elkényszeredett kurjantás, szól bele az asszonynép siránkozásába, majd meg elhangzik az utolsó búcsúszó is ... . Egyik a gyámolatlan édes anyát, másik a kedvesét, harmadik a menyasszonyát hagyja otthon. Mindeniknek van valakije, akihez visszasír lelke onnan a nagy városból, a verestéglás kaszárnya falai közül. Amikor aztán nagyon elfogja a bánat a katona szivét, egy-egy sóhajjal könnyít magán. Nagy ut a hazáig, aztán meg szabadságidó is nagy ritkán jár ki. Aki aztán teheti vagy a napi ötgarasokból meg tudja kapargatni vasárnapra a »billegre« valót, leül a hosszú pad mellé, szép, meleg szavakban önti ki a lelke keserűségét a papírra s azután néhány nap múlva megérkezik a válasz a messze kis faluból. Szegény embernek sok pénz az öt garas, a katonának minden ötnapban kijár a 30 krajezárja, de annak annyi a helye, hogy mire a »billegre« kerül a sor, alig marad belőle. A német katonának jobb a sora. Minden katonának havonként kijár a maga két darab postabélyege, hogyha övéinek ir, ne kerüljön költségbe. Ezt az intézményt most meg akarják honosítani Francziaországban is és legközelebb már itt is megkezdik a kaszárnyákban az ingyenbélyeg kiosztását.. Nagy most az öröm a franczia katonák között. Az államnak kevésbe kerül a dolog, a katonának pedig jól esik az ingyenbélyeg. Talán minálunk is meglehetne ezt az olcsó örömet szerezni a katonáéknak. Azok is vannak olyan legények, mint a franczia vagy a német...
