Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-17 / 11. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

85

ISMERETEIK. TÁRA.

Hogyan eredtek a közmondások?

Eben gubát cserél. Egy gubás kocsis ebet akart lopni. Hogy könnyebben megfoghassa, ledobta gubáját, s a kutyának morgolódásai között ott is felejtette. Hazajővén a kutya ura, ebét ugyan nem, de helyette egy gubát talált. A tolvaj látta a gazda visszajöttét s nem mert vissszamenni a gubáért. Midőn másnap kérdezték tőle, hova tette a gubáját, azt felelte, hogy az éjjel elcserélte a kutyáért.

*

Eszeveszett vármegyének bolond az ispánja. Egy

helység számára vizipuskát csináltatott a vármegye. S miután tűz sokáig nem volt, ugv megrozsdázódott, hogy később hirtelen tűz ütvén ki. a vizipuskáriak semmi hasznát sem vehették. A veszedelem elmúltával a helység elüljárói bejelentvén a dolgot a vicz- ispánnak, ez azt javasolta, hogy máskor a tűz előtt három nappal meg kell a vizipuskát próbálni. Hazatérvén a kupaktanács tagjai, midőn a rendeletet foganatba akarták venni, belátták a parancs ostobaságát, s akkor mondták: »Eszeveszett vármegyének bolond az ispánja.«

Fityeg, mint a palócz-szent a pecsétnyomón. Egy

palócz Egerbe ment pecsélnyomót metszeni. Tuda- kolá a művész, mit véssen rá, s mily nagyságban? A palócz egy szentet nevezett meg, s azt kívánta, hogy azt lehetőleg életnagyságban vésse a pecsétnyomóra. A művész azon megjegyzésére, hogy rá nem fér a pecsétnyomóra, a palócz viszonzá: »Se baj, hisz ha rá nem fér, le is figyeghet róla.«

Föltette az Orbán süvegét. II. Ulászló koronáz- tatásakor a jelenlevő püspökök mindnyájan süvegükben állottak körülötte, kivévén Dóczi Orbánt, az akkori egri püspököt. Ennek ugyanis süvegét részeg inasa utána hozván, azt nem a püspök fejére, hanem a saját fejére tette fel. Innen kerekedett aztán, hogyha valaki nagyon felöntött a garatra, azt mondták: »Ez is feltette az Orbán süvegét.«

*

Hátra van még a fekete leves. Tököli Imrével történt, ki 1685-ben ebéden lévén a nagyváradi török basánál, a mint a sült után föl akart kelni az asztaltól, e szavakkal marasztalták: »Hátra van még a fekete leves.« Mert ugv volt már előre kicsinálva, hogy kávéivás után azonnal fogassék el Tököli, ami

mégis történvén, rabul vitetett Drinápolyba.

*

Megadta a módját, mint patai asszony a táncznak. A legények tánczra hívták a patai asszony leányát, ki tánczolni nem tudott. Az asszony felsietett a leánynyal a padlásra, hogy hirtelenében a lépésekre oktassa, s leánya előtt ugrálva mondá: »igy ni lányom, add meg a módját!« De hevében a feljáróhoz talált jutni, s a konyhába lepottyant. így

adta meg módját a táncznak.

*

Megöntötték, mint Tisza-Becsen a harangot. Itt

ugyanis megrepedt a harang, s azt a kurátor udvarára vitték, tépelődve, hogy mit csináljanak vele. Éppen arra ment egy mindenhez értő, de ravasz és tréfás mivoltai ember, a ki vállalkozott annak meg- öntésére. Behívták tehát s kinálgatták erősen pálinkával. Midőn már eleget ittak, kimentek a harangot megnézni.

— Hát megtudná-e önteni ? kérdezték a milo tai embert.

— Meg én, válaszolt az, nincs abban semmi nehézség. íme nézzék, s azzal a kezében tartott bádogban levő vízzel leöntötte harangjukat. De már akkor szaladnia kellett, mivel a botra, vasvillára kapott emberek űzték egész Milotáig.

A villám szeszélye.

Francziaországban évenkint átlagosan száz férfit és harmincz nőt sújt a villám. Magában Párizsban csak nagyon ritkán esik meg efféle szerencsétlenség. Az elmúlt évben a villám megragadott egy fiatal embert és ötven méterre magával sodorta. A fiatal ember végre egy ház falánál elesett és mindössze csak a térdél sebesitette meg, hololt ugyanaz a villám tőle alig kétszáz méternyire két tehenet agyonsujtott. Néhány nappal később a villám egy pásztort sújtott, a ki egészen megszenesedett.

A villám többnyire azokat az embereket sújtja, a kik fa alá menekülnek. így egy Ízben három katona egy tölgyfa alá menekült. Mindhármukat egyenes állásban sújtotta a villám és ezt az állásukat haláluk után is megtartották és mikor testüket érintették, az egészen szétmállott, mintha hamu lett volna. Egyáltalában azt tapasztalták, hogy a villámtól sújtott emberek megtartják azt az állást, a melyben haláluk előtt voltak. Egy arató, a ki éppen akkor, a mikor kutyájának egy falat kenyeret nyújtott, villámsujtás következtében meghalt, halála után is megtartotta ezt az állást. Egy ember, akit a fa alatt sújtott a villám, halála után is állva maradt és a rajta levő ruha elégett.

Vannak azonban furcsább esetek is. így a nyár folyamán két földműves reggelinél ült. egyszerre eltűnt előlük sajtjuk, kenyerük és gyümölcsük, a boros palaczk fölfordult s őket magukat szalma lepte el. Naptesben egy embert egészen beburkolt a villám, de azért semmi baja sem lett. Erszényében két ezüstpénz és egy arany volt. Mikor haza érkezett, az arany helyében egy ezüstpénzt talált. A villám ugyanis valami galvanoplasztikai módon a két ezüstpénz segítségével megezüstözte az aranyat. Más esetekben megtörtént, hogy a villám aranylánczot vagy fülbevalót megolvasztott, vagy egészen kihozott a formájából, a nélküi, hogy a tulajdonosukat is bántotta volna. Ez azért csodálatos, mert az arany csak 1030 foknál, az ezüst pedig 954 foknál olvad.

Egy asszonynyal az történt, hogy a villám elégette a harisnyáját, magát az asszonyt pedig nem bántotta. A villám sokszor kikap az emberek kezéből egyes tárgyakat és azok»t messze elhajítja. Egy franczia faluban a villám a kéményen át hatolt egy házba, fölborította a húsos fazekat és kivette a lakatból a kulcsot. A villám sokszor tűzgolyó alakjában jelenik meg. így Beugnonban megjelent egy ilyen almanagyságu golyó egy jegenyefa tetején s ág- ról-ágra szállva, végre a földre körülit s innen elgurult egy földmivésházig, a mely előtt két gyermek játszott. Az egiiik kíváncsiságból rálépett, a mire a golyó borzasztó durranással szétrobbant. A gyerekek hányát vágódtak, de semmi bajuk sem lett, mig az istállóban levő tizenegy tehén elpusztult. A lyoni prefekturán a villám tiz év előtt meggyujtotta az összes villamos lámpákat.

JÓ EGÉSZSÉG.

A só mint gyógyszer.

Bármenyire közönséges szernek tetszik is előttünk a konyhasó, még mindig nincs annak használata oly különböző czélokra elterjedve, a melyekre pedig igen előnyösen alkalmazhatnék azt. Sok régi gyakorlott orvos ajánlotta már. hogy emésztési gyengeségek esetén a gyenge sóoldatot kell alkalmaznunk egy pár kanállal vevén be ebből minden ebéd előtt. A fej meghűlése, vagyis az u. n. nátha esetén pedig a tenyerünkből az orrba szíván fel, ugyané sóoldatból, ez egyszerű és biztos gyógymód e kellemetlen baj ellen. Gyakran a legerősebb hurutos állapotot is sikerült már megszüntetni ez egyszerű szernek reggel és este való alkalmazása által, melynél csak arra kell ügyelni, hogy az oldat mérséke mindig egyenlő t. i. oly meleg legyen, mint a frissen fejt tej. Torokfájásoknál a toroknak só-oldattal való gargarizálása igen sok esetben csodás, gyógyhatásúnak mutatkozott, sőt tapasztalat szerint némelyeknél a haj kihullását is sikerült megakadályozni a fejnek ily sóoldattal való mosogatása által. A fehérneműre esett tintafolt, ha mielőtt még megszáradt volna, az ily sóoldattül dörzsöljük be, gyakran oly gyorsan eítávolitandó, hogy annak még nyoma se marad hátra, különben megteszi e szolgálgtot csupán a porsó is, ha azzal t. i. jól bedörzsöltük a tintafolt helyét s aztán egy kissé megnedvesitvén, lekeféljük róla.