Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

MAGYARFÖLDMIVELŐ

119

MI UJSÁCr?

— A király adománya. A király az abonyi róm. katholikus munkásegynsület részére magán- pénztárából 200 korona segélyt adományozott.

— Magyar nyelv egy főherczegi családban. Pozsonyból írják, bogy Frigyes fó'herczeg mindegyik gyermeke jól beszél magyarul. A kis Albrecht, kire Albrecht főherczeg uradalmait hagyta, szinte jobban tud magyarul, mint németül. A főherczeg gyakran mondogatja :

— Csak beszéljen magyarul a gyerek, magyar földbirtokos lesz belőle.

— Rákóczy hamvainak hazaszállítása.

Néhány év előtt Thaly Kálmán mozgalmat indított Rákóczy fejedelem hamvainak bazaszállitásár. A nagy fejedelem hamvai tudvalevőleg a lazaristák templomában nyugosznak Konstantinápoly külvárosában. \ mozgalmai most újra felélesztik.

— Gróf Károlyi Tiborné halála. A gróf Károlyi és gróf Dégenfeld családokra mélységes gyászszal köszöntött be az idei karácsony. Gróf Károlyi Tibornak, a főrendiház volt elnökének neje, született Dégenfeld Emma grófnő meghalt a család mácsai kastélyában. Ez a szomorú eset gyászbabo- ritja nemcsak a főúri világot, hanem azokat is, akiknek nagy száma az áldottlelkü grófnő jótékonyságát annyiszor élvezte. A budapesti társaságban egyik vezérlő lelke volt azoknak a főúri hölgyeknek, akik a legnemesebb emberi feladatban, a nyomorúságban levő embertársaikon való segítésben találták életük örömét.

— Wesselényi Miklós báró emlékére kőtáblát állít Budapest székes-főváros. 0 volt az »az árvízi hajós«, ki az 1838-iki nagy árviz veszedelem idején éjjel-nappal járt Pest utczáin és fölszedett hajójába százakat a halálraszántak közül. Eddig a hála őrizte emlékét, mos kőbe vésik a jószivü báró nemes tetteit. A kőtáblát jövő év márcziusában fogják a Szent-Fereneziek templomának Kossuth Lajos- utczai falába elhelyezni.

— Székács Ferencz meghalt. A magyar bírói kart nagy veszteség érte: egyik kitűnő tagja Székács Ferencz királyi kúriai biró hosszas szenvedés után ötvennyolcz éves korában Budapesten elhunyt. Az elhunyt jeles biró egész életét az igazságszolgáltatásban töltötte.

— Munkások jutalmazása. A földmivelés- ügyi miniszter Szatmár vármegye főispánjának előterjesztésére Czeili Mátyás csomaközi, Oláh Sándor ivácskói, Nvikora Nucz erdőszádai, Kovács Sándor József batizi, Ecsedi Sándor csekei, Dán Vendel nagykárolyi gazdasági cselédeknek, Márin Demeter szinérváraljai, Durus György durusai, Gare József tiszakóródi. Andrási László fehérgyarmati, Bánkos János erdődi és Papp Endre sárközi gazdasági munkásnak hosszas és hű szolgálatáért aranyban 100—100 korona jutalmat és elismerő okleveleit adott.

— Földmives gazdák fosztogatása. Két vakmerő csalót keres most a csendőrség, akik a napokban a tarnóczi vásáron 240 húsz koronás aranyat csaltak ki hat földmives gazda embertől. Az eset a következőképp történt: Egy bécsi lókereskedő jelent meg a tarnóczi vásáron, hol nagyobb mennyiségű jobb fajta lovat vásárolt össze. Az alku végével a kereskedő foglalót adott a lovakra s mikor a lóleveíeket átírták, egyszerre fizette ki valamennyit húsz koronás aranyakkal. A vásáron jelen volt két alkusznak látszó ember, a kik állandóan a bécsi lókereskedő körül tartózkodtak s ott voltak akkor is, amikor a kereskedő az aranyakat leolvasta az eladóknak. A pénz felvétele után Somorjai Antal, Lakó Ferencz. Morvái József, Lökös József, Sutág Mihály és Pernye András bementek a sátorba egy pohár borra. Utóbb a két alkusz is megjelent a sátorban s bizalmasan megsúgták az embereknek, hogy az aranyak, a mivel a bécsi kereskedő fizetett, hamisak s egyúttal azt a tanácsot adták nekik, hogy menjenek azonnal a bíróhoz, mielőtt a lovakat a vasúton elszállítanák. A földmivesgazdák megijedtek s a két ügynökkel azonnal elindultak a községházához, útközben az egyik ügynök átvette az összes aranyakat s mikor a községházához értek, azt mondta a gazda embereknek,

várjanak mig ő a bíróval beszél. Mialatt a gazdák kint várakoztak, a másik ügynök azon ürügy alatt, hogy szivart vesz, szintén eltávozott. Hosszú ideig várakoztak a gazdák a kapu előtt s végre maguk is bementek a bíróhoz. Ez ámulva hallgatta végig a gazdák előadását, mert az ügynököknek színét sem látta. A biró rögtön elrendelte a két ügynök keresését, de azok nyomtalanul eltűntek, magukkal vive a hiszékeny gazdaemberek 240 aranyát.

— Az ákosfalvi képviselő Makkai Zsiga bátyánk megbízó levelét, mint irtuk megtámadták. A Kúria azonban elutasította a támadás vádjait, igy hát Zsiga bácsi csakugyan véglegesen igazolt képviselő. De hát miért támadhatták meg ezt az egyszerű székely embert? Azt mondotta az ellenfele, hogy vesztegetett a harisnyás. patkós csizmáju képviselő. Zsiga bácsi erre csak mosolygott, osztég kimutatta, hogy összes vagyona 23 hold föld. Hát hogy lehet ebből vesztegetni? Ebbe tehát bélésűitek. Belesültek a többi dolgokba is. ’Iszen nem is történt ott más, mint egy olyan ügyes kortesfogás, melyen kaczagásba tör ki az ember. Ákosfalva képviselője ezelőtt ugyanis Légrádi volt. Ennek a Lég- rádinak van nyomdája Budapesten. Az adókönyveket »Légrádi Károly nyomdája« készíti az államnak. Ezt használták fel ügyesen az ákosfalvi választásnál.

»Nézzétek meg székely testvérek az adókönyveket! Azt Légrádi csinálja. Ha nem csinálná, nem volna! Hát ti arra szavaztok, aki az adókönyveket csinálja ?!..«

Dehogy szavaztak arra. Inkább a daróczruhás székely atyafit, Makkai Zsigát választották meg.

— Levelezőlapok és postautalványok drágulása.

A kereskedelmi miniszter 1902. január 11-tól kezdve a levelezőlapok árát a belföldi forgalomban 4 fillér helyett 5 lil- lérben, a pustautalvány-ürlapokét pedig a bel- és külföldi forgalomban egyaránt 1 fillér helyett 2 fillérben állapítja meg. Az uj levelező-lapok és utalvány-űrlapok árusítása 1902. január 11-ével veszi kezdetét. Ezen időponttól kezdve a régi 1 filléres utalvány-űrlapok egyáltalában nem, a 4 filléres levelezőlapok pedig csak szükség esetén, még pedig a dijkülönbözötnek megfelelő 1 filléres frankojegy felragasztásával pótolva árusittatnak. A közönség kezei közt levő 1 filléres postautalvány-űrlapokat pénzküldésre és a régi 4 filléres levelezőlapokat szállításra a posta 1902. április 30-ig elfogadja, ha a feladó úgy ezekre, mint amazokra a díjkülönbözet pótlásául 1—1 íillérés levélbélyeget ragaszt fel. Az április végéig el nem használt régi levelezőlapokat és utalvány-űrlapokat a posta egyáltalában nem váltja be. A magánipar által előállított levelezőlapok 1902. jannár 11-től kazdve a belföldi forgalomban szintén 5 filléres dijvétel alá esnek.

— Ritka jelenet az árverésen. Az árverésre nem azért szoktak menni, hogy nemes cselekedeteket hajtsanak végre. Aki oda magy, az olcsón akar más könnye árán a holmikhoz hozzájutni. Szegeden megtörtént az a csoda, hogy az árverésen a szív megdobbant az árverezőkben. Becsei Róza szegény kofasszonyt akarták 28 korona adó fejében a bútoraitól megfosztani. Az árverés már meg is kezdő- döttt, mikor igy szólt az árverező:

— Emberek, adjuk össze ezt a kis pénzt. Mentsük meg a szegény asszonyt.

S pár perez alatt a 28 korona együtt volt, az árverés pedig elmaradt.

Ez is ritka eset egy árverésen.

— A kinek már volt baja. Derűs jelenet játszódott le a napokban a budapesti Tábla egy büntető tanácsában. A bíróság bizonyítási-fölvételt rendelt el egy ügyben, a tárgyalásra tehát beidézték a vádlottat is, egy katonaviselt vidéki földmivest, a kit súlyos testi sértésért ítélt el a törvényszék. A személyazonosság megállapítása végett az elnök szokásához híven, kikérdezi ilyenkor a megjelent vádlottat, hogy hívják, volt-e valami összeütközése, baja a büntető bírósággal ? Most is megkérdezte a vádlottat:

— Volt-e már baja 2

— Igenis volt. — felelt a vádlott gyorsan s katonásan összeütötte a bokáját.

— Mi?

— Tüdőgyuladásom.

— Úgy értem : büntetve volt-e ?

— Azt már nem mondom ! — adta meg a választ a hallgatóság nevetése közben a vádlott.