Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 407 Nyakas Dániel gazda keresztje. Úgy történt a história, hogy ennek eló'tte huszonöt esztendőkkel, éppeg igy karácsonyi ünneptájra Nyakas gazdát bírónak választották... Szót se szólott Nyakas gazda, henein bényult a bekecse belső alkalmatosságába, osztég nyomban kiolvasta a száz ezüst forintot. — Mert bizony ő la ilyen keresztet nem vészén a nyakába. Hej pediglen be’ arra való ember volt. A jó Isten is bíróságra teremtette. Java viruló férfi korában, telesden-teli duzzadó élettel, aczélerős akarattal, józansággal, egyszerű magyar észjárással. A falunak bizony ilyen emberre volt szüksége. Eddig a komaság, sógorság, barátság adta a pálczát a bírók kezébe. Siralomra vált is a faluban minden. Felbomlott az egyeség, mint a széttépett kéve, Csáky szalmája lett a közvagyon, az igazság meg meghótt, akár Mátyás király haíála után. Közszájon is forgott: — Nem lesz rend a faluban, mig Nyakas gazda nem ül a bírói székbe. — Csakis Nyakas gazda tudná még felépíteni a régi rendet. ügy rá is adták a szózatukat az emberek, hogy gyönyörűség volt szemlélni. De Nyakast nem azért hitták Nyakasnak, hogy megcsufolja a nevét. Megcselekedte, mint mondottam ... leolvasta a száz ezüst forintot, mert hogy ő — Ilyen keresztet nem vészén a nyakába! Hanem hát utóvégre is sokszor még a nyakas embernek is hajolni kell. akár a peczkes deréknek. Körülvették, viczispán, szolgahiró. gazdatársai, hogy Nyakas gazda nyikkanni sem nyikkanhatott... Mikor aztán nyélbe volt ütve a dolog, éppeg igy karácsonyi ünneptájon, az erős, a nyakas ember ugyancsak felsóhajtott. — No édes Jézuskám, te mindenkinek örömöt hoztál, csak nekem küldtél egy keresztet. Vájjon le nem roskadok-e alatta? Nyakas gazda karácsony szent éjszakáján már mint biró hunyta le szemeit. Lázas, nyugtalan éjszakája volt. Mert hogy hát a becsületes emberek szoktak mély gondokba esni, mikor nagy felelősséget akasztanak reája... Szent Karácsony reggelén azonban egész meg- ifjodva ébredt fel Nyakas biró uram és igy szólott az anyjoknak: — Anyjok te, álmodtam! — Tán bizony letették a bíróságból. — De nem ám! Sőt felemeltek. — Felemeltek? — A kis Jézuskát láttam álmomban. Keresztet nyújtott felém és igy beszélt: »Ne félj, ha az igazság utján járandasz, győzni fogsz és nagy áldására leendesz a falunak!« — Adja a jó Isten édes uram, mondotta az asszony és köny szökött szemébe. De nagyon tartok sok vesződséged leszen.- Megsegít a jó Isten, szólott Nyakas biró és megölelte-csókolta asszony-feleségét. * És Nyakas biró megtette az első lépést az igazság utján. Olyan biró vált belőle, hogy hire futott három vármegyében. Szorgalmas, becsületes, igazságos, pártot nem ismerő tisztakezü ember. A ki többre becsülte a falu érdekét, mint a magáét. A ki napot és éjjet egy befűzött, hogy a község dolgait rendbe hozza. Hej, volt is baja bőségesen. Mert hát úgy van az e világon, hogy fáj az igaz szó, ha még oly simán szalad is ki a szájon Mondották hogy: — Milyen büszke lett... — Hogy elfeledte a régi, jó embereket... — Hogy megkeményedett a szive ... De Nyakas biró csak nem tágitott. Ha már egyszer kimondatták vele az at, bizony hogy kimondja ő — a bet is. És ki is mondotta magyarán. Sokszor úgy érezte, hogy elfáradt. Le is köszönt több ízben. Még ellenségei is megjuházódtak. — Már csak hadd vigye, ha kezébe vette. Aztán vitte tovább a bíróságot. Karácsonykor mindig eszébe jutott az álom. Látta újra és újra a keresztet. És mikor igy lelkében látta, hát úgy megkézdezte enlelkétől. — Te ember, csakugyan az igazság utján járandasz ? És a lelkiismerete úgy megnyugtatta, mit a jó édes szokta gyermekét. * Imhol igy tölt el huszonnégy esztendő. Karácsony elhozza a huszonötödiket. A viruló férfiú még mindig szálas, egyenes ember, de haja őszbeborult. Egészséges, szép arczulatán lelkének megelégedése tükröződik vissza. — Itt az idő, mondotta aztán, hogy fiatalabb erőnek nyissak ajtót. Gondoskodjatok jövendőre, mert most már nyugalom után epedek. Megérdemletl, jól megmunkált nyugalom integetett Nyakas Járó felé. Ő megöregedett, de a község, mintha megifjodott volna. Rend, pontosság, jó erkölcs, szorgalom vert gyökeret e községben. Az emberek ujjal mutattak falujára. — íme, mily csudát mivel a jó biró! ... És eljött csendesen a huszonötödik karácsony is. Karácsony első napján örömünnep van a faluban. Ünneplő ruhában siet a fiatalság a község házához. Az öregek a múltak emlékeiről beszélgetve várják a viczispán urat. Az uj, szép község házának nagy terme meglelt emberekkel, asszonyokkal. A király ő felsége tisztelte meg a bírót és a bíróval a községet Nyakas biró uramnak ezüst-kér észtét küldött. Hűségéért, szorgalmáért, becsületes jó voltáért. A viczispán ur szép beszéd közt tűzte a biró becsületes, tisztes mellére az ezüst keresztet. Mert — úgy mond, e kebel megérdemli, hogy felelte Jeziist kereszt függjön. A nép szemeiben örömkönyek ragyogtak... Nyakas gazda aztán elment a templomba. És bizonyára úgy beszélt a kis Jézusnak: Köszönöm neked isteni gyermek, hogy levetted vállaimról a keresztet és érdemtelenül bár, ide, mellemre tűzetted. Igazán mondottad, hogy a ki az igazság utján halad — győzni fog. b, G. Találós kérdések. Hány font a hód? , r , ra. ä f piám fiuoj Agg) * Ki vágott az anyján fát ? (•poA p[oj b apfin? Ag; s ua}sj zb anouiio.ioj loqp[oj piára ‘racpy) * Möddig lőhet mönni égy’ jó lovon ? (-greipiBJ b jojafój y) Melvík tóba nincs viz? (•UBq9piiq v) mög ? Hányát fekszik, husssal dögönyözik, mi az ? (•SB}ZSBgBpB}ZS9X) .; * Erdőn nyúl — parton születik. Vízben él, tűzben hat (9ÍBH)
