Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 403 A nagy éj. Az éj későre járt; rnéty csend ült ;i tájon ; Távolban pásztortüz lengett, mint az álom ... Ragyogott az égbolt élénk csillagfényben, Mintha mosolyogna ott fönt örömében. Szállt a lágy fuvalom gyöngéd áradása, Mint száll a természet titkos sóhajtása; Csend halad nyomába, ügyel a fa lombja, Minthogyha az neki egy nagy titkot súgna... S im, fény kezd derengni a barlang ölében : Bűvös dallam árja hangzik közelében, Minőt fül nem hallott, szív soha sem érzett, S minőt álom soha elő nem idézett. Terjed a sugárfény ... a dal kevesebb lesz .. . Máriának lelke gyönyörárban repdes ... E perczben, miként a kellő nap sugara, Szűzi szent öléből kisded jő világra ... Ragyogó orczája gyöngéd, mint a harmat; 'A szelíd pir rajta; hajnali pitymallat; S kedves mosolygása, szelíd pillantása ; A derült mennyégnek megnyiladozása ... Magzatát a szent Szűz szivéhez ölelve, Csókjával köszönti; rajta elmerengve... így néz ki a kertnek piros rózsaszála, Mely gyöngéd bimbaját keblére zárja .. . Serkenj föl! serkenj föl! Juda kis községe ! lm, megjött váltságod, közelíts feléje! Az üdvnek gyermeke körödbe leszállott, Siess, hints eléje illatos virágot... Ah, nézd kis karjait mint tárja elődbe ! Ne szégyeld, hogy lakod megtagadtad tőle! Ah, ez örömödet éppen ne zavarja ! Ő nem hajlékodat, — szivedet akarja !... Álmait aluszsza Betlehem; nem ébred; Ám gyors hírnökei a magas mennyégnek: Angyali seregek szállnak le a földre, Betlehem környékét nagy fénynyel betöltve. Itt szegény pásztorok őrizvén a nyájat, Pislogó tűz mellett csendben virrasztónak. A nagy fény láttára ijedés száll rájok: Amidőn egy angyal közelit hozzájok: »Ne féljetek! — szól a lelki béke őre — Nagy örömnek vagyok én a hirdetője; Mert az Üdvözítő ma született néktek, Nagy öröme leszen Benne minden népnek. Föltalálhatjátok Dávid városában, Egy barlang ölében, takarva pólyában. Jászolyba nyugszik az isteni gyermek Ez lesz nektek a jel, melyről rá ismertek.« Szólt, s mig a pásztorok útra készülnek, Megzendül fölöttük az angyali ének : »Dicsőség a magas égben az Istennek, S békesség a földön a jó embereknek!« Oh isteni szívnek ragyogó jósága, Mely előbb a szegényt veszed pártolásba !... Alig szállsz le hozzánk s im, a szegény népnek Hirdeted először földre érkezésed ! Valóban, a szegény, a ki szenved, fárad, Legigazabb szívvel eped Te utánad; ínsége, nyomora, elhagyatottsága Elsőbben is szorul a vigasztalásra.. . Az angyali sereg fölszállván az égbe : A jó pásztornép közt ily beszéd megy végbe : »Menjünk Betlehembe és lássuk a dolgot — Amit az Ur nekünk angyal által mondott.« Szóltak s a hely felé sietve ménének, Mintha még zengene folyton a dicsének; Eltölti keblöket fénye a csodának, Melynek váratlanul tanúi valának. E közben a hajnal bíbor köpenyében Ragyogó pompával feltűnik az égen; A tájat befödi fényes sugarával, Talán, hogy ellássa illendő ruhával.. . Tündöklő csillagát homlokára tűzve, Benéz a barlangba, rátekint a Szűzre, S az isteni gyermek dicső szent arczára; De enyészik fénye ennek mosolyára. A barlang belseje fényözönben lángol. Az újszülöttnek ragyogó arczától, József és Mária elragadtatással, Hódolattal nézik s néma imádással... Dr. Búza Sándor. Miért anya és nem atyanyelv? Péter kérdezte Páltól. Miért ? Hát azért, mert az anyák sokat beszélnek, az atyák meg sokat hallgatnak. Tehát nem az atyáktól, hanem az anyáktól tanuljuk meg a nyelvet — felelte Pál. Az öreg Nótárius szentencziái. Ki vagyon adva úgy látszik a regula, hogy a mi újságunk karácsonyi tisztességére mindannyian berukkoljunk, ahányan vagyunk- . , Ezt veszem ki újságíró szerkesztő uram-öcsém írásos leveléből. Hát jól vagyon! Ha az én öreg csontjaim, elnehezült kezem még mindig ilyetén való becsülésben részesülend: legyen. A tvuk is addig kapar, mig szemre talál. Pedig hát az ember, mikor igy az újságba ir, még az aludtejet is megfujja: az az ujmódi nyelven, rendkívüli óvatos kell, hogy legyen. Lehet, hogy én is úgy járok, mint a ki az asztagban is tűt keres, akarok mondani, hiába való munkát végzek, de már csak eltűröm, ha rám is szólják, hogy az abéczét se tudja, mégis papolni akar. Pediglen jó az öreg tapasztalat! Például énnekem régi tapasztalatom, hogy hát azért van a világon annyi bolond, mert kiki okosnak hiszi magát. Mai világban nagyon sok okos ember van, mégis állandó lett a zűrzavar, kavarodás, mint a szerencsétlenség. Jól, igen jól mondja a magyar költő: Azért veri Isten a magyart Mert Soha össze nem tart! Hej, pediglen he összetartana. Akkor lennének okos emberek a magyarok. De hát átok fogja. Azt fogják erre mondani bizonyosan, hogy hát ennek a vén nótáriusnak olyan egyhangú a szen- tencziája, mint a koldus-ének! Csak mondjátok! Volt egy apostol is, aki minduntalan azt hajtogatta. — Fiaim szeressétek egymást! No hát az ő mondása is hasonló volt? Bölcsen mondotta ezt bizony János apostol, mert szeretet nélkül nem csak a családban, de a nemzetekben sincs boldogulás. A perbenyiki gróf is otyan szépen rakta ki azt a kedves, tanulságos történetet — a szeretet hid j áró1! Oh Istenem, csak ezt az arany hidat tudnók már egyszer felépiieni. Akkor fölülről lefete és lentről felfele békében és egyetértésben járdalhatnár k a békesség és boldogulás országában. Úgy legyen! ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill -ill ill Rózsaszínű statisztika. A szomorú hervadás hónapjában, októberben 11,566 házasság köttetett a magyar birodalomban. A legszerelme- sebb vármegye Békés volt, mig ellenben a városok közül Zombor áll első helyen 43 házasságul. Fiume a legszomo- rubb város, csak 8 házasságot kötöttek benne. Vegyes házasság 1245 esetben jött létre. 27 esetben történt keresztény- zsidó házasság, még pedig 14 esetben keresztény vőlegény vett el zsidó leányt. t t t t _t_ t t-1Ma született tanú. Először volt bíróságnál az atyafi s erősen el.volt tökélve, hogy az igazat fogja vallani. Mert hát nagy dolog az az igazságszolgáltatás és nagy méltóság az, ha az embert tanúnak hívják felebarátja becsülete mellett! A kihallgatás kezdetén megkérdezi tőle az elnök : — Aztán atyafi! tud maga valamit erről a dologról'! A tanú nagyot nyel, hogy kellő fontossággal és méltósággal feleljen : — Tudok elnök ur mindent olyan jól, akár a ma született gyermek.
