Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-15 / 50. szám
398 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGIT AB. KIS-GAZDA. A gyümölcsfalusi kis kertészek. Ezelőtt tizenöt esztendővel Nevetlenfalva volt. Ma messzevidéken úgy hívják Gyümölcsfáivá. Ugyan miért kapta ezt a nevet ? Mert abban a községben minden férfi, minden fiú • gyermek, minden asszony, minden legény kitűnő gyümölcsfakedvelő, kertész. Csudálatos egy falu, annyi bizonyos. Olyan gyümölcsösöket, olyan szenvedélyes gyümölcsfa tenyésztőket sv.éles e vidéken nem ismernek. Hát hadd mondjam el a kisgazdák okulására, miért kapta becsületes nevét — Gyümölcsfáivá? * Tizénöt esztendővel ezelőtt uj tanító jött a községbe. Nem szerették a fiatal embert. Nagyon követelő volt. Napról-napra nyakára járt az elöljáróságnak, hogy neki faiskolának való helyet adjanak, különben ott hagyja őket a faképnél. O faiskola nélkül nem élhet. Végre megkapta a területet. Rövid idő alatt bámulni jártak a falusiak abba a faiskolába. A tanítóért meg rajongtak. Ezt a kellemes állapotot használta fel a tanító egy összejövetel alkalmával és igy szólott a kisgazdáknak is. — Gazdák! Adjatok az én, illetőleg a ti iskolás gyermekeiteknek nem többet, csak egy négyszögméter földecskét az udvar végében vagy a zöldséges kertben. De a lányoknak is, nemcsak a fiuknak. Megfogadták a jó tanácsot. Kimérték a gyermekeknek otthon a gazdák a kis földecskét. A tanító ur meg az iskolában magyarázott —- a gyerekeknek. Hogy mit magyarázhatott, az mindjárt kitudódik. A gyerekek egyszer csak kezdették elkeríteni ezt a kis földecskét, hogy a tyúkok jószágok be ne mehessenek. Aztán ásták felfelé. Hat rövidecske sorra osztották. Egyik volt az alma, a másik, harmadik és igy tovább, körte, cseresznye, megy, baraczk, szilva és dió magvaké. Minden sor végébe kis táblácskát szúrtak le és e táblácskákra Írták a mag nevét. A gyerekek most már a gyümölcsmagvakat világért sem dobták el Rakták zsebre, gyűjtötték skatulyába. Mikor aztán egyik vagy másik magnak a vetési ideje elérkezett: a tanító urnák beszámoltak. Aztán elvetették a sorokba, a kicsike kis magiskolába. Oh mily gyönyörűség volt ezeknek a gyermekeknek érdeklődését vizsgálni. Hogy lesték a magvak kelését. — Az enyém már kibújt. — Holnapra várom én is. — Az enyém is künn vanl Aztán a reménységgel nőtt a vad csemete is. Hogy tisztogatták, hogy kapálgatták. Nem kellett ő nekik már ezt mondani. Úgyszólván ott laktak ők abban a kis kertecskében. A másik esztendőben már nagyobb területet kaptak ám a gyermekek. Kellett is. A csemetéket ritkítva szétültették. Ez alatt a tanító ur nagy faiskolájában megtanulták a gyermekek az ojtási módokat, s otthon már a maguk fáira gyakorolták. — Megragadt . . . — Nekem majd minden harmadik. — Nekem is sok megragadt. Hire futamodott a faluban. A szülők örömmel látogatták egymás gyermekeinek kertéit. * Evek múltak . . . A fiukból emberek lettek. Emberek, a kik szeretettel csüngödtek a gyümölcsfatenyésztésen. Olyan mesterei valának agyümölcsészetnek, hogy messze vidékről sietnek ma is Gyümölcsösfalura tanulni, okulni. Gyümölcserdővel van megrakva a falu, a falu határa s boldog a község, mert e boldogság titkát gyermekkorukban tanulták el. Nem mesét mondok. Való igaz dolgot. Vagy ha nem hiszitek, próbáljátok meg, és rájösztök, hogy bizony igazat írtam. O Miért kell a húst besózni? Ezt már a gyerek az iskolában hallja: hogy ugyanis a só a húst az elállásra alkalmassá teszi, a rothadástól megóvja. Sokan azt hiszik, hogy erre a czélra a füstölés való. Az is, de ha a só át nem eszi a húst, ha belsejébe is be nem hatol, magától a füstöléstől megromolhatik az; ellenben a sótól erősen átvetett hús, szalonna, egyideig a füstölés nélkül is eltartható. A besózásra való só minél finomabb, annál jobb, mert hamarább olvad, gyorsabban beeszi magát. A besózandó húsról meg az áll, hogy minél melegebb, annál könyebben veszi be magába a só levét, ezért siet az értelmes hentes a hús besózásával. Ha a húst hosszabb ideig besózás nélkül tartjuk, izomszálai oly szorosra tapadnak össze, hogy a só-lét nem bocsátják magukba és a hús ennélfogva már a sózóban megavasodik, későbben pedig könnyen megkuka- czosodik. A hús elrakása a sózó-edénybe úgy czélszerü, ha a vastagabb darabok alul. a vékonyabbak felül esnek, hogy amazokat a só leve jobban átjárhassa. A berakásnál minden egyes darab erősen meg lesz sózva, hogy mindenfelől érje a só, azután, ha már levet eresztett, azzal napjában néhányszor meg kell locsolni, hogy a legfelső részek se száradjanak ki. A vékony húsnak, szalonnának elég két hétig a sóban maradni, a vastagnak, sonkának négy-öt hétig. A besózás után a hús füstre kerül. A szalonnát szel- lős, száraz helyen anélkül is el lehet tartani, de biztosabb azt is négy-öt napra kéménybe tenni. A hús vékonyabbja két, vastagabbja négy-öt hétig marad a füstön. A méhtenyésztés érdekében. Darányi földmivelésügyi miniszter a csiksomlyói tanitóképezdének, a pápai földmivesiskolának, a pusz- talánczi tejgazdasági iskolának, a Klotild szeretetház- nak, a havamsiei, felső vizsniczei, szakuli, vöröskői gazdasági ismétlőiskoláknak, Felsőbánya, Nagybánya, Dióshalom és Erdőszáda községeknek méhészeti felszereléseket és méhcsaládokat engedélyezett, hogy e gazdasági mellékág megkedveltetésére működésük helyén közrehassanak. A Szatmármegyei Gazdasági-Egyesület közgyűlése örömmel vette tudomásul Domahidy Sándor alelnök megnyitóját, amelylyel beszámolt a múlt év eredményéről. Majd elfogadta a közgyűlés az egyesület 1902. évi munkatervezetét, valamint költség előirányzatát, végre elhatározta, hogy a honi ipar pártolása érdekében akcziót indít s ez eszmén alapuló fogyasztási szövetkezet tervezését is programmjába felveszi. A jövő évi munkatervezetbe a tavaszszal rendezendő egyházi ipar- s női kézimunkakiáilitás s amennyiben megfelelő termés a sikert biztosítaná, őszre gyümölcskiállitás van felvéve. Végül a czirok- termelés szélesebb körű termelésének felkarolása érdekében tett a közgyűlés intézkedést. Gazdasági közmondások. Idején meglátszik, mely tejből lesz túró. — Rest lovon nem fog a szó. — Rest a gonosz a jóra, mint a jó a gonoszra. — Elég gazdag, aki nem adós. — A jónak ellensége a jobb is. — Olcsó húsnak hig a leve. — Inkább lassan és jól, mind lassan, de rosszul.
