Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-15 / 50. szám
396 MAGYAR FÖLDMŰVELŐ TÁRÓ ZA» A falu mutája. — Igaz történet. — Minden városnak, de minden falunak is megvannak a maga szerencsétlen, közismert alakjai. Ilyen alakja volt Diós községnek Csonka Péter, a falu mutája. Mert igy nevezte őt az utolsó puja-gyermek is: A falu mutája! Felnőtt ember számba ment már a szerencsétlen Csonka Péter. Azért Peti maradt ő most is, mint a falu mutája. Mintha bizony mindenki azt hitte volna, hogy az olyan gyermekből, mint Csonka Peti sohasem leszen — ember — Péter. Hej pedig módos, tisztes gazdának volt ő, szegény muta Peti a gyermeke, j De hát talán épen azért lett ilyen szerencsétlenné, mert egyetlen volt. Azért lett ő terhe, szennye a falunak, mert kincsemnek, drágámnak, egyetlen virágomnak tekintették a szülők. Meg is ölték, agyon is nevelték szegény Muta Petit. Most is ott csavarog rongyokban a falu utczá- ján. Ott eszik, a hol kezébe adnak egy darab kenyeret, ott nyugszik le, a hol éppen ráborul a nagy éjszaka. Dologhoz nem ért, de nem is képes valamit elvégezni. Egyedüli foglalkozása, hogy naphosszat űzi, nézi, vizsgálja a galambokat. Hát hogy miért lelt Péterből muta Peti, meg miért kedves még most is neki a galamb, annak története vagyon. Ezt akarom most röviden elmondani. * Mint már említettem, Péter egyetlen gyermeke volt egy módos házaspárnak. Féltették is a drága kincset naplói, levegőtől, hidegtől, meleglől. Valóságos kis király volt az édes apja házában. Sőt az ulczán, a többi gyermekeknek is zsarnoka akart lenni. Iskolába világért nem járatták. Lesz neki miből megélni. Nem szorult ő a betűre, meg a könyvekre. Csonka gazdát nem egyszer figyelmeztetették a jó emberek. — Hej, Csonka gazda, az a fiú még hires ember leszen a faluban. Persze, hog}T a híresség alatt furcsa dolgokat értelmeztek. Nem is kellett egyéb, csak Csonkáné asszonyom hallott légyen még efféle beszédeket. Tudom Istenem megemlegette a nyelvét akárki is. A fiú már olyan sugár lett, mint egy paszuly- karó, de azért jó formán beszélni is alig tudott. Csak ori’a alatt dünnyögöt, de értelmes szót kicsalni belőle nem lehetett. Otthon könyökig nyulkált mindenben. A pin- czébe úgy járt, mint akár a kútra. Dolgozni sohasem dolgozott. Volt vagy száz galambja, azzal töltötte idejét. A korcsmába is bekapott. Sőt mindennapos lett. .Anyját fenyegette, ha pénzt nem adott neki. Csonka gazda sokszor szomorúságba borult, mert sok pénzébe került a dulakodás, verekedés, miket a flu a korcsmában rögtönzött. Az emberek suttogtak: mi leszen ebből a legényből? A gyermekek már kifogtak rajta. Valamire való ember meg kerülte, mert féltek tőle. Végre is, hogy hogy nem, mikor Csonka gazda vette észre, hogy a gazdaság pusztul, vész; talpára állott és erősen követelte, hogy a fiú menjen szolgálatra a városba. El kell indítani. Menjen, a hova tud, Majd meg becsüli akkor kenyerét. Az asszony sirt. Boldogtalan lett. Hát erre nevelte ő drága, egyetlen gyermekét. Hát nincs miből neki itthon megélni? — Bizony nincs, mondotta bus komolysággal Csonka gazda. — Én prédáltam el, feleselt az asszony! — Te bizony, a drága egyetlen fiúra. A sirás, jajgatás csak folyt tovább. De Csonka gazda nem tágított. — Menni fog! Holnap. Itt a tarisznya is. Készíts neki utravalót. Az asszony látta, hogy több kettőnél, csakugyan utravaló után látott. Csirke, kappan, kacsa sült a tűzhelyen. A mi csak jó a világon, minden oda vándorolt a tarisznyába. A bucsuzás megtörtént. Nem Írom le hosszasan. Hiszen mindenki elgondolhatja, hogy nehéz, nagyon nehéz volt az. • * Csendes lett a ház. A gazda is levert volt. Az udvarról hiányzott valaki. Az anyjok megkapta az alkalmat. — Látja kigyelmed ? Ugy-e most érzi az árvaságot ? — Majd ember lesz ő, ha az élet megtanítja. így szólott a gazda és mutatta, hogy erős. Harmad, negyed napra veszi észre Csonka gazda, hogy a galambok riadnak-röppennek. — Talán bizony héja kergeti? Figyel más nap is. Megvest riadalom van a galambok közt. — Mi lehet ez? ’íszen héját nem látok. Egyszer csak oda néz a szénapadlás ajtajára. Szent Isten, majd kőbálványnyá változott. Péter ott állott a szénapadlás ajtajánál és hajji- gálta, riasztotta a galambjait. Csonka gazda halálsápadt lett. Szótlanul ment a házba és igy szólt az asszonynak: — Jöjj ki, lásdd a te egyetlen, drága kincsedet — a Pétert. Csonkáné sírva fakadt és úgy esedezett az egyetlen, drága fiúnak, hogy jöjjön le a padlásról. * A dolog úgy történt, hogy Péter neki indult a városnak. Félutról aztán visszatért, mire besötétedett, felhuzódott az édes apja szénapadlására. Ott aztán éldegélt, mig a drága jó elemózsia tartott. Mikoron aztán elfogyott... életjelt adott magáról. Hajjigálta az ő kedves galambjait. Ezen esemény után aztán szomorúság, sőt halál költözött Csonka gazda házába. A mély bánat sírba temette. Az özvegy néhány évig csak fentartotta a tűzhelyet. De mikor látta, hogy a pusztulás közeledik : ő is megtört, sirbaszállt. A fiú tehát egymagában maradt. És pedig minden vagyon nélkül. Az ital, a megszokott életmód elvette emberi képét. Muta volt, muta maradt! így történt.... Atester. Talpraesett válasz. Egy csinos leány leszálott a szamaráról és leült az ut szélére pihenni. Arra vetődik egy legény és oda szól a leánynak: — ügy látom, galambom, hogy fáradt vagy. Hadd csókollak meg, ez csalhatatlan orvosság a fáradság ellen L — Akkor csókolja meg a szamaramat, — válaszolt a leány, — mert az még nálamnál is fáradtabb! Kérdésre felelet. Az elmúlt heti újságunkban megjelent »Találós kérdés e k«-re emigyen adjuk a helyes feleletet: 1. Alkalom, 2. Szabadalom, 3. Irodalom-ba, 4. Táradalom, 5. Rágalom, 6. Tilalom, 7. Szánalom, 8. Halom.
