Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-08 / 49. szám
IV. évfolyam. Szatmár, 1901. deczember 8. 49. szám. megjelenik minden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: íTMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ FS KIADOTCLAJDOXOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Ne késedelmezzetek! nult alkalommal minden bővebb meg- nélkül közöltük újságunkban azon ki- .-.űiutátást, mely hűségesen beszámol: hogy a mi Segitő-Pénztárun k 1901. január hó óta hány beleset átal okozott szerencsétlenség, halál esetében sietett az árván maradt családoknak segedelmére. Negyvenhárom eset volt abban a kimutatásban felsorolva. A ki olvasta az egyes szerencsétlenségek rövid leirását: annak szive lehetetlenség, hogy fájdalmas sóhajtásban ne tört légyen ki! Nagy Isten! Mennyi és mily különféle szerencsétlenségnek vagyon kitéve a rövidéletü halandó! Es mily közös sorsa ez édes mindnyájunknak. Ma neked, halnap nekem Senki sem lehet bizonyos egy órára sem! És aztán azt is elgondolhatta, a ki olvasta e szomorú baleseteket, hogy a kereső apa elvesztése miatt szivünket tépő fájdalom nem egyedüli. Siet mindjárt mellé egy másik. A nyomor, a szükség, a tehetetlenség... a gyászos árvaság. Ki nyújt ilyenkor csak pillanatnyi segélyt is? Ki keres fel? Ki törli le égő könyeiteket, nektek szegény munkás-családoknak? Hát van már egy áldásos intézmény, mely valóságos angyala a szerencsétlenül járt családoknak ... A mi S e g i t ő-p é n z t á r u n k! Úgy szeretném, ha e pillanatban tanulságot tehetne az a sok özvegy, és ki tudja hány árva, kik szerencsétlen atyjuk koporsójától elbúcsúzva részesültek-e azon segedelemben, melyet nekik a Segito-Pénztár nyomban kifizetett. Azt mondjátok talán, hogy az a 400 korona össze nem mérhető az ő veszteségükkel? Igaz! De vájjon nem irtózatosabb-e az ő életük, ha semmi más után nem nyúlhatnak, csak a koldusbot után ? A kit valaha szerencsétlenség ért és a ki átélte azokat a gyötrő perczeket minden kereset vagy segedelem reménye nélkül, melyek életére borulni kezdettek: oh csak azok tudják, hogy azaz összeg, 400 korona, mely úgy kimondva, bizony hogy nem látszik ternónak, de sokkal többet ér a szegény özvegynek, árváknak, mint bár kinek egy főnyeremény. E kis összeggel kezében az özvegy, a kereső-apa nélkül maradt család mégis csak legalább lélegzeni, gondolkozni tud. Ennek hiányában sokszor elvesztik gondolkodó képességüket, a kétségbeesés ölő karjaikba vetik magukat. Be- következhetik a másik, még súlyosabb szerencsétlenség. Hát ne csudálkozzatok rajta, ha erről a dologról nem egyszer és nem is kétszer Írunk. Mert szivünkön hordjuk a szegény nép sorsát, mert érezzük, hogy azzal a kis áldozattal, a mit e biztosításra kell meghozni — nagyon de nagyon nagy nyugalmat biztosit a munkás ember önmagának és családjának. Ne késedelmezzetek tehát! A folyó esztendő eljár. Jön az uj! Január elseje a legalkalmasabb idő arra, hogy tagjai legyetek a Segitő Pénztárnak. Asszonyok! Ti hozzátok van legkomolyabb szavunk! A saját és gyermekeitek érdekében kérünk, ne hagyjatok nyugtot az embernek addig, mig a Segito-Pénztár tagja nem leszen! Jól szívleljétek meg tanácsunkat, mert aztán késő leszen. Vas Gereben jóízű mondásaiból. A mely lóra azért kell vigyázni, mert raegrug, annak még lehet hasznát venni. Hanem jaj annak, melyet azért kell elkerülni, hogy azelmenóre rá ne dűljön nyomorúságában. * Az egér sem akkor busul, mikor a csapóba beme- gyen; henem mikor vissza akar menni. * Ne feledjük el őseinket, ne hogy egykor minket is elfeledjen az utánunk jövő kor.
