Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-17 / 46. szám
364 MAGYAR FÖLDMIVELŐ TÁRCZA. Ez volt a legjobb községem . . . Hogy kinek mi jó, azt legjobban tudja ki-ki önmagának meghatározni. Egyik embernek igen jó lehet, ami a másiknak istencsapása vagy éppen halála. Bizony, érdekeink kereszteződnek az életben és hajói meggondoljuk a dolgot, mégis csak leginkább oda lyukadunk ki, hogy mindenki saját szerencséjének kovácsa. Például Kellemetlen Éliás végrehajtónak legjobb községe vala Könnyelmüfalva. Mert ebbe a faluba tehette ő legtöbbször tiszteletét. Ez hozott az ő konyhájára legtöbbet. Itt lakott az ő fejőstehene . . . A városi kaszinóban is tudták ezt. Ha Kellemetlen Éliás végrehajtó ur például kártyázott és esetlegesen veszteni talált, aztán kissé zsörtölődni is kezdett: a kompánisták azzal biztatták, vigasztalták : — Ne busulj, Kellemetlen Éliás, ereszt majd Könnyelmüfalva, Vagy ha _— a mi nagy ritkán megtörtént, — Kellemetlen Éliás elhuzatta a maga nótáját és a czigánytól nem sajnálta, csak azzal heczczelték a czimborák: — Majd helyrehozza Könnyelmüfalva. Mi csudás község lehet hát ez a Könnyelmüfalva, hogy ott annyi munkát talált Kellemetlen Éliás végrehajtó ? Az volt bizony, csudás község. Ahol e lakosok sokat kerestek, de leírhatatlan könnyelműséggel tovább adtak keresetükön. Ahol a dobszót úgy megszokták, akár a kakaskukorikolást. Ahol a családi tűzhelyet úgy szólván mire se becsülték. Mit? Dobszóra került ingóságom ? Ingomb, ha leszakad lesz más! A földek csak úgy cserélték gazdájukat, mint az ócskaárus ruhadarabjai. Végrehajtás, foglalás, zálogolás csak úgy járta, mint a mindennapi kenyér, De a jó Isten szerelméért, hát hogy nem pusztult el ez a község egy-két járásnyi esztendőre ? Hiszen nagy kutból is ki lehet meríteni a vizet! Az élet, a kész szalonna, pénz is folyton fogy I Hogy ? Hát tellett még az ősök, az elődök hagyományából ? A készből, amit szorgosan összehordtak ? A bányából, amit mivelésre hagytak? Telt bizony, de már fogyni kezdett. Már hullottak 1 Már kifordult a faluképe. Kincsesbánya fa lvából Köny- nyelmüfalva keletkezett. Igen, már-már bekövetkezett a krízis. A nagy halálos betegségnek forduló pontja. Amelynek vége halál vagy élet. Szerencse, hogy éppen az urasági bérlet lejárt. Az ifjú földes ur kezébe vette uradalmát. Letelepedett. Sírva látta az ő szülőfalujának szomorú képét. Abban az időben hangzott Magyarországon először a prófétaszó: — Szövetkezzünk, mert elveszünkl Az ifjú földesur szivét is nemes hullámzásba hozta ez a nagy kiáltó szózat! Hozzálátott a munkához! Nehezen menti Hej, mert mikor a szekér eszeveszetten rohan a lejtőn lefelé: nehéz ám azt megállítani. De meg kelletett akasztani a szerencsétlenségnek kerekét. Mert nem csak a szerencsének van ám kereke. És megakasztotta 1 Erős munkával, önfeláldozó utánjárással megalakította a szövetkezeteket. Mint nagy, szomorú pusztítások után szivetverő látványt nyújt egy-egy vidék, község képe: úgy szemlélte az ifjú földesur is szülőföldjét. Szomorú a kép, de csüggedni nem szabad. Félre a jajveszéklésekkel! Kétségbeesett sírást ne halljunk! A köny, mely felfakad szivetekből — csak a bánat, az erős fogadás könye legyen! Fel a munkára! Kezdjük újra, mint kezdették őseink ! Építsünk, gyógyítsuk egymás sebeit, fogózkodjunk össze 1 Ne hagyjuk a mieinket. így kezdődött, igy folyt a munka. Lassan, de biztosan. Tövisek és virágok közt! . . . Eltelt pálr esztendő . . . Kellemetlen Éliás nagyot nézett; évről-évre még nagyobbat! Mi a manó? Hát Könnyelmüfalva elpusztult a földről? Vagy kihaltak ott az emberek az utolsó szálig ? A hivatalban csak nézte, figyelte a beadványokat, a végrehajtást leste . . . várta. Hiába várta! A régibb keletű ügyekből még maradt hírmondónak egy-kettő. Kapott is rajta. Neki iramodott és sietett a végrehajtással. De minő más kép! Ilyenkor tele volt a község idegenekkel. Az árverés ismert alakjaival. Most ezek is hiányzanak ! A község emberei árverelnek. Nem hagyták idegennek. Itt ugyan egy talpalatnyi földet sem szerezhet többé idegen. A városi bankok is csodálkozva néznek össze. A köny- nyelmüfaivi emberek szedik kifelé váltóikat. Fizetnek, gyilkos kamattól szabadulnak. ... A kaszinóban Kellemetlen Éliás szörnyen vesztett. Haragudott is kegyetlenül. — Ne busulj, Kellemetlen Éliás. Ereszt majd Könnyelmüfalva I — Micsoda? — szólóit Kellemetlen Éliás. Befagyott. Betet te ajtómat a szövetkezet! — Szövetkezet? — kaczagtak nagyot a czimborák. Hát csak nem vagy olyan együgyü, hogy a szövetkezeteket ekkorára értékeld ? Amolyan úri passzió az. Játék, hogy a dologtalanoknak is leszen egy kis szórakozásuk I — Micsoda ? Ugrott fel Kellemetlen Éliás. Ti vagytok gyerekek és nem én. A legjobb községem volt nekem Könnyelmüfalva. Az volt az én fejős tehenem. Abból tejeltem, fejeltem. Most mindennek vége I Mióta a szövetkezet végzi a maga munkáját, nincs abban a községben se foglalás, se árverés. Nekem már nincs ott helyem. Azt se tudom, mikor voltam benne. Nagyot néztek a czimborák. Csak egy csendes magyar ember jegyezte meg hamisan mosolyogva : — Énisugy tudom, hogy Kön nyel mü- falvából — Kincses — Okosfalva lett! Bodnár Gáspár. A dohányzás haszna. A dohányzók fogai, mint egy angol megfigyelő írja — tapasztalat után, — sokkal tovább maradnak épek, mint a nem dohányzóké. Továbbá bakteorologiai kísérletek bizonyítják, hogy az ember szájüregében rendesen előforduló hasadó gombák (melyek leginkább hatnak közre a fogak rontására) a dohányfüst által ártalmatlanokká tétetnek. A Cholera, lépfene és tüdőgyuladás baczillusokat a dohányfüst teljesen ha nem is semmisiti meg, de fejlődésükben nagy mértékben akadályozza. A mérsékeelt dohányzás tehát egészségi szempontból igen nagy jelentőségű. Hogyan alusznak a halak? Hogy a hal hogyan, mikor és meddig alszik, azt egészen a legújabb időkig nem tudták megállapítani. Ma már azonban tudjuk, hogy a hal is alszik, még pedig nem éjjel, hanem rendesen igen kevés ideig tart s nagyon éber, kivéve a pontyféléket, melyek a hüllőéhez nagyon hasonló téli álmot alusznak. Egy német orvos megfigyelte, hogy a hal, mikor alszik egészen, a viz felszíne alatt keres magának valami kiálló követ, vagy gyökeret s annak támasztja a fejét, mig teste félköralakuan meggörbülve függ állá a vizbe. Közben a kopoltyuját s az uszószárnyait csak nagyon csendesen s egész gépiesen mozgatja. Amint megérintjük, vagy ételt dobunk neki, azonnal felébred s anélkül, hogy csak egy pillanatig is álommámoros volna, úszni kezd. A pontyfélék téli álma sem mély, huzamos álom, hanem bizonyos letargiaszerü szendergés, mely a viz lehűlésével kezdődik s főképen a táplálkozás és a mozgás csökkenésében nyilvánul meg. Amint az első langyosabb nap beköszönt, a ponty ismét felébred s kétszeres falánksággal pótolja téli koplalását.
