Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

Megjelenik minden vasárnap1

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADOTlLAIIiOXOS:

Előfizetési árak:

Egész évre ... 4 korona (2 frt)

Szerkesztísífl-ts,kiadóhivatal:

SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám.

I

1

BODNÁR ÓÁSPÁR.

Fél évre . . . Negyed évre .

.2 . (1 . ) . 1 » (50 kr)

A szegény emberek sorsának javitása.

Múltkori ó regbe tűs czikkelyünkben azt irtuk, hogy nem tetszik nekünk az olyan honatya-jelölt, a ki sokat igér. Mert attól lehet, tartani, hogy ha majd elmúlik a választás, tehát meghal a gyermek, oda lesz a komaság. És ha az ilyen jelölt ur csakugyan bejut a törvényházba, annál kevesebbet fog valójában cse- lekeuin, mentői többet ígért.

Azért szerfölött tetszett nekünk az a beszéd, melyet a mi miniszterünk, a magyar földmivelés- ügyi miniszter választói előtt mondott.

Rövid volt az, de velős. Mint az igaz emberek beszéde. És e rövid beszédnek is valójában velejét képezte annak kimondása, hogy az ő, Darányi miniszter kormányzásának egyik legfőbb alapelve, iránya, bevallott törekvése a szegény emberek sorsának javitása.

Minden valamire való embernek szavát, ígéretét megszoktuk ám embereim. De mikor ilyen nagy jelentőségű szavakat annak a miniszternek ajkairól halijuk, a ki eddig is megmutatta, hogy többet is tett, mint mennyit Ígért: annak a miniszternek nagy törekvései előtt emeljünk kalapot!

Igaz, hogy nagy a szó, a mit kimondott! Mert tenger a száma itt ebben az országban a szegény embereknek. Hiszen, ha arról van szó, hogy valakinek sorsán javítani akarnak: akkor szegénynek vallja magát a hivatalnok, az ügyvéd, az orvos, talán bizony még a bankigazgató is. Mert hiszen van-e valaki széles e világon, a ki jobb sorsra ne vágyakoznék?

Csakhogy itt az igazán szegény emberekről van szó. Azokról, a kik nem csak a mindennapi falat kenyérért öklelődnek a szükséggel, hanem azon kis emberekről, a kiket gyenge, tehetetlen voltuk mellett az ág is huzza. A kiknek verejtékét,

munkáját használják ki egyes, hatalmasabbak a megtollasodásra. A kik úgyszólván földönfutókká kell, hogy legyenek, ha őket az ország, a társadalom védelembe nem veszi.

Igen, a kik un ég a kis emberek védelmére megindított állami és társadalmi mozgalmakat is kíméletlen kezekkel és fásult lélekkel szeretnék kiaknázni arra, hogy megszokott üzelmeiket folytathassák.

Olvassuk például, hogy a kis emberek fel- . segélyezésére megindit'öft pa r c z é l i ázás körül is bajok keletkeznek. A parczellázásoknak megvannak már a maguk hiénái.

Zemplénben, Ungban tanyát ütöttek az efféle üzérek. Helyi és fővárosi bankok közreműködésével vásárolnak ezek középbirtokokat és eladják azokat a kis embereknek szörnyű drágán. Nyolczvan forint értékű földet 160 forinton vásárolnak meg ezek a szegény emberek. És ha határidőre ki nem bírják fizetni, magas kamatokkal kell küzdeniük, mig végre is elesnek, tönkre mennek

Ez csak egy, a keletkező sok bajok közt. És csak azért hozakodunk most elő vele, hogy mintegy rámutassunk:

— Nagyon vigyázni kell, a törvény hatalmával ébren őrködni, ne hogy akis emberek érdekében valóban áldásos módon megindított mozgalmakat, (mely mozgalmak élén immár az állam, a földmivelésügyi miniszter is áll) népszerűtlenné, bizalmatlanná tegyék az ilyen üzelmek!

Mert hej, a nép, a szegény ember nem tud ám külömböztetni, hajszálra elválasztani a tényeket. Akadnak rossz lelkű emberek, kik majd igy beszélnek a népnek:

— Nézzétek, a parczellázással, ezzel vagy

azzal is hogy tönkretették a földnépét! ,

Hát akkor, ha a népben a bizalmatlanság, a kétkedés magvait vetik el, bizony megtörik még az olyan szent törekvés is, a milyennek Darányi miniszter a szegény emberek sorsán segíteni akar!