Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-29 / 39. szám
308 MAGYAR FÖLDMIVELŐ TÁRCSA. A kortes. ' Magyarországon nem találunk várost, sőt a mondó vagyok, hogy még falut sem, ahol töviről- hegyire kellene magyarázgatni, hog} hát — Micsoda, kicsoda a kortes? Kérem alásan minden emberin tudja, hogy alkotmányos, választós világunkban a kortes egész külön mesterségszámba ment. És nem is afféle közönséges kulináris mesterség számba. Azt mondják, hogy a költőnek születni kell. Születni kell a suszter-inasnak is ! Nem minden emberfia lehet ám jó kocsis sem 1 No hát kérem alásan azt előre is kimondhatom, hogy a kortesnek meg éppen születni kell, mert annyi mindennemű irányú, fajtájú tulajdonságot egy egész életen sem lehet megszerezni, mint amennyivel birnia kell egy jó kortesnek. A kortesnek első sorban kellett legyen, hogy a bába jól felvágta légyen a nyelvét. Neki beszélni kell tudni akkor is, mikor már mindenki hallgatásba veszett. És hallgatnia kell tudni, mikor mindenki oroszlán hangokban tör ki. A kortesnek ismernie keil minden emberfiát, lett légyen az szavazó vagy nem szavazó. Ismernie kell mindenkinek gyengéjét és erősségét. Ismernie kell továbbá mindenkinek ivóképességét, hűségét, fortélyát és házi körülményeit. Az asszony-feleséget, a komákat, sógorokat, a papot, a szolgabirót, jegyzőt, alispánt, kisbirót, korcsmárost, vendéglőst, a nagyságos képviselőjelölt urat és annak bugyellárisát egyará- nyosan. Egy pillanat alatt tisztába kell jönnie, hogy a választók közt ki mit ér? Andrást, Jánost, Dánielt mennyire és mire taksálja ? Innia kell tudnia rettenetesen 1 Meg kell ismerkednie a körülményekkel Mikor „muszáj“ szinjózan- nak lennie? Mikor kelljen a sárgafődig eláznia? Mikor szabad valakit „te - tu“-nak szólítani, mikor kelljen „tekintetesség“ „nagyságos“ módjára disku- rálni. Mikor kelljen valakit megsimogatni, megfenyegetni vagy biztatni avagy egészen magára hagyni. Minden városnak, minden falunak meg van a maga kortese. Mikor még a választások sűrűbben estek, akkor kapósabb mesterség volt még a kortesség. Aztán ritkult, de becsesebbé lett. Talán többet hozott a konyhára. Emlékszem, egyszer egy községben nagyon feltűnő módon köszönt nekünk egy — ember. Kérdeztem is a bírótól, minemii hivatalt viselt légyen ez az ember? — Kortes, mondotta és nem tartotta szükségesnek többet magyarázni. Ebből is meggyőződtem, hogy a kortesség valóban külön mesterség, hivatás. De hát még aztán mit szóljunk a kortesnek házáról ? Ez a ház, mikor nincs választás, tehát szünetel a mesterség, olyan csendes ám, mint nagypénteken a mészárszék. De uramfia, mikor osztán eljön a maga ideje. Faluháza, törvényszék, piacz, mészárszék, kis Miska hozzája képest. Ide minden emberfia beléphet. Mindenki otthon érzi magát. Mindenki bőségben úszik. Hordó feneke meg repül. Itt mindenkinek van valami mondanivalója. Ujság-ujság után járja, mert hát már annak igy kell mennie. így kell mennie? Meghökken az ember erre a kérdésre. Hát bizony már nem fog igy menni! Uj idők, uj választások jonek. A kortes mesterségnek is alkonyodik. Befellegzik. Rósz ipar lesz, rósz mesterség. A mi kortesünk, Bundás Éliás is érzi ezt. Le- csüggesztett fővel jár-kél a községben. Máskor ilyentáján utón volt, járt-kélt, mint az ördöngős masina. Most már nincs vásár. A kortesbort elpusztította — a filokszera, akarom mondani az az összefér he t- lenségi csudabogár! Bizony, hát ilyen időket élünk. — Ki a vivát? — kérdezik az atyafiak napról- napra Bundás kortest. — Már én tőlem akárki lehet, szól Bundás nagy szoinorán. — Hát nem lesz választás? — kötekednek a falusiak. — Választás? Hát bizony a magyar ember már válsztani sem fog tudni a maga rendje és módja szerint. Bizony úgy. A kortes világ is alább hagy. A kortes nem leszen olyan alakja többé városoknak és falvaknak, mikor az alkotmányos jogokat Hezitálni lehetett. Csak aztán másképpen ne történjék ! Gróf Apponyi Albert a mezőgazdasági érdekekről. Közel harmincz esztendeje, hogy gr. Apponyi Albert hatalmas vezéralakja a mi politikai életünknek. Természetes tehát, hogy az ország figyelme Jászberény felé fordult, mikor ott.'a.Lehel kürtjének városában szózatát mondja a hires honatya. Vátig hiresztellék előre, hogy hát Apponyi majd ellene fordul a félelmet nem ismerő ősz vezérnek, már mint gróf Károlyinak Nos hát Apponyi Albert gróf nem hogy ellene nem fordult az agrárok vezérének. Sőt becsületes jobbját nyujtá neki arra, hogy e hazában boldoguljanak azok a kis emberek, a kikre bizony eddig a legkisebb gond esett. Apponyi nagy dicsőítése közben is panaszkodik erre egy fővárosi nagy börze újság, hogy hát szinte meglepő, hogy Apponyi Albert gróf milyen nagyon foglalkozik a gazdavilággal — az Isten szerelméért — beszédének jó egy harmad részét nekik szenteli. Tudja Apponyi gróf, mit csinál. Ennek a nagy embernek lehetetlenség volt lelkében eltemetni az igazságot. Ki is mondotta amúgy magyarán, emberségesen, hogy bármiként okoskodnak, a földmive- lés ügyei részesültek eddig az állam részéről a legkevesebb figyelembe, ezeket áldozták fel mindig az úgynevezett magasabb érdekekért, a gazdavilág viselte leginkább — különösen annak közép és kisbirtokos osztálya — az uj Magyarország terheit és ezeknek élete volt ebben a hazában a legnehezebb. Üdvözli gr. Káról} it ama harczai közt, melyekkel küzdelmét felvette, hogy legyen tisztesség a gazdasági téren, hogy boldogulhassanak a kis emberek is. E küzdelem szép eredményeit is ismeri. A szövetkezetek működése ezer és ezer szegény családot mentett meg a pusztulástól. E szövetkezetek kezdeményezése gróf Károlyi Sándor el nem évülő érdeme. így beszélt hazánk nagy érdemű államférfia az agrár törekvésekről. Hogy tehát a gazda-világnak jogos kívánságai nem afféle békebontó törekvések közé tartozik, azt gr. Apponyi Albert is megpecsételte ! Jó mondások. Mi hamar vet lángot, hamar ki is alszik. Szerelem kisérjen az oltárhoz és ne a vak engedelmesség.
