Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

286 MAGYAR FÖLDM1VELÖ MAGYAR KIS GAZDA. Mikor a gazda a jövő esztendőre kezd dolgozni... Szeptemberben az aratási, cséplési munkálatok nagy részét befejezzük. A gazda a jövő esztendőre kezd dol­gozni. A burgonya-, répaszedés, kukoriczatörés ideje közeleg, az ősziek vetése megindul, majd jön a föld­nek tavasziak alá való elkészítése, a trágyahordás; a jószág beszorul az istállóba, annak a takarmány bi ztositása, egyszóval sok-sok a dolog nagyon. Mert úgy van, hogy a jó gazdának kevés a pihenő ideje. Az ősziek elvetéséről már sokszor szólottunk, most a többi dolgokat veszszük figyelem alá. Az őszi munkálatok közt nagy dologgal jár a krumpli, répaszedés és kukoriczatörés. A krumpli kiszedéséhez akkor fogunk hozzá, ha annak szárai megsárgultak, elszáradtak s a gumók a törzs­től könnyen válnak el. A kiszedést száraz időben kell végezni s mielőtt pinczékbe vagy kupaczokba elten­nénk, jól meg kell szárítanunk. A takarmányrépa szedése az ősz utójára esik, t. i. amig az őszi fagyok be nem állnak. S minthogy a répa fejlődése gyarapodása eltart egész őszön át, j ó azt ameddig csak lehet, a földben hagyni. A répa, kiszedéskor a földön lesz megtisztítva és kupaczokba rakva. A tisztításkor ügyeljünk arra, hogy a megsérült vagy rothadásnak induló répát el­különítsük az egészségesektől, hogy ezeket meg ne rontsák. Ha rossz időben szedjük fel a répát, a be- hordást tanácsos jó, száraz időre hagyni. Az eltartásra szánt kukoricza szedése a mag tel­jes érése után foganatosítandó. Jele a teljes érésnek az, ha a szemek, elég kemények s a csövek könnyen törnek le a szárról. A letört csöveket Összehordva vagy azonnal a mezőn hajazzák le, vagy pedig mindenestől beviszik és otthon fosztják le s igy hordják össze. Itt ügyel­jünk, hogy a csövekből, ha azok nyirkosak és külö­nösen hajasak, nagy rakásokat ne csináljunk, mert a nagy rakásokban könnyen fülledés állhat be s a ku­koricza megdohosodik. Arra is legyünk tekintettel, hogy több hajas csövet ne törjünk le, mint amennyit aznap lefosztunk. Vetőmag-eladás. A magyar királyi földmive- lési miniszter tudatja, hogy a kisbéri, bábolnai mező- hegyesi és fogarasi ménesbirtokon és a gödöllői ko­ronauradalomban termett magvak, amennyiben azok az uradalomnak saját czéljaira nem szükségesek, az alábbi feltételek mellett vetőmagul mindazon gaz­dáknak kiadatnak, akik eziránt a birtokok igazgató­ságaihoz fordulnak. A feltételek a következők: 1. Egy gazdának (vevőnek) egy és ugyanazon gabonanemből 100 q ig, egyéb vetőmagvakból io q.-ig terjedő mennyiség adható el. 2. Az eladási árak az utolsó tőzsdei árak, ame­lyekből szállítási költségre Kisbéren és Bábolnán 40 fillér, Gödöllőn 30 fillér és Mezőhegyesen 100 fillér, q-ként levonatik, az ily módon megállapított árakhoz azonban, amennyiben elsőrendű minőségű és jól meg­rostált vetőmag engedtetik át, — mindegyik birtokon métermázsánként 1 (egy) korona hozzászámittatik. 3. A vásárolt vetőmag kizárólag csak vetésre fordítható, ezért csakis azon gazda kaphat az állami birtokokról vetőmagot, aki községi bizonyitványnyal igazolja, hogy a kérelmezett vetőmagra tényleg szük­sége van. 4. A szükséges vetőmagvakra előjegyzéseket is tehetnek a gazdák az említett uradalmak igazgatósá­gánál és pedig őszi gabonára folyó évi október hó 1-ig, tavasziakra pedig folyó évi deczember hó végéig. Eladásra szánt szőlővesszök bejelentése. A földmivelésügyi miniszter felhívta a szőlőbirtoko­sokat, hogy az eladásra szánt szőlővessző készletüket szeptember hó 20-ig nála bejelentsék. A bejelentés czélja az, hogy az eladásra szánt készletek nyilván­tartassanak. A minisztérium az eladást csupán köz­vetíteni fogja, illetőleg a venni szándékozóknak tudo­másukra hozza az alkalmas utón, hogy szükségletei­ket hol szerezhetik be. A bejelentés megtételére szol­gáló űrlapok a borászati felügyelőknél és a megyei gazdasági egyesületeknél kaphatók. Hogy teszszük el télire az uborka salá­tát? Az uborkákat meghámozva legyaluljuk és le­sózzuk, azután a sóból kicsavarjuk és üvegbe rakjuk, még p^dig oly módon, hogy az üveg fenekére két- ujjnyi sót teszünk, aztán három-négy ujjnyi uborkát, ismét sok sót, arra uborkát s igy tovább mindaddig, míg az üveg tele nincs, tetejére ismét bőven sót te­szünk. A sóval takarékoskodni nem szabad és egy üvegben majdnem több só legyen, mint uborka. Az üvegeket ne kössük le rögtön, hanem várjuk, mig tel­jesen lesülyedt s folyton rakjuk tetejére a sót. Ha kész, hólyagpapirral lekötjük. Kifőzni gőzben nem kell. Az igy elkészített uborkasaláta tavaszig eláll. Termé­szetesen használat előtt félnappal már ki kell áztatni s inkább áztassuk ki annyira, hogy újra be kelljen sózni, minthogy nagyon sós legyen. Elkészíteni éppen úgy kell, mint frissiben. Hogy tartsuk el a diót? Az eltartásra szánt dió teljesen érett legyen, miért is addig kell azt a fán hagyni, mig vagy magától vagy rázásra lepotyog s a hüvelyéből magától kiválik. Mikor ez az időpont elérkezik, előveszünk egy hordót vagy deszkaládát, annak az alját megtöltjük 3—5 centiméter vastagságú tiszta és egészen száraz homokkal, arra egy rend diót lerakunk s folytatjuk ezt mindaddig, mig a meg­felelő mennyiséget elraktuk. A iegelső homokrétegnek legalább is hat czentiméter vastagságúnak kell lennie. Hog} a diót az egerektől megmentsük, a ládát egy tetővel le kell zárni. Elrakás alkalmával meg kell a hordót rázogatni, hogy a homok leüllepedjék és ösz- szetömődjék. Természetes, hogy ha diót veszünk ki a ládából, a homokot, újra rá kell teríteni a megha­gyandó dióra. Zöld trágya. A legtöbb helyen lehet azt ta­pasztalni, hogy a kertekből kigyomlált dudvát és egyéb gazt mint haszontalan anyagot kidobják, ez pedig pazarlás, mert abból igen rövid idő alatt jó trágyát lehet készíteni. Az illető zöld növényanyago­kat egy láb magas rétegbe kell rakni s azt aprózott oltatlan mészszel félujjnyira be kell hinteni, arra me­gint egy réteg gyomot és meszet s úgy tovább mig az egész fel van dolgozva, felül földdel kell jól be­takarni avagy még jobb ha lehet gyeppel, nehogy az egész kazal meggyulladjon, ha áthevül. A gyom 24 óra alatt egészen megemésztődik s mint trágya hasz­nálható. A disznótartásnál a tisztasága legfontosabb, ezt azonban még mindig nem akarják elismerni A disznóvészt és más bajokat ragálynak, időváltozásnak tudják be, pedig ezek a betegségek legnagyobbrészt vagy az istállók tisztátlansága, vagy a vályúkban maradt ételmaradék, vagy elégtelen szalma okozzák. A vályúkat épen oly gondosan kell tisztítani, mint a mi főzőedényeinket, mert ha a vályú hasadékaiból nem tisztítjuk ki az ételmaradékot, ez idővel meg­romlik. erjedésbe megy át és kiszámíthatatlan bajok­nak lehet okozója. Az istállók falait hetenként egy­szer le kell söpörni és chlormészszel befecskendezni. De a legfontosabb, hogy a disznókat úgy télen, mint nyáron hetenként egyszer szappanos kefével le kell jól dörzsölni, a mi ellen eleinte ugyancsak tiltakoz­nak, de idővel úgy megsznkják, hogy a legnagyobb nyugalommal lehet ezt elvégezni. Ezek a sikeres disznótartás alapszabályai és ha ezt megtartjuk, sok fáradságtól és költségtől kiméi meg.

Next

/
Thumbnails
Contents