Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-27 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 29 gondolatlan lépéssel az életből és egymás boldogságából elvesztettek, azt most az élet utolsó alkonyán pótolhassák. * Ez a történet mondom újra erős bizonysága annak, hogy vállni nem olyan könnyű ám, mint az emberek hiszik. A törvény elvághatja a külső szálakat, melyek a házasokat összekötötték, de a gyermekek újra fűzik azokat és addig fűzik, mig újra össze nem kötik ! Ns. Egy kis szemrehányás. Egyik vidéki újságban olvassuk a következő sorokat. »Elöljáróságunk megtette az előkészületeket a betegsegélyező pénztárt illetőleg, de ez ideig még egyetlen tag sem jelentkezett.« Ha ez igy történt, úgy bizonyosra veszszük. hogy az az élőkészités sem helyes, sem praktikus, sem elegendő nem volt. Mert, nem elég ám ott a törvényházban megjelölni, vagy mondjuk kirendelni azt az elüljárót, a ki ezzel az ügygyei fog foglalkozni. Ha ezt nevezzük előkészítésnek és ha azt hiszszük, hogy ezzel a közérdeknek eleget tettünk, vagy mondjuk országos, szentesített törvényeinkkel szemben kötelességünket teljesítettük: akkor mi is elhiszszük. hogy a törvény az irás holt betűi marad örökkön- örökké. Hiszen a nép oktatásra, tanításra szorul. Az a szegény föld népe, elfoglalva életgondjaitól, betemetve a téli sanyarú helyzetbe: önmagától soha sem fog rájönni, arra, hogy hiszen e törvényben az ő jövő és esetleg jelen üdve, nyugalma, biztosítéka van letéve. Ott azonban, hol a valódi előkészítés a j ó 1 megmagyarázás megtörtént: tömegesen lépnek a segélypénztárba. Az elöljáróságnak kötelessége volt volna vagy még most is kötelessége, ha meg nem tette: gondoskodni arról, hogy a nép az uj törvényről fevilágos ittassá k. Alig van község, hol pap, tanító, jegyző ne működnék. Az elöljáróságnak, ha másképen nem, áldozattal kell rajta lenni, hogy ezen urakat megnyerje, hogy összegyüjtvén a község lakosságát az iskola helyiségében vagy más alkalmas módon fel- lelkesitse, buzdítsa őket saját jól felfogott érdekök megértésére. Itt vannak a néplapok, a népújságok. Mi már hányszor és hányszor foglalkoztunk e kérdéssel és foglalkozunk most is folyton-folyvást. A kormány is gondoskodott és gondoskodik népies füzetekről, megmagyarázásokról. Hja, de mikor szavahihető emberek mondják, hogy a községnek mindenre telik, csak egy olcsó derék jó Újságra nem ; vagy ha azt az újságot jótevők küldik is a községnek, a biró uramék nem- esakhogy oda nem adják a népnek olvasás végett, hanem még fel se bontják és olvasallanul ott he- vertetik a községházánál: akkor tehet a magas kormány bár mit, vagy a társadalom is; hozhatnak, akármilyen üdvös törvényeket, azoknak hatálya, eredménye soha sem leszen. Egyszóval mi azt kívánjuk, hogy a község elöljárósága ne nézze tétlenül a nép mozdulatlanságát, hanem együttesen a lelkészekkel, tanítókkal egyszóval az intelligencziával valóban készítse elő az utat arra, hogy a törvény nemes szándéka a gyakorlati életben sikert arasson. Kérjük azért olvasóinkat, hogy újságunknak a betegsegélyező pénztárra czikkelyeit szorgalmasan olvassák; gyűljenek össze és a jobban olvasók közül valaki fenszóval olvassa fel. Meg vagyunk győződve, hogy e czikkek viszhangra fognak találni. N épköny vtárak-ügfye. Minden községnek népkönyvtára legyen! Ne mondja egyetlen egy község sem, hogy itt vagy ott nem lehet népkönyvtárt szervezni. És ne álljanak elő olyan kifogásokkal, hogy szegények vagyunk, nincs módunk, nincs hova tegyük a könyveket, nincs a ki kezelje ! Lári-fári az egész beszéd! Mai nap már éppen úgy lehet egy-egy szép könyvre, tehát egy kis népkönyvtárra szert" tenni, akár fát ültetni... Jó és olcsó könyveket szerfölött olcsón lehet beszerezni. Aztán, ha élelmes a község bírája, jegyzője, tanítója még a földmivelésügyi miniszter ajtaján is kopogtathat. Mi hiszszük. hogy nem eredménytelenül. De nem kell mindenben és mindig csak kizárólag a segedelemre, a pártfogásokra, az ingyen könyvekre gondolni. Ismertem községet, hol fillérenként adták ösz- sze a pénzt a lakosok és úgy kezdették ágyát vetni a népkönyvtárnak. Körül kell venni a taniió urat engedje meg, hogy a beszerzett könyveket az iskola valamelyik szekrényében tarthassák addig, mig egy kis szekrényre valót össze kovácsolhatnak. Vagy adjanak ezen könyveknek szállást a község házánál. Csak 10—15 könyvet tudjanak első esztendőben öszeszerezni, már meg van a mag, az aratás sikerülni fog a másik esztendőben. Mert kedvet kap az urambátyám is, meg a néném asszony is. És ha az olvasási kedv egyszer megjő, úgy lesz vele az ember, mint az étellel. Evés közben jön meg aztán az étvágy. Ismerek egy falut, a hol a népkönyvtár javára csinos kis farsangi mulatságot rendeztek. A tiszta jövedelemből aztán j ó könyveket hozattak. Kezdetben az iskolában tartogatták. Mikor aztán észrevették, hogy sokan gyertyát, fát hoznak, hogy ott az iskolában olvashassanak, egyszerre csak kipattant a szikra: — Holló, ha leszünk 40 en, ötvenen, egy kis szobát is bérelhetünk. Úgy tettek! És észre sem vették a kis népkönyvtár lökést adott a községnek a gazda-olvasókör megalapítására, hova aztán ünnepélyesen beköltözött — a népkönyvtár is. így születik egyik jó eszméből a másik, a másikból — a harmadik. Csak arra kérünk titeket atyámfiai, hogy j ő könyveket vegyetek. Még ajándékba is csak ilyeneket fogadjatok el. Mi rajta leszünk, hogy ilyen jó és olcsó könyvet ajánljunk megvételre időről-időre. E rovatban egvenkint felfogjuk sorolni azon könyveket, melyekből áldásos kis népkönyvtárakat lehet összeállítani. Felkérjük azért iró-embereinket. küldjék be j ó, megbízható könyveiket szerkesztőségünkbe. Mi ajánlani fogjuk, de előbb minden egyes könyvet lelkiismeretesen átolvasunk és csak akkor mondjuk reá az áment. Azaz, hogy teljesen megbízható. Összeállítunk már legközelebb egy kis kezdetnek való könyvcsoporlot és rajta leszünk, hogy ha tömegesebben rendelnek a népkönyvtár részére: akkor bizonyos kedvezményt vagy a mai szólás szerint perczentet engedhessünk. Mi a megrendelt könyvek pontos, gyors és lelkiismeretes szállításáról is gondoskodni fogunk. Tehát kisérjétek figyelemmel újságunknak ezen rovatát!
