Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADOTLLAIDOXOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) — Olcsó pénzt a népnek! Régen tudjuk már azt, hogy a gazdaság pénzzel éh minél jobban tartjuk, annál' kövérebb. Mert hiszen a gazdasághoz sok minden kell. Ehhez a sok mindenhez megint csak pénz szükséges. És ha meg is szerezzük azt a sok mindent, a gazdaembert ezer baj éri: szárazság, nedvesség, hideg, meleg, eső — és a többi. Ennek a sok bajnak pedig ismét csak pénz az orvossága. Még pedig olcsó és könnyen hozzáférhető pénz! Öreg hiba nálunk, a mi hazánkban, hogy a vidéken, bár a legszebb kilátású gazdasági mozgalmak indultak meg, de még mindig szü- kiben vagyunk a bajok egyik leghatalmasabb orvosságának: az olcsó pénznek. A vidékekről vándorol a nép kifelé, mert nincs kereset, nincs pénz! Furcsa helyzetben vagyunk mi a pénzt illetőleg, annyi bizonyos. A főváros gazdag bankjai egyre azon törik fejüket, hogy mit tegyenek fölszaporodott millióikkal? Sőt nemcsak a fővárosban, a vidéki egyes közalapítványi pénztárainknak is ugyancsak gondot ad, hol gyümölcsöztessék tőkéiket? Vannak alapítványi intézetek, melyek a helybeli takarékpénztárakban 4—4 és fél százalékra helyezik el a tőkéket. íme pénz tehát volna, csak a kis emberek számára nincs, mert a pénz emberei csak a nagy czégek hitelképességébe bíznak, előttük a nyomorgó nép — nem hitelképes. A takarékpénztáraknál, például itt nálunk, könnyebben adnak egy nagy kereskedőnek, czégnek 20 ezer koronát, mint 200 koronát a kis embereknek. Pedig az a kis ember verejtékkel és pontosan törleszt, mig pár év alatt százezer forintokat vesztettek a bankok elismert, nagyhírű, de az első szélfuvatagon szétpukkant czégeknek. A közalapítványi intézeteknél is tapasztaljuk, hogy, ha például nem biztosíthatja a kis a kölcsönkért összegnek háromszorosát, nem kapja meg a kért kölcsönt az a kis ember 8 százalékra sem. Inkább viszik és elhelyezik a takarékpénztárakba 4—4 és fél százalékra... Hej pedig láttunk mi már karón varjut, csak legközelebb is! Az az tapasztaltuk mi, hogy a takarékpénztárak sem olyan meg nem ingathatok, mint azt sokan hinni szeretik No, de panaszkodássál, jajgatással .e furcsa állapoton nem segíthetünk. Tenni kell már valamit, hogy a nép is olcsó pénzhez juthasson. Tagadhatlan, hogy legszebb, legáldásosabb munkát e téren — a szövetkezetek teljesíthetnének. Sőt a bajt gyökeresen orvosolhatnák. De jelenleg a még mindig szerfölött nehéz viszonyok közt küzdő szövetkezetek nem terjeszthetik ki szárnyaikat, hogy a nép egész rétegét átkarolhassák. Ott is például, a hol hitelszövetkezet van csak 6 és fél és 7 százalékos pénzt kaphatnak. A szegény embernek ez is könnyebbség és az uzsora képest vigasztaló haladás. De sem az ipar, sem a mezőgazdaság hosszú időn át ezt a kamatot nem bírja el. Arra van égető szükség, hogy maguk a szövetkezetek kapjanak olcsóbb pénzt, mint kap az osztrák-magyar bank. Azt mondják erre sokan, hogy hiszen ez nem lehetséges! De csak nálunk! Olvassuk a „Hazánk“ czimü fővárosi újságban, hogy a poroszok már megcselekedték azt, a mit nálunk lehetetlennek tartanak. A berlini szövetkezeti pénztár legutóbbi jelentése szerint a múlt évben tudott adni a vele összeköttetésben lévő fiókszövetkezeteknek 3 és fél és 4 százalékos pénzt, holott a birodalmi bankok kamatlába rendesen 5.1 százalék volt. Miért tudott tehát adni az a berlini szövetkezet fiókszövetkezeteinek mégis 3 és fél és 4 százalékos pénzt?
