Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-18 / 33. szám
258 MAGYAR FÖLDMIVELÜ Ez a gönczi levél tartalma, summája. Egy hatalmas, hazafias szózat, mely előtt minden magyar embernek kalapot kell emelnie! Hát ugyan miféle mennydörgős menny- küért ez a nagy kavarodás, riadalom, tüzilárma — ott a hatalmas táborban? Csak azért- e, mert egy magyar ember becsületes szavait a magyar gazda és a magyar föld érdekeiért felemelte? Ki nem veszi észre, hogy gr. Károlyi Sándor kendőzetlen szavai ép oda trefeltek, a hova edáig csak czélozgattak, de találni nem találtak. Ki nem érzi, hogy gr. Károlyinak szavai éppen abban az időben hangzanak el, mikor arra legégetőbb szükség van ? Mikor újra becses lesz a kis gazda portája, szavazatja; újra paroláznak majd a paraszt kérges tenyerével. Már ugrik a nyúl a bokorból! Csakhogy a magyar gazdák szemei kinyílnak ám! A magyar gazdák megértik a gönczi levél becsületes, nyílt szavait; országszerte bekövetkezik a nagy ébredés, a minőt még nem látott ez a saját zsírjába fűlt ellentábor. Ettől rémülnek ! Ezért a pokoli zaj! Mert itt az idő atyámfiai! Most vagy soha! Itt a kérdés válasz- szatok! Akarjátok-e, hogy Magyarország a magyaroké legyen? Akarjátok-e, hogy a magyarnak itt e földön élni-halni lehessen? Akarjátok-e, hogy a tisztesség, becsületesség újra lakást vegyen közöttünk? Akkor egyesüljünk! Itt az idő, most vagy soha! Ragaszkodnunk kell a földhöz... Szép aratóünnepet ültek augusztus 4-én gróf Andrássy Tivadar tőke-terebesi uradalmában. Az uradalom kerületeiből a belmajor felé özönlött a munkások nagy tömege, hol az uradalom érdemes tisztartóját, Szalay Bélát kérték fel, hogy a földes- urnák és családjának szeretetüket és hűségüket tolmácsolja. A belmajor szomszédságában elterülő parkon keresztül vonult a kastély felé a menet, melynek élén két segédtiszt lovagolt; az egyik a nemzet, másik az Andrássyak kéksárga zászlaját tartotta. Utánuk az uradalom tisztikara; majd a munkások 800 főből álló csapata következett s pompás festői látvány volt, amint a kastély elé érve, kerületenkint a különböző vidékek ünnepi viseletében felállottak. Ekkor minden szem a kastély terrásza felé fordult, ahol a gróf jelent meg családjával együtt. Hatalmas éljenzés fogadta. A lelkesedés csillapultával Szalay Béla szép szavakban tolmácsolta az uradalom munkásainak az érzelmeit, majd Isten áldását kérte a nemes grófi családra. Gróf Andrássy Tivadar lendületes beszédben köszönte meg a tisztelgést s megígérte, hogy úgy mint eddig, ezentúl is tiszteletben tartja és jutalmazza a becsületes munkát. Ragaszkodnunk keli — úgymond — a földhöz, mely mindnyájunknak megélhetését biztosítja s az Isten áldását, a kenyeret adja. A szép és igaz szívből jövő beszéd elhangzása után a zenekar a Himnuszt játszotta, melynek utolsó hangjai után a munkások lelkes éljenzések közben vonultak el a kastély elől külön-külön zenekarral kerületeikbe. A napot nagy áldomás fejezte be. A belmajori kerületben a grófi család is megjelent, hol a kis grófkisasszonyok a nép fiaival is jártak egy-két ropogós csárdást. CSALÁDI-KÖR. Ünnepeink. Az embernek ünnepre van szüksége, hogy lelkének szükségeit is kielégíthesse. Ezt mondotta egy bölcs, és mi tudjuk, érezzük, hogy nagy igazsága van! A családban szinte megújul, örül minden, mikor az ünnep bekövetkezik. Minden ünnep szép, mély értelmű! De legszebb ünnepei a magyarnak azok, melyek a hitnek, vallásnak, és egyszersmind a hazának, a hazafias érzelmeknek is ünnepei. Nincs nemzet talán e földön, melynek kebelében a hit és honszerelem úgy összeölelkeznének, mint a magyarnál. Itt van például Nagy-Boldog-Asszony napja. (aug. 15.) Magyar ember bizonyára tudni fogja, hogy ez a nap nemzete történetében mily nevezetes* mily fönséges nap. Első királyunk sz. István 1038. esztendőben e napon adta vissza nagy lelkét teremtőjének. ......Nagy-Boldogasszony napján busán szólt a ha rang. Öreg király, az első koronás. ... a szent, bölcs és hatalmas könyes szemét égre, áldó kezét nemzetére emelte. — Istenem — mondotta haló ajka. — ne hadd el népemet! Fogaddkoronám ... vedd pártfogásodba nemzetem Nagyasszony! Magyarok Nagyasszonya b. szűz Mária, ne feledkezzél meg róluk, légy pártfogójuk I Aztán felemelte áldó jobbját, megáldotta bérczein- ket, rónáinkat, folyóinkat... édes szerető hazánkat. És a magyar-nép mindenkor Nagyasszonyának, pártfogójának tekinté Isten anyját. Hozzá sirt fel a népek keserve valahányszor gyász, szomorúság borult e népre. Az egész országban századokról századokra visszhangzott az ének : Boldogasszony Anyánk, Régi jó Pátronánk, Nagy Ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról Ne feledkezzél meg szegény magyarokról. # X * E szép ünnep után pár napra, augusztus 20-án következik a magyarnemzet legnemzetibb ünnepe Szent István napja. Ki volt szent István ? Ezt nem kell magyarázni jóravaló magyar embernek. Szent István nélkül ma már — nincs magyar nemzet e földön! Árpád apánk megszerezte e hazát karddal, de ezer évessé és azontulon valóvá — szent István tette. Azérte napon minden magyar embernek ünnepelni kell! Szégyen volna, ha csak törvény diktálná a magyarnak azt, hogy ünnepeld meg annak emlékét, a kinek hazád fenmaradását köszönheted. Hej, őseink, apáink ünnepeltek is I Paragrafus nélkül, törvény nélkül. Szent, nagy, ünnepélyes csend ült e hazán, mikor Sz. István napja volt. Hát még mikor rosszul ment sorsunk-dolgunk. Akkor az egész nemzet leborulva emlékezett bölcs királyára. Felhangzott újra és újra a nagy nemzeti ének:
