Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
'/ A gazda és munkásai. Már mi csak azt mondjuk az öreg példaszóval: — Gazdája, meg munkása válogatja! Ugyanis, véghetetlenül sok függ attól, hogy mi módon fogják meg eszükkel, szivükkel gazdák és munkások egyaránt a köztük levő viszonyt ? Mert nyilvánvaló dolog, hogy a gazda és munkásai nagyon egymásra vannak utalva, A gazdának szüksége vagyon a munkásra; a munkásnak pedig élete, kenyere, gyermekei, egész jövője van kötve ahhoz a munkához, mit gazdájától elvállalt. Világos tehát, hogy nekik arra kell törekedniük, mely szerint mindegyik fél el jusson a maga czéljához, mindegyik fél megkapja a maga jussát. A gazda becsületes, párolás munkát követelhet. Az immel-ámmal való, lelkiismeretlen munka a gazdának temérdek kárt okozhat. A munkának kellő időben való megtagadása vagy nem helyesen való végzése olyan csapássá vállhatik, akár a jégeső, pusztító vihar vagy rozsda. Ennek fejében a munkás tisztes részt kívánhat, de akkép, hogy vegye fel a munkás a gazda helyzetét is. Mert a gazdának gondja mai napság mélységes! Teher szorongatja őt minden oldalról, úgy hogy szerencsés esztendőnek kell annak lennie, mikor igazságos, sőt méltányos jövedelméhez juthat. Igaz, hogy a szegény munkásnépet még az ág is huzza, de azt már még sem kívánhatja a munkás nép, hogy a gazdák olyan kárral dolgoztassanak, a mi őket romlásra vigye. Gazdája, meg munkása válogatja tehát valójában. Mert ha a felfejtett körülményt mindkét oldalról megtapogatják: akkor bizony olyan takaros, szép viszony keletkezik a gazdák és munkások közt, a milyen az igazságnak leszen szomszédja. A munkás tartsa tehát tiszteletben gazdája vagyonát. Úgy dolgozzék, akár enmagának dolgoznék. Mert valójában enmagának is dolgozik, hiszen az aratás gyümölcséből ő is kiveszi részét. Jó lélekösmeretekkel gondolják el a munkások azt a sok és nagy áldozatokat, befektetéseket, a miket a gazdák tettek és tesznek... És ne lássanak a gazdákban ellenséget ! Viszont a gazdák se tekintsék a munkásokat lelketlen gépeknek. Ösmerjék be, hogy nehéz, testet-Ielkét ölő" munkát végeznek ők a nap izzó tüzében, esőben, viharban. Tegyenek valódi atyjuk, kik nem a rideg észszel mérnek, de szivük szerint is cselekszenek. Ne sajnálják a munkás néptől az igazságos és méltányos ráadást egy kis ételben, tápláló, egészséges italban; ha meggyőződnek, hogy azok a munkások aczélozott erővel, párolás lelkiismeretességgel igyekszenek a gazda javára munkálkodni. Szerezzenek nekik ártatlan örömet az aratás bevégzésével. Vegyen részt a gazda is a koszorú- beviteli kis ünnepségben. Ha megérdemlik, fejezze ki előttük megelégedésüket. így egymás érdekeit kölcsönösen megszívlelve. támogatva elérik azt a szép dolgot, hogy hosszú éveken keresztül ugyanazon munkásokkal dolgoztathatnak. Úgyszólván összeforrhatnak egymással jó és rossz időkben egyaránt! És ez az idő és ez a viszony be elkélne itt, ebben a sokat szenvedett hazában. Mit isznak a norvégok? Azt mondják, hogy a szegény embernek szüksége van a pá’i.lkára, mert ez erőt ad a munkára. Az orvostudomány bebizom i ja, hogy ez az állítás nem igaz, — ellenkezőleg elveszi az erőt. De meg aztán vegyük Norvégia példáját. Ennek az északi országnak a lakói soha sem i s z n a k p á 1 i n k á t, h a n e m rendesen tejet. Itt a korcsmában nem azzal ül le az ember az asztalhoz, hogy pálinkát kér, hanem azt mondja : — Kérek egy fé 11 iter tejet b ú felejtőnek! Ezen n i most csak mosolyogunk, pedig nincs ebben a dologban semmi nevetni való. Mert a norvégiai emberek mind gyarapszanak s ott nincs cgv szerencsétlen se, akit a pálinka vitt a kórházba vagy az utcza sarkára.
