Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
150 MAGYAR FÖLDMIVELÓ MAGYAR KIS GAZDA. A káposzta lepke irtása. Védekezés. A védekezésre a legtöbb gazda csak őszszel, tehát csak akkor szánja rá magát, a mikor már nagyon is a körmére égett a baj s a mikor a hernyók kártétele bábbá alakulásuk folytán amúgy is magától megszűnnék. Ekkor csakugyan nem tehet egyebet, mint hogy nagyra hizlalt hernyóit megkésve bár, vízzel félig telt, belül mázos edénybe szedeti egyenkint és azokat a házi szárnyasokkal megeteti: ezenkívül pedig talán még megkísérli, hogy a falakon, kerítéseken stb. levő bábokat elpusztítsa. Pedig minderre a költséges, elkésett védekező eljárásra nem kerül rá a sor, hogyha annak idején olcsó szerrel útját állja a hernyók túlságos elszaporodásának s igy mintegy megelőzi a bajt. Megismerve a fentiekben a káposztapillangó életmódját, annak alapján a megelőző védekezés módjait most már meg is állapíthatjuk. A munka kora tavaszszal kezdődik. A káposztapillangó első ivadékát, tehát tavaszszal csak imitt- amott gyéren repkedő fehér lepkéket, össze kell fog- dostatni, még pedig mielőtt nőstényeik leraknák tojásaikat. Minden egyes terhes fehér lepke tavaszi elpusztításával ezer meg ezer őszi hernyótól szabadíthatjuk meg a káposztásföldünket: jól fontoljuk meg ugyanis, hogy a lepke tavaszkor a vadon termő káposztafélékre (vadrepcze, mustár stb.) 200—300 tojást rak és vegyük fel, hogy ezekből nyárára lepke fejlődik és hogy utóbbiak mindegyike megint ugyanannyi tojást tojik le a káposztára, mennyi temérdek hernyóunokája lehet egy-egy káposztapillangónak tavasztól őszig! A kertek és káposztásföldek közelében nem szabad megtűrnünk a dudvát, gazt, mert éppen azok egy részén (vadrepczén stb.) nevelkedik fel a káposztapillangó nyári ivadéka, a mely aztán a mi káposztánkat fertőzi meg. A lepke nyári ivadéka a káposztásföldeken már sokkal nagyobb számban repked, semhogy összefog- dosása olyan háladatos munka volna, mint a tavaszi lepkék elpusztítása. A helyett sokkal tanácsosabb megvárni, mig a nyári lepkék a káposztára lerakják tojásaikat, hogy ezeket ujjunkkal széjjel nyomkodjuk. A leveleket felhajtogatva, azok fonákján igen rövid gyakorlat után igen gyorsan megtaláljuk a sárga szinü tojáscsomókat. A tojáscsomók ilyen módon való felkutatását és elpusztítását néhány napi időközben meg is kell többször (háromszor-négyszer) ismételnünk, mert a lepkék nem egyszerre rakják le a tojásokat. Ha a tojások elpusztításával elkésünk, pl. a rossz idő miatt, úgy még mindig marad időnk arra is, hogy a már kikelt piczi hernyócskákat széjjel nyomkodjuk ujjunkkkal addig, a míg egy csomóban vesztegelnek. Semmiesetre sem szabad a hernyóknak időt engedni arra, hogy elszéledjenek, mert azokat azután bajos dolog egyenkint összeszedni. Fontos dolog, hogy ismerjük a káposztapillangó ellenségeit is, a melyek a káposztahernyók ellen való védekezésben sokszor nagy mértékben segítségünkre vannak. Az éneklőmadarakon kívül itt főleg azokra az apró, szúnyognál is kisebb darázsokra gondolunk, a melyek egyike a káposztahernyóban nevelkedik fel s a hernyóban élősködve ezt tönkre teszi. Azok a hangyatojás nagyságú sárga gubócskák, a mel} ek egy egy beteges hernyót a kerítésen, fa derekán, falon borítanak és a melyet tudatlan tévesen a káposztahernyó tojásainak tart, ennek a hasznos darázsnak a bábjai. Ezeket tehát kímélnünk kell, nem pedig irtani, úgy a mint azt egyik-másik tapasztalatlan kertész teszi. Egy másik élősködő darázs a bábokat támadja meg. Az ilyen fertőzött bábot, a melyből sohase lesz lepke, a gyakorlott szem sötétebb (szennyes) színéről ismeri meg. Az egészséges báb szép sárgás fehér szinü, csak a pettyezete fekete. Egy egy fertőzött lepkebábból tavaszra száz és száz ilyen hasznos darázsacska bújik elő. Megemlítjük végül, hogy a baromfiak rábocsátása a fertőzött káposztásföldekre, a hernyók felszedése czéljából rendesen balul üt ki, mert azok ott rendesen több kárt tesznek, mint a mennyi hasznot hajtanak. Hasonlóképpen hiábavaló kiadás és munka a hernyólepte káposztának hamuval, mészszel, kékkővel, vagy más efféle anyaggal való meghintése is. Nyilvánvaló dolog, hogy csakis az együttes munkának lesz meg a kívánatos jó eredménye, ha nemcsak ketten hárman kísérletképpen védekeznek a káposztahernyó ellen hanem, hogy ha a szomszédok is mindnyájan egyaránt irtják a hernyókat. Mert mit ér az, hogyha egy ember ki is irtja nagy költséggel a hernyókat, de a hanyag szomszédok földjén nevelkedett lepke megint csak lerakja a megtisztított kertbe is a tojásait. Ennél az oknál fogva tehát szükséges, hogy a gazdák, kicsinyek, nagyok egyaránt először idejében fogjanak hozzá a védekezéshez, tehát mielőtt a baj megkezdődött és másodszor, hogy mindenki védekezzék, hogy az egyik ember mulasztása, hanyagsága miatt ne szenvedjen kárt az, a ki idejében védekezett. Kelt Budapesten, 1901. évi április havában. M. kir. állami Rovartani Állomás. A gabona megdülésének megakadályozása. A gabona megdülésének legfőbb oka a fényhiányban keresendő. Ez által a szár alsó része felnyurgul, vékony marad s nem bírja a szár felső, buján fejlődött részének súlyát, aminek eredménye á szár meghajlása, megtörése. Mit tehetünk ez ellen? Elsőben is segíthetünk a lesásolás által; ez azonban csak akkor hat a megdülés ellen, ha a megbokroso- dás már bevégződött, vagyis közvetlen a szárbame- nés előtt végeztetett. Ha a kalász a szárban már oly magasan van, hogy a lesarlózás alkalmával megsértetnék a vetéseket sásolni nem szabad. A legegyszerűbb és legjobb módszer a megdülés ellen a buja vetések lehengerezése. Ennek is azonban akkor kell végrehajtatnia, mielőtt még a kalász kiképződött volna. A lehengerezés jótékony hatását kísérletek igazolják. Ezen kísérletek eredményeiből az tűnik ki, hogy a lehengerezés — amely mindig könnyű fahengerrel végzendő — a buja fejlődést megakasztja: ha azonban a kalász már szárban van, úgy a lehengerezés a terméshozamra ártalmasán hat. X+X, x+x., x|x, ,x|x xfx .xtx. xfx, .xtx.. x+x. xfx, xtx. xfx. xjx, .xtx.xjx. xjx, xfx xfx. ,xtx. ,xjx. Gazdasági közmondások. Az idő pénz. Tekintsen köröl a gazda jó eleve A tavaszra, hogy mi is kellene, Hogy aztán, ha majd a munkához kell látni, Ne kelljen az időt futkozásra szánni. Amire szükséged van, azt előre szerezd be, ne halaszd az utolsó időre. — Mindent a maga idejében. — Ki korán kel, aranyat lel Ami halad, el nem marad. — Addig hajlítsd a fát, mig fiatal. — Addig verd a vasat, mig tüzes. — Napfelkelte dologban találja a jó gazdát. — A jó gazdának mindig van dolga. — A jó gazda korán kel, későn fekszik. — Minden órának leszakasztd a maga virágát. — Késedelem veszedelem. — A mit ma meg kell tenni, ne halasztd holnapra. — Holnap, holnap, csak nem máma, rest emberek szójárása. — Az idő eljár, senkit sem vár. — Az idő mindent kiderít. — Élj az idővel! — Mindenre kerül idő s alkalom. — Nincs drágább az időnél. — Ki idején kezdi, idején végzi. — Idővel is gazdálkodni kell.
