Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-13 / 2. szám
14 MAGYAR FÖLDMŰVELŐ MAGYAR KIS GAZDA. A lent nemesíteni A -közönséges lenből tekercsek csináltatnak (mint a kendernél mondva volt.) Minden tekercs közepe leköttetik czérnával, azután 12 óráig vízben marad a len. ekkor pedig kifacsartatik. Azután fahamu lúgot kell csinálni, 50 kilo lenre 1/2 kilo jó hamuzsirt és 5 kilo fahamut, mintegy annyi vízzel kell venni, hogy a lent a lúg egészen elborítsa. Ekkor egy rézüstnek a feneke beterittetik szalmával. a len pedig erre tétetik, azután felöntetik reá lassacskán a lúg. alatta meg gyenge tűz rakatik ugv, hogy a lúg ne menjen át forrásba. Miután annyira kipárolgott a Ing, hogy már nem borítja el többé a lent. s miután a len a páczolás közben párszor megfordittatott. langyos vizzel öblittetik ki. Ekkor más üst töltetik meg vizzel, 1fv kilo fehér szappan és kevés hamuzsir olvasztatik fel benne, a len újra beletétetik jó melegen (de nem felforrva) fél óráig főzetik, párszor megfordittatik. Most már tiszta vizzel kell kiöblíteni azután pedig kifacsarni és lassan-lassan megszárítani. Ez meglévőn, következik a gerebenezés, mielőtt gyengén megválogatott legyen: és igy az előbbi kemény len olyan lesz, mint a selyem. — A lug a lennek meg a kendernek minden mézga és csirizek részét felolvasztja. Meddig tenyészképes a sertés? Ez legelőször is a fajtától függ. 'A közönséges 'parasztfajta sertés rendesen nyolcz, kilehezéves koráig tenyészképes. Ezek csak a második vagy harmadik görgős után malaczoznak többet, és képesek malaczaikat. minden fennakadás nélkül szoptatni is. A negyedik malaczozástól kezdve azonban folyvást kevesebb lesz a malaczok száma, mert nem képesek jól szoptatni, minthogy túlságos már náluk a zsírlerakódás. Erre való tekintettel tehát csakis helyeselni lehet, ha az emséket a negyedik mala- czozás után kimiskároltatják. E korban a rágó szerveik még oly állapotban vannak és húsúk is elég finom rostu ahhoz, hogy mint hízósertések haszonnal értékesíthetők legyenek. Csak a kiválóan értékes tenyészállatokra szabad e tekintetben kivételt tenni, mert ezeknél a hizamosság csak alárendelt jelentőségű a tenyésztési czélokkal szemben. Az angol fajtákat nem lehel ily hosszú ideig tenyésztésre használni, mert azok nagyon fázékonyak s már közönséges jó tartás mellett is túlságosan kövérek lesznek ; a hol tehát tenyésztési czélok nem parancsolják, az angol fajta emséket három évnél tovább nem szabad malaczoztatni, hanem a hízóba kell azokat állítani. Ezt kell tekintetben tartani a keresztezéseknél is a szerint, a mint több vagy kevesebb angol vér van a keresztezésből származott állatokban. lyet most már gyártanak és árulnak s a mi ige» kevésbe is kerül. Ez a takarmánymész kitisztított csontokból készül, tehát ugyanazon anyagokat tartalmazza. a melyeknek hiánya miatt áll elő az a sajátságos nyaló betegség. A sötét és a világos istálló. Nehogy azt gondolja valaki, hogy mindegy volna, akár sötét, akár világos az istálló. Tudományos gazdák megfigyelték, hogy a sö tét istálló csakis az állatok hizlalására alkalmas, de a sötét istállóban nevelt állat minden tekintetbe» gyöngébb és munkaképtelenebb a világos istállóban nevelt állatnál. Egy Edward nevű természettudós még 1842-be» beigazolta, hogy ha a békaporontyokat vagy a halpetéket egészen sötét helyen nevelik : azok sokkal lassabban és tökéletlenebbül fejlődnek, mint a napfényen. A hetvenes években már azt is bizonyították, hogy az izmok ereje és az idegek tökéletessége is nagy mértékben csökken, ha az állatot sötét helyen tartjuk. Ma már semmi kétség sem fér hozzá, hogy a napfény az életerőt és táplálkozást előmozdítja. A sötétben élő ember sápadta, vérszegénynyé lesz. Az is bebizonyított dolog, hogy a szemnek sokkal ártalmasabb a sötétség, mint akármilyen fény. Mindezekből nagyon könnyű levonni a tanulságot. Ha azt akarjuk, hogy állataink munkabírók, egészségesek legyenek, akkor világos istállót építsünk számukra, mert a sötét istálló egészségtelen. A sötétség mindenféle ragály és betegség terjedésére alkalmas. A szekér-kerekek tartóssá tétele. Sok baj van a rá fok húzásával, ezt tudja minden gazda. A kerekek vizzel megszivják magukat nedves időben s ekkor kitágulnak. Száraz időben elpárolog a viz a kerék fájából, aminek folytán a kerék összehuzódik és a rá fok leesnek. Ezen segíteni keli, föl kell huzni újra a ráfokat. Télen pedig a nedvesség megfagy a kerekekben és szétfeszíti a likacsokat. Repedések állanak be s a fa igy romlik. Ezen úgy szoktak segíteni, hogy kátrányozzák vagy carbolineumozzák a szekér fa részeit s a kerekeket is. Sokkal c-zélravezetőbb a kerekeket meleg olaj vagy nyers petróleummal itatni meg. E végből keskeny hosszas edénybe öntjük a meleg olajat, vagy petróleumot és egv föléje helyezett rúdon forgatjuk az uj vagy egészen száraz öreg kereket benne, a mig csaic beveszi az olajt. Az igy telitett fa kerekek nagyon tartóssak, mert a vizet be nem eresztik likacsaikba, de az eljárás évenkint egyszer is- métlendő. mm & JÓ EGÉSZSÉG. A nyaló betegség. Néha különös betegség mutatkozik kivált a szarvasmarhánál. Nevezetesen elkezdik a jászlak fáját rágni, nyalni, úgy, hogy a deszkákat sokszor egészen keresztül is rágják, a mi ellen nem használ, még ha kátránynyal vagy egyébbel bemázoljuk is a jászlat. Szintén nagy mohósággal rágják meg a ruhát, bőrt s más ilyesmit, a mihez csak hozzáférnek, valamint lenyaíják a falról a meszet is. Ez az úgynevezett nyaló betegség. Oka pedig az, hogy a takarmány, a mit az ilyen jószágok kapnak, mész- ben és foszforsavban hiányt szemednek. Tehát csakis úgy segíthetünk a bajon, ha az eddigi takarmányt megváltoztatjuk, vagy pedig megjavítjuk gabonadara hozzáadásával, vagy legalább jó here és luczernaszénával. De a hol ezt nem tehetjük, ott rendesen használni szokott az is, ha rendesen adunk a jószágnak úgynevezett takarmánymeszet, a meErős orvérfolyás ellen nagyon sikeresen alkalmazzuk a czitromnedvet a következő módon: miután az orrunkat kis üvegfecskendő segítségével tiszta hideg vizzel megtisztítottuk. azonnal frissen kifacsart csitromnedvet szivünk fel az orlyukakba. Egyszerű felszívás elegendőnek fog bizonyulni. A méh csípése ellen való szer. Ha valakit a méh megcsíp tehát vegye ki. vagy vétesse ki a csípés helyéről a fulánkot, nyálazza meg a sérvet és dörgölje a sebet szerében mindaddig, mig a dörgölés által annyira meg nem hévül, hogy azt továbbá ki nem állhatja. Eszerint eleje vétetik minden további fájdalomnak és a megsértet rész nem dagad meg. Ugyan ezen foganatja van. ha a megsértett részre nedves földet, agyagot rá tesz vagy sós vizzel locsolja.
