Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-21 / 16. szám
124 MAGYAR FÖLDMIYELO TARCZA. Furfangos béres. Miska béres a régi világ bérese volt, de azért a mai világban is jó izüket nevethetünk az ő furcsaságain, furfangjain . . . Nevezetesen — a többi közt —* mindennapos szavajárása volt: — Adjon Isten száz forintot, de egy garas se legyen híja, mert én bizony el nem veszem! Egyszer a Miska gazdája, éppen mikor a kocsmában idogalt, tisztára hallotta, hogy mi az ő szolgájának a szavajárása. — -No megállj Miska béres, mormolta magában gazd’uram, majd erős próbára veszlek én. Haza ballagott tehát a gazda és kilenczvenkilencz forintot (persze csupa,,rézpénzben) Miska szolgájának a szürujjába dugott. O kegyelme pedig a padlásra feküdt, rettenetes kíváncsisággal lesvén, mit fog csinálni Misi — a pénzzel? Miska csakugyan hazajött. Ruháját letépték ugyan róla a jó barátoki De ez mit sem tett. Egy kis jó kedve volt, annyi az egész -— azért o most is csak mormolta a szokott szójárását : — Adjon Isten száz. forintot — és a többi. Mécset gyújt aztán; előkeresi szűrét, hogy éjjelre betakarózzék vele. — Ni te már ni, mormolta, mintha ez a szűr nehezebb volna, mint az én fejem. Megnézi s ime pénz van benne. El kezdi tehát számolni. — Ni te mán ! Kilenczvenkilencz forint. Csakhogy éppen a századik hiányzik 1 No de mindegy. Hordja el a szél azt az egy forintot, bizony hogy anélkül is jó ez ! A gazdát ezekre a szavakra csakhogy a guta meg nem ütötte a padláson. Lerohant sebtiben és erősen követelte, hogy a pénzét adja vissza, mert ő csak próbára akarta tenni 1 Miska tudni sem akart erről. Neki az Isten küldte ezt ; igaz, hogy egy forint hijjával, de vigye a patvar azt a forintot, igy is jó ez! Másnap szörnyű lármát csapott a gazda. De Miska csak a vállát vonogatta. — Gyere a főbíróhoz, ragadta meg Misit gazdája, majd nem tajtékozva a dühtől. — Mennék én gazd’uram, — mondotta egykedvűen Miska. De tessen látni, hogy a czimborák letépték rólam a ruhát. — Az nem baj, szólott a gazda. Adok addig a magaméból, húzd fel azt. De menjünk! És elmentek ... Hosszú lére eresztve mondja el aztán a biró' előtt a gazda, hogy hát mi történt ő vele. — Hallod ezt Miska ? — Hallom főbíró uram 1 — Igaz-e, a mit gazdád beszél ? — Annyi igaz főbíró uram, hogy a szűrömben kilenczvenkilencz forintot találtam. — No hát akkor! — D- hát ország-világ tudja, hogy az én gazdám szörnyű fukar ember. Senki emberfia nem fogja ugyan elhinni azt, hogy ő mint már az én gazdám azt a pénzt a magáéból, tette légyen oda. Hiszen az én gazdámat akkor is kirázza a hideg, ha a másét csak látja. Hogy ezt még jobban elhigyje főbíró uram, még az is kitelik belőle, hogy azt mondja, hogy a rajtamraló is az övé. — Persze, hogy az enyém, kiáltott kétségbeesve a gazda. — Ugy-e mondottam — bőgte ki hirtelenében Miska. A gazda zavarodottan, hebegve magyarázta ki a ruha történetét . . . Hát hiszen Miska is nevetett, a főbíró uram sem tudta magát türtőztetni . . . Ebben a kínos helyzetben előállott Miska. — Itt van a pénze gazdám, megmondottam én, hogy nekem száz forint kell, de egy garas se legyen hijja... Miskát eleresztette aztán a főbíró De a még ott maradt gazdának körülbelül ilyen szentencziát mondott a főbíró.-— Kend pedig tanulja meg, hogy először sohase korcsmázz ék ott, hol a béres szokott megfordulni. Másodszor: Senki emberfia, de különösen a gazda cselédjével szemben ne komédiázzon pénz dolgában ... A pénzzel nem jó ám tréfálni, mert az infamis portéka, hamar kiköthet az emberen. — A gazda fejbólintva hagyta el a községházát. Igv történt! Vas Gereben után. ±±±±-k±±±-fc±±±-kjiL±±£±±-k.A.,kA.,k&±‘k±‘kA.%.±Jt£.’±£.M:£.£ Az aradi vértanuk névsorát egy olvasónk a következő' kettős összeállításban küldte be lapunknak 1. NAgy Sándor TöRök LAhner Dessewffv Schweldel Vécsey KnEzics LázáR PőlTenberg DAmjanich LeiNingen AUlich Kis Ernő. Nagy Sándor Aulich LázáR PölténBerg LAhner LeiNingen Schweldel DeSewffy Damjanich Knézich VéCSJev Kis Ernő TöröK. Viasknriás a mezőn
