Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-14 / 15. szám
116 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK TARA. Egy kis beszélgetés a borhamisításról Előre kijelentem, hogy én senkit sem fogok ám megtanítani ebben a beszélgetésben a borhamisításra. A jó Isten őrizzen tőle. Hiszen most is oly sok borhamisító van, hogy alig bírunk velük. Csak azt akarom mondani, hogy mostanában felvetették azt a kérdést, hogy hát mikor kezdették a bort hamisítani? Tudni vélik, hogy a mióta csak bor terem a szőllőhegyeken, azóta hamisítják a bort... No hát egy kicsit elvetik tudós uramék a sulykot, mert bizony Noé apánk nem igen hamisíthatta a bort. Azt már csak minden emberfia elismerheti. Hanem hát azt már aztán régirégi írásokból mutatják ám ki, hogy a görögök, meg a rómaiak — már ittak hamisított bort. Keservesen panaszkodnak ugyanis, hogy szörnyen hamisítják a bort. Hires Nagy Károly császár már törvényeket is léptet életbe, a borhamisítók ellen. A 14. században Német, Angol és Francziaorszá- gokban üldözték a borhamisítókat. És hogy mily merészek lehettek ezek a borpancsolók, onnan is kitűnik, hogy az 1427. esztendőben Kölnben két borkereskedőt pellengére állítottak és n y i 1- vánosau meg- vesszőzték, a miért bor izét és színét meghamisították. Különösebben használták a mérges ólomezukrot, a kénköveget. Századokkal ezelőtt már számos halálesetet okozott a mérges ólomczukor használata. Volt idő, mikor egyes vidékeken a bor árulást a félelem miatt egyáltalán betiltották. Az 1705. esztendőben egy eszlingeni kereskedőt elrettentő példa okáért lefejeztek, mert meghamisított borai számos ember halálát okozták. Hát — uramfia — mit szóljunk a jelen vagy csak a legközelebbi időkről. Mikor a borhamisitas- nak oly kedvező időszaka ütött he. Itt, a mi édes hazánkban is szörnyű pusztításokat vitt végbe az a gyilkos filokszera. A magyar ember nem takarékoskodott borával. Sőt inkább pocsékolta. Mikor szüretünk már egyáltalán nem volt: akkor néztünk csak nagyot! Az igaz, jó magyar borok kifogytak. De azért csodálatosképen mindig volt az országban elegendő bor és elég olcsó ám. A magyar sokszor abban a Hosszú Tamás vagy a rémes búr ágyú. hiszemben itta, hogy hát talián bort iszik. Szidta is a taliánt keservesen. Pedig hát a tiszta talián bor nem megvetni való ám. Magunk is kóstolgattuk ott Talián országban és mondhatjuk. Iiogv bizony kedves ital ám az! Nem talián bor volt az, a mit mi itthon ittunk és még most is iszunk sokszor: hanem hamisított pancsolt valami. Olv erősen folyt a borkészítés a külföldön is, meg nálunk is, hogy biztos adatok szerint vannak borgyárosok, kiknek pinezéjében 14—16 ezer liz- hekloliteres hordókban áll a műbor eladás végett. Ki ne hallott volna a hires Engel féle pécsi borokról, melyek az országban ugv elterjedtek és a gyárosoknak annyi milliót hoztak. A szegény magyar embernek meg betegséget okoztak. Kisült, hogy ez a tengernyi bor mind hamis, csinált bor, melyért a törvény el is Ítélte a borpancsolókat. Es mily szelíden hangzott az az ítélet. Mégis lármát csaptak a kebelbarátok és faj rokonok. Mit tettek volna, ha most is nyilvános vesszőzésre avagv halálra Ítélték volna őket, mint tették egykor Kölnben és Eszlingen- ben. De nem tréfa ám ez a dolog! Ha ugyanis a borpan- csolás még tovább is fog tartani: akkor mi hiába ültetjük óriási áldozatok 'árán szőlőinket. Nem fogunk boldogulni! Mert panes borokkal konkurálni nem lehet. Mert a borhamisítóknak nem kell a szőlőt drágán mivelni, nem kell kapálni, kötözni, permetezni, fagytól, jégtől, pe- ranosporától és más egyéb nyavalyáktól ők nem félnek. Nekik csak pinezére, vízre és egy kis mis-másra van szükségük. Hiszen közmondássá vált népünk közt, mikor látja, hogy a borkereskedő borpinezét épit: — Már megint egy uj szőlőhegy emelkedik! Es az ilyen szőlőhegy aztán jövedelmez is. Pedig olcsón vesztegelik ám — a levét. M. Egy megye jövedelme a selyemtermelésböl. A szegszárdi országos felügyelő most nyújtotta be jelentését a földmiveíésiigyi' miniszterhez a múlt évi se- ívcmlenuelés eredményéről. A jelentéshez csatolt kimutatás szerint Iiácsmeyyében az 1900. év folyamán 29.150 család 125 községben 452 356 kg. selymet termelt, melyért a termelők összesen 353.244 koronái kaptak. Érdekes megemlíteni, hogy az 1880. évtől 1900. évig összesen 10 millió 2U4 ezer koronát kapott a lakosság selyemgubőkért. Nos és hány megye van, mely még most sem hiszi, hogy azok a bogarak kincseket hozhatnak!
