Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
102 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR KIS GAZDA. Közgazdasági hírek. A mezőgazdasági háziipar fejlődése. A mezőgazdásági háziipar körébe tartozó téli foglalkozás: kosárfonás, kefe-, seprükötés, szalma, gyékényfonás stb. csomagoló ládák készítését a múlt évben 340, a nők részére rendezett tanfolyamokba 2828 nő vett részt. A folyó évben rendezett tanfolyamok száma máris 131, az ily tanfolyamok czélja, hogy egyes községek számára előmunkásokat képezzenek ki. Csökken a sertésvész az országban. A védekezés tehát eredményesnek látszik. A földmivelési miniszter most újabban felhívja az elöljáróságot, hogy az óvintézkedéseket a legszigorúbban fentartsák. A földművelési miniszter Hunkócz és Kosztrina községekben részben kisgazdák területén részben községi területeken rétöntözést rendezett be államköltségen. Czélja ez intézkedéseknek az, hogy a kisgazdákban az öntözésre való hajlamot növelje. Hogyan ültessük tavaszszal a fát? Hiszen ezt minden valamire való gazda tudja, fogják mondani. Igaz, csak az a kérdés, hogy miképen tudja ? Kérdezem például a gazda uramat, őszszel megásta-e a gödröket? — De nem ám ! Meg áshatom én azt most is. — Meg kellett volna ásni! De ha már nem ásta ki őszszel, legalább egy héttel ássa meg az ültetés előtt. — Sose tettem igy ! — Hát tegye most. Mert levegő és nedvességnek kell megjárnia a lyukakat, ez a regula. — Bizony nem tudtam. — És aztán mekkora gödröt szoktak ásni ? — Éppen akkorát, mint a milyenbe a fa gyökerei beférnek. — Hiba. Jóval nagyobbat kell ásni! — No bizony most már belátom, hogy nem lesz káromra a tanulás. — Hát hallgasson meg kigyelmed. Az ültetés előtt a fácska gyökereit vágjuk vissza, sima, éles késsel, hogy minél gyorsabban beforrjon. Ennek kettős haszna van. Egyik az, hogy a gyökérzet sűrűbb lesz, másik az, hogy fris, uj gyökereket kap a növény. Az ültetni való fácskák gyökereit ne hagyjuk kiszáradni, hanem ha sokat ültetünk, takarjuk be földdel, nedves szalmával vagy nedves mohával azokat, amelyekre később kerül rá a sor. A gödörásás alkalmával egyik oldalra hányjuk a felső fekete, porhanyó földet és másik oldalra az alsó éretlen talajt. Most el ne tévesszük a sorrendet, mert meg fordítva: alul kell hánynunk a fekete érett talajt és felül azt. a földet, ami alulról jött ki. Ha a föld darabos, göröngyös volna, kézzel vagy kapával meg kell azt porhanyitani. Beborogatás közben a fácskát többször meg kell kissé emelgetni, hogy a porföld a gyökerek közé menjen. A tavaszi ültetésnél gyöngéden körül kell taposni az ültetvényt, hogy a föld jól a gyökérzet körül nyomuljon. Ha elegendő vizünk van: egy jó kanna vízzel iszapoljuk be a gyökereket. Ültetéskor igen helyes dolog a fácska körül tányéralakban egy kevés trágyát helyezni el, kivált ha sovány földbe ültettük. De ne friss trágyát használjunk, hanem jó érettet. Ha elegendő trágyánk van; a gödör fenekére is helyes dolog egy keveset földdel keverve lerakni. Az ültetett fát karóval kell elátni, de ne kötözzük a fát szorosan a karóhoz, csak lazán, hogy a kérge be ne vágódjék. Ojtó viaszról. Hogy hogy kell az ojtáshoz sükséges viaszkot elkészíteni? ime itt a reczipe: Veszünk 1 klgr. sárga viaszt, egy fél klgr. sürü terpentint, egy fél klgr. fehér szurkot; ezt mind egy tepsibe teszszük s lassú tűz mellett addig olvasztjuk, mig tökéletesen íolyékonynyá lesz; ha egészen hig, úgy egynegyed klgr. disznózsírt és 15 gramm mirhát teszünk hozzá; egy fél órai lassú tűz melletti forralás után az egész folyadékot egy hideg vízzel telt sajtárba öntjük. Ha kihűlt, dara- bonkint kiszedjük, előbb kezünket repczeolajjal, hogy a viasz ne ragadjon beolajozván; az egész tömeget kezünk közt jól átgyurjuk s ha kissé keménynek látszanék átgyúrás közben mindég rep- czeolajaf teszünk hozzá. Kidolgozva lévén, tetszésünk szerint hosszúkás sulykokat képezünk belőle, s olajozott papírba elteszszük. Az igy elkészített oj- tóviaszk évekig elálhat használatáig. A vetőmag csirázóképességének megvizsgálása. Nem kell ehhez más, mint egy agyagtányér, mint a milyent a virágcserepek alatt szoktak használni. Egy 2 miliméteres szitán kiégett homokot szórunk a tányérra és azt annyira megnedvesitjük, hogy a rézsutosan tartott tányérról sem foly le több viz. Azután még egy kevés száraz homokot öntünk rá és az előre megszámolt magvakat egymástól kis távolságban elszórjuk, üvegcserepekkel letakarjuk és egy lehetőleg 16 C. fokú helyiségbe teszszük. A mint egy néhány nap múlva a csirácskák mutatkoznak, csiptető\el vagy kis drótfogóval kiszedjük őket, mindaddig, mig csak egy is van. A megszámlált kicsirázott magok számából megállapítjuk a vetőmag csirázóképességét. »E. G.« A méhek betegsége. Tavaszszal majd ha kinyitjuk a méhkaptáro- kat, egyesek, különösen a kik kezdő méhészek, olykor-olykor tapasztalni fogják, hogy kellemetlen savanyú bűz terjed ki a levegőbe, a mely a sejtet beszennyező vöröses folyadéktól származik. Ha ilyet látunk, akkor méheink vér hasban szenvednek. Ennek oka vagy az lehet, hogy nem volt elég tiszta levegőjük, vagy hogy őszszel nem etettük őket jó mézzel. Bármi legyen is az oka, igyekezzünk a bajnak elejét venni az által, hogy a beszenyesedett sejtekről vágjuk le a penészt azonkívül egy csupor mézet forraljunk fel a parázson, melybe vagy 3-4 kanál jó erős bort kell vegyíteni. Az összerázott vegyülékről jó lesz leszedni a habot és e folyadék kihűlése után szerecsendióport kavarjunk a keverékbe. Ez az orvosság a vérhasban szenvedő méhe- ket hamar rendbe hozza. Jó mondások. Jobb k i s gazdának lenni, mint nagy szolgának. — Ne siess; sietséggel nem sokra mégy. Az a fó dolog, hogy idejekorán indulj. —■ Nincs olyan szegénység, melyben az ember boldog és oly gazdaság, melyben boldogtalan ne lehetne. - Ki ujját nem "gyógyítja: elveszti az egész karját. — A kiknek nincs semmi dolguk“ bélekötnek más emberekbe, hogy szórakozzanak. Ez is egy neme ám az időtöltésnek. Világító tojások. A rovarok közül a szentjános-bogár és a pattanó bogarak petéi világítanak, ha nagyobb mennyiségben vannak egy helyen felhalmozva. Újabb észlelések szerint a gerinczes állatok között is vannak olyanok, melyek világitó tojásokat raknak. Ilyen világitó tojásai vannak a fürge gyíknak és a vizi siklónak. A fürge gyik tojásainak a fénye világoszöld, de ai csak akkor észlelhető, ha nagyobb mennyiség van nedves helyen összehalmozva. E tojások fényét sokáig annak tulajdonították, hogy a nedves helyen a peték elpusztulnak s a rothadás következtében -áll elő a zöldes fény, mint pl.redves fáknál gyakran észlelhető. Mivel azonban az ilyen tojásokból is életképes kis gyikok kelnek ki, a világitó képesség az egészséges tojás tulajdonsága.
