Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-11 / 10. szám
III. évfolyam. Szatmár, 1900. márezius 11. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: IIODNÁR líjsl'Álí. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Egy érdemes férfiúról. Oly kevesen vannak atyámfia a mai számitó, spekuláns világban, a kik — mint a magyar- ember mondja — „jó lélekből“, minden "Ivaszon reménye nélkül áldozzák fel magukat a közjóiét, a nép érdekeért. Azért olyan jól esik nekünk, mikor időnkint úgy reá-reá mutathatunk egy-egy érdemes- férd ura és cdmondhatjuk: Ez igaz ember; ennek keze nyomában áldás fakad; olyan mint a virág, mely érdek nélkül virul... ....Húsz évvel ezelőtt egy derék hazánkfiát tisztelet adassák érdemes nevének. — Bezerédj Pált, az akkori földmivelés- ügyi miniszter, Kemény Gábor hosszabb rábeszélés után arra nyerte meg, hogy ő, a mi édes hazánkban meghonosítja a selyem- tenyésztést! Atyámfia, jól értsd meg, hogy tehát oly nagy érdekli gazdasági forrásnak megnyitására, a nép közt való elterjesztésére vállalkozott e derék férfiú, mely gazdasági források a külföld egyes államait gazdaggá, erőssé, sőt hatalmassá tették. Hogy csak Dél-francziaországot vagy felső Olaszországot említsük. Ezek atyámfia a selyemtenyésztésnek ős hazái. Itt, ezekben az országokban egész vidékek élnek meg a selyemtenyésztésből. Csak a jó Isten tudja, mennyi pénz vándorolt ki hazánkból is a külföldi selymekre. Mert úgy volt a dolog, hogy hazánkban ezelőtt húsz évvel csak 2507 kilogramm selvem- gubót termeltek ... Hát bizony ez a materia még zászlókra is kevés lehetett! Es ime, ennek az érdemes férfiúnak — Bezerédj Pálnak — sikerült a selyemtenyésztést hazánkban meghonosítani. Ma már százezer kilogrammot is termelünk. A tiszta haszon pedig a termelőknek évente több, mint egy millió koronát hoz. A magyar selyem most már — egy cseppel sem silányabb a külföldinél. Sőt minőségre oly kitűnő, hogy a lyoni kiállításon leverte az olasz selymet is. r.s ha a magyar ember esze majd mégj óbban megjön — ne haragudj atyámfia ezért az igaz szóért — meglátjátok, hogy boldogulásának egyik legbiztosabb eszköze leszen. Hej, mert atyámfia, mennyi leírhatatlan türelemmel kellett ennek a derék urnák azt .a busz esztendőt keresztül küzdenie? Méf’t igen, olyan a magyar gazda, hogy neki sok idő kell arra, mig belátja; bizony nem csak az aczél búzából pereg a garas! Az a selyem- bogár lassan szövi a szálakat, de aztán megszövi ám alaposan. Nem csak a szilvafából csurran cseppen a jövedelem, de a szederfa is — valami! A szilaj gyerekek, meg a tanulatlan felnőtt emberek is, hányszor megsemmisítették, tönkretették a selyemtenyésztés reménvteljes csemetéit! Am, ez az érdemes férfiú tűrt, pótolt, bízott. Mint a szülő tűr a rakonczátlan, a holnapra sem gondoló gyermekeknek! úgy nevelte ő húsz éven keresztül a magyar népet — a selyemtenyésztés jövedelmező forrásának mivelésére... ns atyámfiai — le a kalappal - ez a derék, érdemes férfin mindezen munkát, óriási küzdelmet teljesítette húsz éven keresztül — In g y e n! Áldja meg a jó Isten érette és szőjje az ő életének fonalát nagyon hosszúra, hogy még soksok jót tehessen magyar népünkért... írjuk pedig atyámfia ezeket a sorokat akkor, mikor ezt az érdemes férfiút húsz éves országos munkájának mesgyéjén ünnepük : Darányi földmivelésügyi minisztérium élén mindazok, a kik a magyar nép sorsát szivükön hordják. Mi is csatlakozzunk a jó kivánatokhoz és megígérjük, hogy újságunkban — a legközelebb szőni fogjuk azt a hálót, melybe minden arra való községet a selyemtenyészetnek meg akarunk — fogni!
