Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
47 MAGYAR HAZÁNK ÜGYE. — A képviselőházban tovább folynak a költségvetések tárgyalásai. Legérdekesebb volt a főminiszternek ama kijelentése, hogy ő mindent el követett és el fog követni a választások tisztaságáért. Azt is kimondotta Széli Kálmán, hogy a szavazó bárcza hiánya nem akadályozhatja meg a magyar polgárt szavazásában, — A Széchenyi lakoma. Nagy Széchenyi István emlékére a Nemzeti kaszinó tagjai évenkint ünnepi lakomára gyűlnek össze. Ilyenkor a legnagyobb magyarnak, Széchenyinek ajándékát, a ke- gyeletes serleget megtöltik szinborral és beszédet mond a kaszinó egy tagja a legnagyobb magyar emlékére. E szép szokást tartotta meg a minap a Nemzeti kaszinó, mely alkalommal a örömünkre gr. Széchenyi Imre kezébe került a kegyeletes serleg. És Széchenyi Imre mondott atyámfia oly hatalmas beszédet, hogj7 azóta is viszhangzik az egész országban. Ostorozta a rut önzést, mely itt ez országban felütötte fejét. Sürgeti a vallásos nevelést, a keresztény testvérülést, melynek boldogabb korszakát a nemes gróf már látja a szövetkezésben derengeni. Hát hiszen büszkék is vagyunk ám, mi a gróf beszédére, mert Széchenyi Imre gróf lelkes agrárpárti vezér! — Mi az az autonómia ? A fővárosban a napokban nagy gyűlésre jöttek össze az ország katholikus híveinek képviselői, hogy megalakítsák a kath. autonómiát. Vagyis atyámfia azt akarják a katholikus hívek, hogy ezután a saját egyházukban, saját ügyeikben, vagyonúkban önállóan rendelkezhessenek, kormányozhassanak. Természetesen érintetlenül hagyván az egyháznak lelki hatalmát, a király ő felsége kegyúri és a püspöki kar apostoli jogait. Autonómiájuk protestáns atyánkfiainak már századok óta van, nem különben az erdél}7i kath. híveknek is. Hát itt az ideje, hogy a magyarországi kath. hívek is szervezzenek ilyen autonómiát vagy önrendelkezési jogot. — A szentesi választás. Szentesen vasárnap volt a pót választás, mely7 dr. Molnár Jenő győzelmével végződött Deines Mártonnal szemben. A választás izgatottan, de rendben folyt le. Öt órakor még Dienes volt többségben, de ezután fordult a kocka, mert ekkor jöttek be a tanyaiak, a kik Sima emberei és Molnárra szavaztak. Hét órakor Molnár már előre járt 40 szavazattal. Negy ed tízkor tűzték ki a zárórát. Az eredmény: Molnár kapott 100, Dienes 803 szavazatot, Molnár tehát 197 szavazattöbbséget kapott. NEVESSÜNK!!! * * Igaza lehet. — Nem is hiszi asszonyom, hogy milyen nagy gazdasága van sógoromnak a Bánságiján. — Ne mondja ? — Úgy bizony7. Valahányszor lemegyek hozzá, mindig egy7 ökörrel több van ott. * Megmagyarázta. Kirándult a földbirtokos egyik tanyájára s rögtön hivatta az öreg béresgazdát. — No, Mihály, nem láttuk egymást már nyár óla, hát eljöttem kendet meglátogatni és a tanyát megtekinteni. Hogy7 áll a gazdaság ? Mint vannak az ősziek ? — Már tekintetes uram, izé . . . hogy hívják . . . nem lehet éppenségesen azt mondani, hogy igy vagy7 úgy, ez vagy az, egy vagy kettő . . . több vagy más, hanem hát hogy mégis hát, hogy éppen hát, voltaképpen, no! — No, most már értem! FÖLDMIVELŐ MI ÚJSÁG-? — A király Budapesten. Fővárosi újságok azt írják, hogy ő felsége február 14-én Budapestre jön és két hétig fog ott tartózkodni. Hozza Isten a jó királyt hű népe körébe! — Hű és régi cselédek jutalmazása. Feny- vessy Ferencz Veszprém vármegye főispánjának előterjesztése folytán a földmivelésügyi m. kir. miniszter urKereskis István, Ivozári István, Vig Dávid, Csider Pál, Burdohány József, Áldott József és Szabó Péter mezőgazdasági cselédeknek egyenkint 100 — 100 koronát, Fekete Ignácz és Tóth Károly cselédeknek pedig dicsérő okleveleket adományozott. — Későn jött kitüntetés. BáróVojnits István verusicsi pusztáján szolgáló Gugánovits Gábor mezei munkást nagy kitüntetés érte. A földmivelésügyi miniszter 40 évi hű szolgálata jutalmául 100 koronával és díszoklevéllel tüntette ki, mit Szalay7 Mátyás szabadkai rendőrkapitány ünnepélyesen át akart adni. E végett ki is ment Verusisra, de nem okozhatott már örömet a sok évi nehéz munkában megöregedett embernek, mert aznap reggel meghalt. — A községi elöljáró vagyoni felelőssége. Keczelen a »K. N.« újságnak Írják, mint a községi képviselőtestületnek a napokban volt az ülése, melynek leglényegesebb tárgyát Herczeg András volt biró Szentkereszti Árpád jegyző és Túsori György volt községi pénztárnok ellen megindított közigazgatási vizsgálat eredménye képezte. A megyei hatóság ugyanis a képviselőtestület kérelmére vizsgálatot rendelt el a három volt elöljáró ellen, melynek során meglehetős hiány mutatkozott, ami leginkább hanyagság és mulasztásból eredt. Ez az összeg Zol- nai megyei ügyész számításai szerint mintegy 1200 írtra rúg, melynek megtérítése a közigazgatási bizottság határozata szerint részint külön-külön, részint egy7etemlegesen a nevezett három elöljárót illeti. A képviselőtestület beéri azzal, ha az érdekeltek a hiányzó összeg megtérítését magukra vállalják; különben abban állapodott meg, bogy Zolnai ügyészt meghatalmazza, hogy a község érdekeit a bíróság előtt képviselje. (Jó ezt tudni minden községi elöljáróságnak. Szerk.) — Hármas esküvő. Úszódon Osztobányi Jánosnak bárom fia Szabó György foktői lakosnak 3 leányát vezette oltárhoz. Derék dolog! — Aradon a minap tompa moraj közt megrengett a föld néhány másodperezre. Néhány ház megrepedt, de nagyobb baj nem történt. Ugyanigv volt Temesváron is. — Vigyázzunk a koronaszámitással! A városban történt. A falusi atyafi kötőféken tartja az eladó lovat. — Hát aztán mi az ára ? kérdi a vevő. — Kilenczven korona mondja a gazda. — A vevő gondolkozik — Hm... Az sok, hanem tudja mit, adok érte hetven forintot! Az atyafi hunyorít egyet és fölcsap vevőnek. — Nem szoktam alkudni. Isten neki, oda adom! Hát pedig tudni való, hogy a hetven forint sokkal több, mint kilenczven korona - Atyafiak: vigyázzunk a kötelező korona számítással! — A kútba esett számadó gulyás. Lakodalom volt Herémben, csendes lakodalom, nem volt muzsika sem. De hát, ha még oly csendes akar is lenni a lakodalom, a mulatozás közben megjön a jókedv. így jártak Herényben is, de mivel nem lehetett a czigányt csak úgy előkapni, meg kellett elégedni a számadó gulyás furulyájával, aki már sokszor játszott a falu szépeinek. Fújta is a gulyás furulyáját kedvvel, a kút kávájára ülve, mig nem egyszer csak beleesett a kútba. A lakodalmas nép azonban kimentette s igy eltekintve a kis tustól, újra fújhatta a jó nótát.
