Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
388 MAGYAR FÖLDMIVELŐ TÁEGZA. Egy király, a ki csudát kivánt... A francziák királya, XI. Lajos nagy beteg volt. Tudta, érezte, hogy a halál angyala nem messze jár palotájától, éppen azért végsó' megfeszítéssel, görcsösen kapkodott mindenhez, a honnan csak legkisebb remény sugárzott felé. Úgy vette azonban észre, hogy már emberi hatalom nem elégséges az ő életének fentartására. Csudát kivánt tehát mindenáron! Hallja, hogy él a nápolyi királyságban bizonyos szerzetes — Paulai sz. Ferencz a neve — a kiről az emberek csudás dolgokat beszélnek. Hogy ez a szentség hírében álló ember olyan betegeket gyógyít, kikről már régen lemondottak, a leghíresebb doktorok. Ha tehát valóban él ilyen ember széles e világon, úgy a hatalmas franczia királyhoz meg kell őt hívni. Kincs, vagyon nem számit, de ő jöjjön, mert a franczia királya élni akar. És csakugyan! A nápolyi király a szent csudás embert P. Ferenczet magához hivatja. Szép hízelgőén beszél vele erről is arról is, mig egyszer csak ráfordítja beszédét annak okára, a miért voltaképen hivatta. — Utazzál Párizsba — igv szólt a király, hatalmas uralkodó kéri... ki tudja érette, milyen kitüntetés ér. — Uram — válaszolt az ősz ember. Nem mehetek. A király úgy látszik minden áron csudát akar. A királyok királya pedig éppen ilyenkor nem adja azt meg. P. Ferencz nagyon sok jótékony intézetet állított fel. Rönyör- adományokat gyűj • tött a szegények részére. A nápolyi király is jól ismerte a szent férfiúnak azt a gyengéjét, hát volt esze hozzá, hogy próbálja kisértetbe hozni a szent öreget. — Nézd — csak — hangzottak a csábitó szavak. Az a halom arany ott az asztalon a tied leszen. Mennyi templomot, szegényházat épethetsz abból. — Fenséges király — igy beszélt Ferencz és meggörnyedt alakja kiegyenesedett. Neked tudnod kell, hogy azon a pénzen néped keserves verejtéke csillog, népedé, kik roskadoznak az adó súlya alatt... Azután odament a halom aranyhoz kezébe vett egyet azt könnyedén ketté törte. És ime a ketté tört pénz darabból vér csöppek hullottak az asztalra. A király megdöbbenve nézi a jelenetet. ... Az aggastyán pedig szó nélkül hagyja ott a királyi palotát. A franczia király még midig nagy beteg. Most már a pápához küldötte követeit, hogy a pápa közbenjárására siessen hozzá a szent férfiú, a kinek hire jár az egész világon. A pápa magához hivatja tehát P. Ferenczet. Mit beszéltek, mit nem, bizony tudni nem lehet, annyi bizonyos, bogy P. Ferencz Franczia- országba utazott. Megjelent tehát a szent aggastyán a király ágyánál. Ott állott az egyszerű szerzetes pap a hatalmas király összeaszott alakja előtt és látta, hogy mily hiú és múlandó minden e világon. A király szemeiben könv ringott. A kétségbeesés és remény könycseppei váltogatták egymást. — Szent férfim — rebegte a király — hallom, hogy téged az Isten nagyon szeret, érted betegeket >s gyógyít. — Uram királyom — viszhangzott a siri csendes királyi szobában az aggastyánnak szava. Napjaid megszámlálvák! Nincs más hátra, készülj a nehéz útra, mely nem sokára a nagy és hatalmas Isten elé viszen. A király összerázkódott! De még most sem hagyta el reménysége. Hiszen ő király, milliók és milliók ura, a ki parancsol mindenkinek, a kinek pillantását is lesik. Hát csak ez az egyetlen ember tagadná meg kérését? Ismét hivatta P. Ferenczet. Fz nem akar mozdulni. Most aztán üzenteié neki, hogy kérjen P. Ferencz a mit akar! Az aggastyán üzenteié — Jobban cselekszik a király, ha kincseit és aranyait a szegényeknek és azoknak adja, kiket jogtalanul megfosztottak országában birtokuktól. A király még most sem nyugodott. Arra kérte csak a szent embert, hogy imádkozzék és ő hiszi, hogy az Isten könyörül rajta. P. Ferencz megtette. Imádkozott. De nyomban sietett a királyhoz és igy szólott: — Uram, királyom — el van már Istennél határozva, hogy a királynak itt kell hagynia a világot. Kérem tehát fenségedet, készüljön a nagy pillanatra ... az óra mindjárt lejár. __ A király ma gába száll. Szive lecsendesedik mint a háborgó tenger, mikor már elfáradt. Kezeit összeteszi és szemeit égre mereszti. ... Imádkozik. Aztán készül csendesen a halálra. Majd megérkezik a nagy kaszás, a ki bizony a királyi palotát sem kíméli... és csendesen vágja el azokat a szálakat, melyek a király életét kincsekhez. koronához, nagy hadseregekhez, hízelgőkhöz kötötték. Feje a szent ember karjaiba hanyatlott, szive megszűnt dobogni... A királyoknak sok minden van hatalmukban de a természet rendjét csak Isten változtathatja meg Mester. Kellemes csalódás. 1854-ken besorozták........ben bizonyes Balázs nevű bá dogos legényt, szülői öt álló évig hirt sem hallottak felőle s csak ekkor értesültek, hogy fiók a hadjáratban elesett. A család megsiratta, meggyászolta és évek múlva feledni kezdette a hőst. Időközben az atya is elhalt s az özvegy az állomásfönöknél kapott szolgálatot. 1874-ben egy csinos külsejű ur érkezik a gyorsvonattal, ki első pillanatra felismerte a mosóteknő mellett álló édesanyját, odasietett nyakába borult, gondolhatni, milyen édes volt a viszontlátás. Balázs, mint sebesült visszamardt volt Olaszhonban s mikor felgyógyult munka után nézett. Hamarosan megkedvelték és ő is beletalálta magát az uj helyzetbe. Mikor anyját meglátogatta már ötvenezer forint értékű palotája volt Florenczben és 30 segéddel dolgaztatott. Hogy anyját magával vitte Itáliába, azt gondolhatjuk. Az atyafiak alkudoznak.
