Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-11 / 45. szám
35 fi MAGYAR FÖLDMIVELŐ József Máriához: Jaj ! szerelmes jegyesem, már mire jutottunk, Az egész városon szállást mi nem kapunk, j A városon kívül van egy rossz istálló... Oda szokott szállni a jövevény szálló ... Mária Józsefhez : Nem bánom, szerelmem, menjünk hát el innét. Mária imája : Oh egek szent Ura ! világ megtartója ! Tekints alá mennyből szegény szolgálódra. Ne hagyj el bennünket e bujdosásinkban! Az angyal Máriához: Óh Istennek anyja! látod jelenlétem. Parancsolj most nekem, tehozzád küldettem! Mária az angyalhoz : Eredj sietséggel, adj hirt a nyáj mellett lévő pásztoroknak, hogy jőjenek ide a fiam ebbe. Az angyal: Gloria in exeelsis Deo!... ürömöt mondok néktek, ne féljetek Mert született néktek a ti üdvösségtek — Menjetek tehát gyorsan a városba. Ott megtaláljátok Jézust a jászolban! A pásztorok hevernek és szundikálnak. A fejő pásztor megdöfi botjával az öreg pásztort és igg szól: Hallod-e, Köridőn! valaki szólita, Pásztort-kiált hallom, nem tudom kicsoda? Az öreg pásztor ébredvén, kiált : 0 jaj, jaj! mit hallék, álmomban mit láték; Az Isten angyala nekem megjelenék... Angyal-e vagy ördög épen? nem hihetem; De megmondó nyíltan, hogy Krisztus született. Az angyal énekel ismét: Serkenjetek föl, ti szegény pásztorok: Mert született nektek a ti Megváltótok. A pásztorok fölkelnek és mondják egymásnak: Menjünk el hát, pásztorok! de ne üres kézzel. Vigyünk ajándékot neki sietséggel... Most karban énekelve indulnak: Mennyből az angyal lejött hozzátok. Pásztorok! pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok!... Megérkeznek és letérdepelnek a jászol elé: Az öreg pásztor: Jó napot, Mária Istennek sz. anyja ! Serkentsd föl fiadat, pásztorok eljöttek. Mária költi fiát : Serkenj föl. fiam! pásztorok eljöttek, Kik szt. angyalidtól tehozzád küldettek. Az öreg pásztor : Hát ezt érdemletted, menny-föld teremtője. Hogy egész városon hely neked nem juta!?... Várjatok! fizetnek ezért még valaha ! 1. A fejő pásztor az ajándékot adja: Óh én édes Jézuskám! a többi pásztorok közt csak fejő pásztor voltam s ezért egyéb ajándékot nem adhatok, hanem egy sajtot ugyan szépet adok; vegyed el jó néven, a mit most adhatok. 2. A meddő pásztor: Óh én édes kicsi Jézuskám! én neked most egyéb ajándékot nem adhatok, hanem egy báránykát ugyan szépet adok, vegyed jó néven a mit most adhatok. 3. A legifjabb pásztor : Óh én édes kicsi Jézuskám! én neked most túrót, ordát ajándékba nem adhatok, hanem egy nyulacskát ugyan szépet adok; vedd jó néven, mert ha élek. még többet is adok. 5. A legöregebb pásztor: Óh én édes kicsi Jézuskám ! a többi pásztorok közt én vagyok a legöregebb; a nagy számadásban még a hajam is elhullott, a sok orda főzésben a: füst is megfogta a szakállamat, azért túrót, ordát nem adhatok, hanem egy bogiáros szíjat ugyan szépet adok; vedd jó néven a mit most adhatok. Mária megköszöni az ajándékokat: Köszönöm, fiaim, mindnyájan ti nektek. Kívánom, hogy mennyben koronát nyerjetek! Az angyal ezután énekli: A Szűz szillé szt. Fiát, örvendezzünk ! Rózsa nemzé liliomát, jer vigadjunk, Atya nélkül születtetett. Fiát ő anyjával, jer, jer, [dicsérjük. Opre, Tódor, vén untyiás Homo halljátok-e mit mondok! ? A kis Jézus kedvéért járnánk egypártán- czot. Rádo, Ignátcz, Román, Bokor nem bánnák, hogyha valahol egy rongyos muzsikust kaphatnánk. A meddő pásztor elő áll : Hallom, pásztorok, muzsikára szükségetek volna, a kivel e mai napon ti vigadni akartok, itt vagyok én, nektek híven szolgálok. Oda megy a furulyáshoz és szól: Hallottam, barátom, hogy a múlt nyáron is a többi pásztorok közt főfurolyás voltál, azért hát vedd elő és zengesd meg bkjait hangokkal. Előbb ha megfizeted. Megfizet az öreg vagy kis Jézus. A furolyás belefú a furolyáiba. A meddő pásztor nagyot ugrik öröméljen és jelenti: Itt a muzsikás, elhoztam pásztorok, a kis Jézus kedvéért lehet hát vigadni é$ vigasságunkat neki fölajánlani, a melyet ő jó néven vészén, azt mi is jól tudjuk. Az öreg pásztor szól: Nosza! rajta tánczoljunk egyet a kis Jézus tiszteletére! Tánczolnak __ Tó mez után az egyik igg szól: Induljunk naár útnak, kedves atyafiak, Mert már más háznál is jó emberek várnak. Az öreg pásztor: Hogy gondolod útnak oly szorgos járását, Hadd öreg testemnek az ő nyugovását. Az egyik pásztor: Óh te bohó, balgatag vén untyiás Homo, mit jár a te szád egyre!? Öreg pásztor : Azért, mert én vagyok Joannesz, a vén untyiás fia Koridon bátyámnak kedves atyafia. Érted ?! Egy pásztor a gazdához: Ennek a gazdának én voltam a juhásza tavaly is, de bizony jó gazdám volt akkor is, hogyha tízszer kértem, nem adott egyszer, de most még az átelvetőmet is megtölti! A király végül: Ti pedig, jó gazdánk s gazdasszonvaink. Kik itt hallgatótok alacsony munkánkat, Meg nem utálátok; Ur Jézus áldása Szálljon ti rejátok; Mi immár elmegyünk Yigan maradjatok! László István, isfensegitsi plébános közlése után w Kína legelső hittérítői. János és Mont-Gorvin ferenezrendi barátok 1300-ban érkeztek Pekkiugbe, a hol eleinte szép siker koronázta munkájukat. 1307-ben V. Kelemén pápa János barátot pek- kingi püspökké nevezte ki, s inég hat szerzetest küldött utánna. 1310-ben a tatárok nagy kánja is keresztén vallásra tért s ferenezrendi kolostort is alapított székesfővárosában. A tatár mongol dinasztia bukása után Kínában is üldözni kezdték a keresztényeket. Ez idő szerint Kínában kilencz apostoli vikariátus van; a püspöki helynökök kerületében 83 millió ember lakik, de közülök még csak 900 ezer a katholikus.
