Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-11 / 45. szám
MAGYAR FÖLDMŰVELŐ 354 Okosan bánjál — a készpénzzel! Ritka az olyan gazda — akár a fehér holló, — a ki a mai világban a gazdálkodás révén egy kis sommás készpénzhez jut. No de azért akad ám, itt is, ott is. Tudok magam is egy ilyen szerencsés esetről. És mert ez a szerencsés eset is, — fájdalom — szerencsétlenséggel végződött, hát az ilyen fehérhollók okulására, elmondom a magamét. Takarékos Adámuak módfelett beütött a kis termése. Ez nem volt elég. ügy adta el, hogjr még sohasem! Es most sem állott meg szerencséje. Felesége hozományából is takaros kis összeget kapott. Summa-summarum, Takarékos Ádám kaszli fiókjában egy csomó pénz várta — az okos gazda fináncz- politikáját... Az asszony azon regnálta a férje-urát, hogy elégedjenek meg azzal, a mijük van. Mert hisz most is alig bírják a gazdálkodást. — Tegyük be fiam a hitelszövetkezetbe. Ott biztos kamatot kapunk; a jó ügyen is segítünk, a szegény emberek is boldogulni fognak. Takarékos Ádám nagyot pedert a baj’szán, aztán kimondotta a döntő szót — Nekem föld kell! A föld hozta, a földbe teszszük. Apádnak is a föld eresztette, apád sem fog érte a sírjában megfordulni. Aztán csak arra kérte az asszony az embert, hogy hát — Legalább felét hagyjuk meg a készpénzünknek. Jöhet bőtös esztendő a gazdálkodásban is. Megszorulunk. Csapást küldhet a jó Isten reánk, akkó aztán nem fogunk tudni mozogni. — A birtok mindig pénz, felelte büszkén a gazda. Ha egyik esztendő bojtos, a másik meg kiadós lesz. Ekkép hiába siránkozott az okos, sejtelmes asszony, a gazda ugv belemászott a föld vételbe, hogy nyakig. Még törleszteni valót is kapott. .. Nagy volt a hire Takarékos Adómnak. Olyan kis földbirtokos számba vették. Erezte ezt ő maga is. Igás jószágait is szaporította. Nyakig belegazdálkodott a nagy birtokba. Hanem egyszer csak fordult a kerék. A kis birtokkal, mint gyermek a játékkal elbánt. Nem úgy ment most. Újabb és újabb befektetések kellettek. Az asszony folytonos szemrehányással illette. A gazda maga veszteni kezdette a kedvét. A tetejére meg : bizony olyan bojtos esztendők fordultak, hogy nyögött bele az egész ország. Teher-teher után sorakozott az Ádám birtokára. Se köpni, se nyelni nem tudott. Ha most csak a fele meg van készpénzének, könnyen átúszik a bajon. így fenakadt. Bonyolódni kezdett az ő ügye. Elsötétedett minden, de minden. Segíteni, senki sem segített. Most jutott eszébe az asszony szava! Hogy a szegény emberek, meg a jó ügy is boldogult volna, ha hallgat reája. De hát akkor kapatos volt. Azzá tette a pénz, a föld, a módi. Már árveréseket is tűztek ki a gazda birtokára; mikor megszólította a hitelszövetkezet elnöke Ádámot. — Hát miért huzkolódik tőlünk1? Hiszen mi segítünk, ha még segíteni lehet. — Bajosan, felelt a gazda nagy szomorán. — Jöjjön csak el hozzánk gazd’uram. Majd csak vakargatjuk a fejünket. És úgy történt, hogy a magyar bank, a hitel- szövetkezet kirántotta a végpusztulásból, a biztos veszedelemből. Hát én ehhez nem szólok többet. A kinek helyén van az esze, huzza ki belőle a tanulság fonalát és kösse le vele a készpénzt okosan! B. A vaskartel. Sokszor hallhattátok, olvashattátok e szól: kartel. A gazdálkodó emberek érzékenyen szoktak panaszkodni ellene. Sőt küzdünk is. hogy vas gyűrűitől megszabaduljon a közönség. Ám, akadhat azért olyan ember akárhány, a ki még most sem tudja: miben áll tehát az az úgynevezett ka r tel? Elolvassa ezt a szót akárhányszor a falusi ember is. De szinte restelli kérdezni, hogy hát és — ama. Mi úgy írunk, hogy azt minden magyar ember megértse. Tartózkodunk olyan szót lenyomatni újságunkban, a mit az egyszerű ember meg nem ért. Most is, mikor a vaskartelről kell egy-két szót szólani. előbb megmagyarázzuk ám; mi hát az a k a r t e 1'? A kartel atyámfia nem egyéb, mint mikor egyes gyárak, kereskedők közösen összebeszélnek, hogy hát ezt vagy azt az árut csak egy bizonyos felemelt árban fogják adni a vevőknek. így természetesen a vevők kénytelenek abban az árban megszerezni a dolgot, a hogyan a gyárosok, kereskedők akarják. Azért mondják, hogy a kartelnek vas- gyürüje van. mert szorongatják vele a kereskedők az embereket. Ilyen karlelt kötöttek például a vasgyárosok is. így drágult meg most a kőszén. Az összes osztrák és magyar gyárosok összesugtak-buglak, hogy a vasárakat felemelik. És úgy is tettek. Ámde akadt mégis egy magyar vasgyár, mely nem lépett a kartelezők közé. De mitörtént ‘? Ezt a gyárat (a hernádvölgyi vasgyárat) a többiek tönkretették, nehogy az olcsóbb árakkal megakadályozza az ő kartglöket, szövetségüket. Mikor aztán tönkre tették, akkor egymás közt ki akarták ezt a tönkretett gyárat sajátítani. Az ám, de a konczon összevesztek a gyárak. Most aztán nincs más hátra, mint felbontani a kartelt. Hát bizony ez kívánatos is, mert a vasra szüksége van ám a gazdának, a közönségnek. De ezt a szükséget kihasználni a nagy közönség rovására, bizony nem emberséges dolog. No hát atyámfia, ha ezután olvasni fogod ezt a szót: kartel, ugye meg is érted! Nem boszan- kodol. hogy úgy Írnak ma ezek az ujságcsinálók, hogy az egyszerű ember világért meg ne értse. A dohányosok. Végre a dohányosokról, ezekről a jó munkás- emberekről is gondoskodik a magyar törvény. Törvényt fognak ugyanis alkotni, mely szabályozza majd a dohánytermelők és dohányosok egymás közt való viszonyát. Hogyan és miképpen, erről akarunk egy pár sort írni. 1. Jövőben a dohány kertészeket az úgynevezett dohánybeváltó hivatalok nyilván fogják tartani. 2. A dohánykertészek könyvet fognak kapni, melybe bejegyzik az illető nevét személyleirását. családtagjainak számát, szolgálatba lépésének idejét, a termelő és község nevét, a dohányos által miveit holdak számát, a beszállitolt dohány mennyiségét, beváltási okát és hogy milyen szakértelemmel kezelte a dohányt. Ne higyjétek, hogy ez az intézkedés felesleges. Ez a könyvecske drága kincse leszen a dohányosnak. A szorgalmas munkásnak valóságos bizonyítványát, ajánló levelét fogja képezni. A hanyagoknak, kontároknak meg ellenőrzője leszen.
