Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 291 De akkor ne legyen szükség e hazában első I sorban az erős magyar fajra, ne legyen szükség a hon védelmét teljesítő erős kezekre. Ne legyen szükség adófizető polgárokra sem. és nem leszen szükség ez édes hazára sem. Mindenkinek ott legyen hazája, a hol igényeit kielégítheti. lás mert a kereskedelemnek nagy bűne van, mert megritkultak a tisztes üzletek sorai, mert a kereskedelmi szabadsággal csuful visszaéltek és élnek : a szövetkezetekre igenis nagy égető szükség vagyon! — Bizony hogy hát ez kereken is, magyarán is. mes embersésesen is vasvon mondva Nem a legutolsó ok amiért nálunk sokat perelnek. Ezer és egy oka van annak, hogy talán egyetlen nép sem perel annyit, mint a magyar nép. Az igaz, hogy a fő-fő ok a magyar ember vérében van. Szereti az igazságot, nagy áldozatokat tud hozni, csakhogy az igazság győzzön. Persze, hogy mindig azon reményben, sőt erős meggyőződésben vagyunk, hogy miénk az igazság. No de az sem legutolsó ok a sok perlekedésre, hogy a mi családjainkban csak nagy ritkán van készen a törvényes és érvényes vég- rendelkezés, testamentum. Nézzünk csak ennek a dolognak a szemébe, amúgy kemény-helyesen. Legtöbb családapa nem gondol arra, hogy az ember élete olyan, mint a füst és pára. Eltűnik, eloszlik. Ma még viruló egészségben vagyunk, holnap a térítőn lehetünk. Sokan végrendeletet azért nem csinálnak pedig, mert hát van arra még idő. Pedig nem úgy van, mint látjuk. Mások azt tartják, ha végrendelkezem, közelebb jutok a halálhoz. Botor beszéd ! Némely öreget nem merik a gyermekek figyelmeztetni a vég- rendelkezésre. mert az öreg mindjárt azt hiszi, hogy már gyermekei szabadulni akarnának tőle, vagy a a vagyonra várakoznak. Vannak, kik igy beszélnek : — Majd a halálos ágyon! Pedig ilyenkor már nagyon is késő, nagyon is kétes a végrendelkezés. És igy történik aztán, hogy a család — a vég- rendelkezés hiányában — nagyon sokszor perbe- patvarba, sőt élbe megy. A viszálykodás alatt a kis vagyon szépen elcsúszik a perköltségekre, a prókátorokra ! Hát ennek nincs más orvossága, mint: végrendelkezni akkor, mikor a jó Isten még megtartotta eszünk épségét, szivünk nyugalmát. És pedig rendelkezzünk világosan, értelmesen. és a törvénynek megfelelően. Az értelmetlen, homályos végrendelkezés rosszabb ám a semminél. Inkább ne legyen testamentum, mint zavaros végrendelkezés Mert az ilyen testamentum sírig tartó perlekedésre, perpatvarra ad okot. Gondoljuk meg, hogy utolsó rendelkezésünket többé nem lesz ám módunkban megmagyarázni, megvilágositani. Nem lesz módunkban békiteni. Mert a sir néma. A sírban nyugalom, béke honol. Hát írjunk vagy Írassunk a végrendeletben oly világosan, magyarán, hogy azt minden emberfia megérthesse. Akkor aztán kevesebb per leszen Magyarországon. Mester. Búcsúznak a legények...! Itt az idő megint, mikor a magyar legények közül sokan elbúcsúznak majd községüktől, szülei házuktól és munkájoktóí. A czibil-életet a katonai reguláris élet váltja fel, a csöndes gazdálkodó ház helyett a népes kaszárnyák fogadják be fiainkat. Most egy esztendeje, éppen ilyen tájban fejtettük ki atvámfiai, szülők, apák. édes anyák, hogy miért szép, de nehéz, sőt sokszor veszedelmes is a fiukra nézve — a katonai élet. Akkor kérve- kértiink benne leket, kértük különösen a községeket, hogy készítsék jó előre az ifjakat a katonai életre! Edzék meg lelkűket, tisztítsák meg szivüket, hogy a szülők, a község áldásával, ótalmával elég erősek és állhatatosak legyenek a katonai életre! Leírtuk akkor azt is, hogy búcsúztak el egy községben a besorozott ifjak, Hogy t. i. az utolsó napokat nem a korcsmában való dorbézolással, bálok rendezésével töltötték. Hogy azok az ifjak nem kábult fővel, piszkos dalokkal ajkaikon hagyták el övéiket. De oda mentek az Isten házába, és a községi elüljáróság, az egész község előtt hangosan és ünnépélyesen fogadást tettek arra : 1. Hogy a jó Istent, a templomot, az imádságot a katonaságnál sem hagyják el. 2. Minden erejükkel rajta lesznek, hogy községüknek ne szerezzenek szégyent, de dicsőséget hozzanak haza. 3. Őrizni fogják szivük ártatlanságát. Egyelni fognak ne hogy a bűn pocsolyájába, fertőjébe keveredjenek. 4. Őrizkedni fognak az italtól, mely mindenütt, de különösen a katonaságnál sok-sok szerencséllen- ségnek szülőanyja. Ilyen erős fogadással hagyták el ők a szülőföldet. Az Isten láthatólag meg is segítette őket. A t y a m f a i, itt a példa kövessétek! mWws ? - V - W -i -fi; m *; ? ?s? ?sf Sjaife- Az ökörnyal. — Szláv népmese. — Volt egyszer egy kis lány, az nagy lánvnyá cseperedett ; megkérték és menyasszony lett belőle. Menyasszonynak kelengyére van szüksége, a kelengyéhez vászon kell, a vászonhoz meg fonál. Font is a leány éjjel-nappal, mert már nagyon kívánkozott a i'ejkötő alá. édesanyja sokszor mondta neki, hogy legalább vasárnap pihentesse rokkáját, de a leány nem hallgatott a szép szóra, igy hát szombat este anyja elszedte előle a mécset, hogy a vasárnap hajnala ott ne érje a leányt rokkájánál. De a leány kifogott édesanyján ; mikor az már aludt, ő kinyitotta kamrája ablakát és holdvilágnál folytatta munkáját. Egyszer, a mint ott ül és fon, észre sem veszi, hogy rokkájával együtt feljebb és feljebb emelkedik, és nem emelkedett félóráig sem, hát odahuzta a hold mindenestül magához; ott is ül mai napig és sodorja a fonalat. Ha nem hiszed, nézd meg jól a teliholdat, ott láthatod. Oda várja a vőlegényt is, de az csak akkor jön, ha a leány elkészül a fonással, az pedig soha sem lesz. Mert a mint egy csomaggal fonott, jön az őszi szél, és széthordja. Onnan jutnak mihozzánk is azok a fehér fonalak, melyek őszszel szállingóznak a levegőben. Czigány példaszók. A világ olyan, mint a garádics, egyik fölmegyen, a másik lejő rajta. Jobb a szamár, ha rajta ülsz, mint a ló, ha levet. A ki hízelgőre hallgat, olyan, mint a korsó : meg lehet fogni a fülénél. Mily kevéssé bölcs az ember, ha a szerencse elhagyja. Egy ember is vizre viszi a lovat, de 20 sem képes megitatni, ha nem szomjas. Ne öld meg a méhet, mert az is czigány; sorra járja a virágokat s udvarol, szépet mond nekik, mint a mi anyánk, mikor jósolgat az asszonyoknak. Ne bántsd a varjut. az is fekete vér, mint a czigány; ne bántsd a csigát, czigány az is, mert hátán czipelGa sátorát, mint a mi nagyapánk.
