Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. III. évfolyam. Szatmár, 1900. szeptember 9. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Kié a jövő? Azt szokták mondani, hogy a jövő az ifjúságé. Azé a nemzedéké atyámfiai, mely mellettünk nevekedik, gondjainknak, reményeinknek java részét képezi; igen a gyermekeké, az itjuságé. A sivár múlt és e küzdelmes jelen idő után a gazda-világ is szebb, boldogabb jövendő után epekedik! És mikor megindult a mozgalom az egész hazában e szebb jövendőért, mikor egymással kezet fogva talpra akarjuk állítani a földmives osztályt; értékesíteni ama- gyár nép józan eszét, áldott jó szivét, kitűnő munka erejét: akkor bizony atyámfiai sokszor felsóhajtunk, sőt felsírunk, kérdezvén: Vájjon elérjük-e mi ezt a várva-várt boldogabb időt? Mi, a kik részesei voltunk és vagyunk az elhagyatottság szomorú idejének! A kiknek homlokára barázdát vágott a nehéz idők küzdelme; kiknek fejét meg- ószitette a mai társadalom embereinek csalfa- sága, furfangja, lelketlensége! Mondom, vájjon elérjük-e mi ennek a boldogabb időnek mesgyéjét és élvezzük-e az újra ültetett, ápolt fának gyümölcsét? A jó Isten kezében van sorsunk. Mi csak munkálkodjunk tovább és tovább, kitartással, lankadást nem ismerő fáradsággal. Az áldás nem maradhat el. Ha mi nem is juthatunk el talán az ígéret földjére: eljutnak majd ők: a gyermeke k, a z i f j u s á g és övék 1 e s z e n a jövő, melyet nagy küzdelemmel mi készítünk számukra. Atyámfia! Hányszor ültetsz fát, melyről jól tudod, hogy árnyékát, gyümölcsét nem élvezended? De ugy-e boldoggá tesz a tudat, hogy majdan gyermekeid hasznát veszik, megpihenhetnek lombjai alatt. És áldanak, hogy ültetted és emlékezetbe veszik emlékedet. Igv ültessük, ápoljuk mi is a földmives osztály, a gazda-világ nagy, élétrevalóbb fáját, hogy alatta az uj nemzedék egyszer- végre megpihenhessen, részaratást nyerhessen! A jövő nemzedék hálája, imádsága fog majd lebegni porladozó hamvaink felett! Hát munkára atyámfiai! J Neveljük úgy a jövő nemzedéket, a gyermekeket, az ifjúságot, hogy megértsék és majdan élvezzék küzdelmeink gyümölcseit! Küldjük őket idejében az iskolába; legyünk rajta, hogy a gazdasági iskolákban is szorgalmas méhek módjára gyűjtsék a szükséges ismereteket. Legyünk rajta, hogy gyermekeink büszkék maradjanak egész életükben arra, hogy ők földmives házban születtek. Szent legyen előttük az apai ház, föld és hivatás! Tanítsuk megbecsülni a véres verejtékkel szerzett kenyeret, hogy majdan derék polgárai lehessenek a községnek. Adjunk módot a serdültebb ifjúságnak, hogy lelkesedhessenek azokért az intézményekért, melyeket a földmives nép javára alkottunk. Ismertessük meg őket korán a hitel- szövetkezetekkel, a gazdakörökkel, hogy a munkától fenmaradt idejüket kamatoztathassák! Tiszteljük hazánk törvényeit, hogy e tiszteletet az ifjúság is örökölhesse. Ápoljuk a föld népe közt való egyetértést, meri csak közös erővel vethetjük meg lábunkat újra é hazában, melyben, hogy a jövő a magyar népé legyen — az Ur Isten engedje meg! Mindent anyámnak köszönhetek! Napoleon, a katonacsászár, kinek hatalmát és győzedelmes fegyvereit országok és népmilliók rettegték, bár gőgös és nem kevésbbé elbizakodott volt, számtalanszor hangoztatta bizalmas beszélgetés közben : — Mindent anyámnak köszönhetek!
