Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

269'

ISMERETEK TARA.

Tiszavirág-vonulás.

Olvasóink közül épen a múltkor kérdezősködtek, mint a »Közös Beszélgetés« rovata mutatja, erről a sajátságos magyar természeti tüneményről, melynek julius elején volt ideje. A »Természet« czimű derék újságban találtuk e kedves leírást, melylyel Tömörkény István gyönyörködtette az olvasókat. Azt hiszszük megengedi nekünk a jeles iró, ha mi is bemutatjuk.

A magyar rovarvilág egyik igen érdekes állata a tiszavirág. Csak pár óra hosszáig tart az élete a magyar folyó fölött s e pár óra alatt, mely megszületése és halála között eltelik, olyan tömegben úszik a vizen és röpköd a folyó fölött, mintha ezernyiezer zöldesfehér viráglevelet dobtak volna a Tiszába.

— Nini, virágzik a Tisza! — mondják ilyenkor a partról az emberek.

A tiszavirág e pár óra. hossza alatt szeretkezik, gondoskodik a faja föntartásáról és meghal. Szegénykének e kurta élete a alföldi nyelvbe sok szólásformát hozott, ami amellett szól, hogy a nép is megfigyelte életük folyását. »Olyan volt az élete, mint a tiszavirág« — tartják a korán elhaltról.

A megindult, de abbanmaradt tervre, vállalkozásra, a hamar szétszakadt szerelemre, korán fölbomlott házasságra mondják: »tiszavirág-életű.«

Bár igazság szerint három évnél is tovább él tiszavirág, de nem mint szárnyas bogár, hanem mint apró vizi kukacz. Persze a három év alatt rengeteg tömeg pusztul el belőlük. Ami megmarad, az a három év alatt annyi vedlésen megy át, hogy a röpülő állattá való válás pillanatában teljesen készen röpül ki a hernyó bőréből a szárnyas bogár. Az átváltozás ez érdekes pillanatában a kukacz kimászik a vizbő a partra, cserjére, hajó oldalára s ott történik a szülés.

Nem minden évben van mutatkozásuk, jobban mondva: nem minden évben születnek egy helyen.

Egy évtized előtt még hire járt, hogy mikor a tisza virágzik, szedni kell a bogarat, mert azt jó pénzen megveszik Németországban, hol orvosságot csinálnak belőle, No, ez utóbbi állítás aligha igaz, de lehet, hogy valamelyik rovarkereskedőnek kellett volna belőle néhány zsákkal. Mert az állat éppen azon a réven, hogy nem tudni, hol születik s mert a születése után csakhamar elhal, nem található »minden bokorban«.

Az idén itt előttünk a város szemeláttára történt a születése junius 10-én, egy vasárnapi alko- nyaton. A tiszai hídon éppen a közönség átvonulása tartott az ujszegedi hűvös fák alá, mikor a születés történt. Az állat rendkívüli nagy tömege alulról, a vasúti hid felől jött. Olyan mennyiségben, miként a sáska, de nem olyan rendetlenül. Miként ha egy brigád haladna négyes rendekben. Lehettek olyan húsz méter szélességben és talán tízszeres vagy több méternyi hozszuságban. Az előre, fölfelé haladó csapat a viz fölött haladt. Hogy milyen magasan a viz fölött, azt a magas hidról megállapítani nem lehetett. Lassan, de rendben halad, mint imbolygó, sürü fátyol, a had. így érlek el a Ilidig. A tömérdek rovar vezetői, ahogy a vasboltivek elé érkeztek volna, ott meghökkentek. Semmi kedvük nem volt hozzá, hogy alattuk elvonuljanak. Akkor egyenesen felcsaptak s a fátyol ugyanazon-irányban követte. Igv azután, az összetartozás szabályos formáit betartva, a hid fölött repültek át s a túlsó oldalon a magasról megint lecsaptak a mélybe. Gondolom hogy ekkor történt a szeretkezésük. Azután széjjeloszlottak. Jóval később, egy óra múlva is lehetett még őket látni, ahogy már egyenkinl repdes- tek a hid lámpaoszlopain, a kerítésen. Mígnem a rövid élet után lehullottak a Tiszába, közanyjuk ölébe.

A khinai falról.

A khinai fal egyik legnevezetesebb építménye a khinai népnek. Különféle kanyarulatokban mintegy 300 mértföldnvire húzódik el a birdalom éjszaki határán. A khinai birodalmi történet szerint e fal már 200 évvel Kr. e. építtetett. Ugyanis nevezett történet azt mondja, miként Si-Houng-Ti császár, nehogy a Hiongh-nu tatárok gyakori berontásánál fogva a birodalom éjszaki szélét szüntelen határőrökkel védenie kelljen, e hegyi vidék völgyeidét kőfalakkal rekesztette el, mely példáját aztán többi szomszédjai is követték. így keletkezett a nagy fal, mely a későbbi királyok által még nagyobb terjedelemben építtetett ki. »Utazásunk folytában«, igy Írja le egyik utazó: »a szélbeli hegyek oldalán változatos kanyargasu magasdad vonalt pillantottunk meg, egyik hegytől a másikig húzódva. Közelebb érve, láttuk, hogy ez végtelen messzeségbe elvouló ormózatos fal, mely majd völgymélyedésekbe aláereszkedik, majd meg magas hegyek csúcsaira emelkedik föl, némely helyütt kettős, sőt hármas rétben építve, és száz-száz ölnvi távolságban bástyák- vagy tornyokkal ellátva, Sajátszerü érzés kapott meg ez óriási építményt láttára; különösen pedig azon bámultunk, mi módon szállíttattak az építési szerek olyan magas, csaknem hozzá férhet- len sziklafoltokra, melyeknek egyike biztos kimérés nyomán 5000 lábnál is magasabb. Eredetileg a Hion-gun talárok elleni védelemre építtetett, most azonban, midőn ezeknek tulajdonképeni hazája Klímával már rég egvbekancsollatott és a birodalom határai messzire túl terjednek a falon, ennek most már egyéb haszna nincs, minthogy a vadállatok beütéseit és a gonosztevők és elégületlenek kiszökését gátolja: a khinai nép tehát hideg közönyösséggel nézi és roppant kiterjedésénél fogva csak az idegen országbeli utazó előtt bámulat tárgya. Meredek hegygerinczen kellett fölmásznunk, mig egy hozzáférhetlen hegysor ormán a falnak úgynevezett déli kapujához értünk. A kapü mögött az ut hegyszorosba vezetett, mely mindig szükebbé válván, végre az utasok felette keskeny helyre szorultak. Még két tornyot ejtettünk utunkban a fal hosszában, azután az éjszaki kapuhoz értünk, onnan egy szoros útba, melynek oldalai magas egyenes falakból álltak. Itt a fal némely helyütt el volt mállva, és ezáltal megmászása és megvizsgálása is sokkal könyebben esett. A nagy fal kétrétbeli magas téglasorból áll, ennek közből eső árkolata földdel van betöltve, felsó ormózata pedig négyszög- tégláglával kirakva. A fal összes magassága 25 láb. melyekből az utolsó 5 láb az ormózat és mellvédre esik. Alsó része két sor négyszög-kövekből van: a földdel betöltött rész 11 láb terjedelmű, mig az egész fal a téglarétegekkel együt alant 25, közepében 21, lefelül pedig 25 láb szélességű; magassága 30 és 50 láb között váltakozik. Ezen óirási megerőltetéssel épített fal bevehetetlen gátul szolgálhatott ugyan a rónaságbeli pásztornépek ellen, 12 fontos ágyút azonban nem bírna kiállani. Nevezetes, hogy túl e falon még egy másik ennél is régibb ilyen falnak nyomai látszanak, de melyből immár csak szerte heverő kőhalmazok és imitt amott düledékes őrtornyok maradtak fen. A khinai birodalmi történet szerint tiz év folytában több millió ember dolgozott e falon, melyen mig elkészült, 400,000 ember veszté életét, 10,000 főnyi hadsereg pedig folytonosan fegyver alatt állott a munkások oltalmára«.