Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

266 MAGYAR FÖLDMIYELO hogy a vásárolt vetőmagvak csiraképességéről az elvetés előtt meggyőződjék? Az adatok igen szomorúak. Száz-meg száz gazda csak úgy ni jóhiszembe veti el a magvakat! Persze aztán száz és száz gazdának a csalódása lesz bizonyos. Hány gazda szórta el a drága pénzen vásárolt műtrágyát, a nélkül, hogy meg­győződött volna: van-e szüksége reá, tényleg jó, hamisítatlan trágyát alkalmaz-e? Aztán hány gazdának van czeruzája, a melylyel hébe-hóba, legalább úgy a hosszú téli estéken egy kis számítást tenne. Legtöbb gazda csak úgy találomra csinálja dolgait, azt se tudja, mit költött, mit várhat! De ha aztán évröl-évre jobban és jobban alámerül a bizonytalanság süppedékébe: akkor zúgo­lódik és mindenkit okol a sikertelenségért, csak önmagát nem. így atyámfiai egész sorozatát vethetnék fel a nagyon is megfontolásra méltó kérdések­nek, de ez alkalommal nyomatéknak csak még egyet teszünk a — mérőre. Hány gazda van, a ki talán sohasem vetette fel azt a kérdést; — Vájjon az én családom fentartására, megélhetésünkre elegendő-e, ha csak a földre, a várható terményekre támaszkodom ? Nem lenne-e időm, képességem valami más irányba is biztosítani megélhetésemet ? Hiszen ha csak egy pár garast hozok sóra, mire a házhoz, már az is valami? Háziipart nem tanulhatnék? Nem nézhetnék e körül a vidéken, hogy a téli, unalmas napok alatt is értékesítsem munkaerőmet. Bizony a magyar gazda nem élelmes. Azért előle sokkal élelme­sebb emberek halászszák el könnyű szerrel a kereset forrásait. De hát hiába, a magyar gazda megszokta egyedül a búzára tá­maszkodni. Pedig évről-évre láthatja, hogy ma már más idők járnak, ma mar megtanulhatta volna azt a közmondást, mely igy kezdődik: „Kaparj kurta!“ stb... Jóltevőink. Uralkodó házunk egyik ismert nevű tagja napon­kint imádkozni szokott jóltevőiért. — Kik azok ? — kérdék kíváncsian a be nem ava­tottak. — Jobbágyaim — feleié — kik értem dolgoznak és kik után élek! Khinai közmondások. Cseng-ki-tong tábornok, ki honfitársairól franczia nyelven érdekes kötelet adott ki, könyvébe sok khinai közmondást vesz be, mint a melyek — szerinte — hű tükre a kínaiak gondolkozásmódjának. Itt adunk nehányat: Könnyű vagyont szerezni, de nehéz megtartani. Az öreg ember élete olyan, mint a légvonatban lobogó lámpáé. Csak az értheti meg mások szenvedéseit, a ki maga is szenved. Az a fa, melynek gyökere mélyen nyúlik, nem fél a széltől. Ha nem hisztek az Istenekben, nézzetek a villámokra. Egy pillanatnyi tévedés sokszor egész életre való gondot okoz. A bölcs ember úgy tud alkalmazkodni a körülmények­hez, mint a viz ahhoz az edényhez, melyben van. Az agráriusok bünlajstroma. Nem is oly régen, — a minapában — egy fő­városi (német nyelvű, de magyar pénzen hizolt) — újság, mely arról hires, hogy a magyar gazdákat (agrárokat) megfojtaná egy kanál vízben — egész nyíltan kibökte, hogy hát milyen bűnöket kö­vettek el ezek a magyar gazdák, az agráriusok. No hát atyámfiai, erre már jómagatok is ki­váncsiak vagytok ugv-e bár? Hát azért elősoroljuk mi is ezt a hires bünlajstromot, hogy lássuk tisz­tán van-e okunk a »mea kulpára«, a bünbánatra. , Az első bűn. Hogy ezek a merész agráriu­sok nyakra-főre tisztogatják a magyar borpiaczot a hamis, csinált boroktól. Hogy ő miattuk, már mint az agráriusok miatt az ide vonatkozó törvényt ko­molyan kezdették venni, sőt mi több a borhamisító­kat meg is büntették. Nagy bűnt követtünk tehát el a kereskedelem és ipar ellen, mert most már nem lehet ám olyan könnyen megmérgezni a fogyasztó­kat és tönkre tenni a magyar borok becsületes hír­nevét ! A második. Hogy ezek miatt az agráriusok miatt üldözni kezdik e hazában a gabonaelővétele­ket, az az magyarán, mert már a kufárok és gabona- kupeczek nem szedhetik rá olyan könnyen maiii- pulacziókkal — a magyar gazdát. Mit ér a gabona­üzem tehát ezután, ha általa nem lehet tönkre tenni egész vidékeket-falvakat. Harmadik megrovás. Már ki látott ol\at, hogy a katonaság számára a gazdáktól és kisiparo­soktól vásárolnak. Hát mire valók akkor a nagy szállítók, kik potom áron összeszedegették a szük­séges dolgokat és hallatlan drágán sózták az ország nyakába. Mik következnek ezután? Ni csak még az őrlési forgalmat is megszüntetik, de a legszörnyü- ségesebb dolog talán, hogy a szövetkezetek nyakra- főre terjednek. A fogyasztási szövetkezetek meg épen megölik a kereskedelmet, mert hát ki látott olyat, hogy ebben az országban ezután olyan apró szatócsféle hitelezésekkel nem lehet lesz egész bir­tokokat összeszedegetni a kis gazdáktól és — a többi. No magyar gazda, no agrárius — mindezen bűnöket vágják a te szemeid közé. Hát Ítéld meg magad, van e okod a »mea kulpara», a bünbá­natra? Lásdd-e, ugv van az, hogy a kit az Isten meg akar verni, annak az eszét veszi el. Itt is úgy va­gyon. Jajgatnak és kiabálnak, hogy meg vannak verve és nem veszik ezen közben észre, hogy hi­szen, mikor minket vádolnak bűnről: akkoron a saját maguk bűneiről tesznek tanúbizonyságot. Azok­ról melyek már-már tönkre tették a nemzet javát — a gazdákat! Csak ennyit akartunk ez alkalommal Írni! * * Hogy nőnek a hires emberek? Vitéz János esztergomi érsek szegény tót föld- mives gyermeke volt és önszorgalmából tanult meg Írni, és olvasni s irnoksággal kezdette meg fényes életpályáját. * Marti nuzzi Fráter G y ö r g y bibornok a Zá­polya családnál mint kályhafütő volt alkalmazva 16 éves korában, mikor tanulni kezdett. * Lincoln Ábrahám, az amerikai köztársaság el­nöke, ifjú korában hajós legény és favágó volt. Később jogtudományokra adta magát s mig nappal a postahivatalt kezelte, éjjeleit tanulásra forditá. Egy ügyvéd ismerősétől kölcsönözte ki minden este a szükséges hönyveket s kora i-eggel mindig visszavitte azokat.

Next

/
Thumbnails
Contents