Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
252 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK TÁRA. Képek a keresztény Magyarország 900 éves múltjából. Mikor őseink keresztényekké lettek... Nagy ünnepségre készül a keresztény Magyar- ország. Kilenczszáz esztendős jubileumát ünnepli azon fontos eseménynek, mikor a kereszténynyé lett magyarnépnek István fejedelem, apostoli, koronás királya lett. Atyámfiái, nagy idő az egy nemzet életében... kilenczszáz esztendő. Hány nép lelte ez alatt az idő alatt sírját, hány nem pusztult el. Az isteni gondviselés a magyar népet megtartotta. íme, itt élünk még mindig a Duna és Tisza közt és szent kegyelettel tekintünk a nagy idők tengerén végről végig. Azt hiszem, szívesen veszitek, ha ezen ősi időkből el-elbeszélek nektek egyetmást. Például ez alkalommal elmondok egy esetet arra nézve, hogy hogyan keresztelkedtek, lettek kereszténynyé a mi őseink. * * * ... Szent Gellért, a magyarok egyik apostola sz. István király óhajára megkezdi apostoli munkáját, hirdeti az igét és kereszteli a pogány magyarokat. Megérkezik tiz szerzetes társával Csanádra. Bámulatos az, a mi itt történik! A nép rajongva tódul Gellért köré, mintha egy pillanatban a Szentlélek Isten szállana a pogány magyar nép szivébe. A tiz szerzetes közül 7 magyarul is beszélt és ez nagy szerencse vala. A nép gyorsabban nyerhetett oktatást a hitben. Olyan nagy volt a kereszte- lendők száma, hogy a szerzetesek naponkint csak késő este térhettek nyugalomra. Gellért püspök is ott volt mindig köztük. Szeretettel ölelte keblére a megkeresztelt őseinket és meg is vendégelte őket magyarosan. Nem is feledték el a magyarok ezt a vendégszeretetet. Mikor ugyanis Gellért püspök ismételten meglátogatta hiveit, a magyarok ajándékkal lepték meg az ősz főpapot. A férfiak lovakat, szarvasmarhákat, juhokat, zergéket hoztak Gellértnek. A nők pedig aranygyűrűkkel és ékszerekkel kedveskedtek. Az öreg Gellért nagyon meg volt lepetve. Csudálkozva mondja híveinek: — Hát azért jöttem én hozzátok, hogy javaitoktól megfoszszalak? Oh nem, drága híveim! Én azért jöttem ide, hogy hirdesem az Isten igéjét. — Te mondád — igy felelt az értelmes magyar nép — hogy a mint a viz eloltja a tüzet: úgy törli le az alamizsna a vétket. Fogadd tehát tőlünk szívesen Krisztusért! Pedig azt mondják, hogy az öreg Gellért püspök hirtelen, hamar lángra lobanó természetű volt. De csakhamar lecsendesedett. Akkor aztán szivének egész lágyságával ölelte keblére őseinket. Iskolát építtetett, a szegények gyermekeit saját költségén nevelte és nagyon adakozó volt. Folytonosan szekeren szokott utazni, igy járt a királyhoz is. Mert elment ám ő gyakran királyához. Ha hívei közül valakinek ügyes-bajos dolga akadt vagy bűnbe esett, Gellért sietett a királyhoz. És a király, a kik sokak kérésére hajthatatlan maradt — Gellért szavára kegyelmet adott. A haldokló király búcsúzik. Nagy boldogasszony napján busán szólt a harang. Magyarországnak szent, első királya vívódott a halállal. Magához hivatta a püspököket, és azokat, a kikben bízott. Még egyszer... utoljára beszélni akart velük. — Kedves fiaim — rebegte bucsuképen — az én életemnek vége. Titeket kérlek, kik itt maradtok, szeressétek mindig e hazát és maradjatok hü, igaz keresztények. Aztán igy folytatta: — Hozzád fordulok Boldogasszony Anyánk, Szűz Mária. íme itt koronám, hü népem és hazám! Ennek az árvává lett nemzetnek te légy ezentúl nevelője, oltalmazója. pártfogó asszonya. Aztán felemelte áldó jobbját, megáldotta bér- czeinket, rónáinkat, folyóinkat, édes szeretett | hazánkat. Áldó keze visszahullott és lelke elszállott: Ott volt az öreg Gellért is a haldokló ágyánál. Látta királyának az örökkévalóságba költözését. Könyezve kisérte koporsóját. Sírása belevegyült a nemzet sírásába. Gyásza összeolvadt a nemzet gyászával. Gazsi bátyó. Addsz-e rózsám egy kortyot...
