Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-15 / 28. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 221 MAGIT Alt GAZDA. Az ugorka nagyban való termelése nagyon jövedelmező, termelése nagyon ajánlható főleg oly középbirtokosoknak és kisgazdáknak, kik nagyvárosok közelében laknak, mindig biztos piaczra találnak. Ezt a következtetést vonhatjuk le a znaimi földmivelési és szőlőmivelési iskola jelentésében levő czikkéből, a mely szerint egy hektár ugorkának tiszta jövedelme 377 forintra, vagy egy kát. holdra átszámítva, körülbelül 210 forintra rúgott. A termelés költsége és pedig telektőke kamatja, szántások istálló és műtrágya alkalmazása, mag, ápolás, aratás válogatás, fuvarozás stb. 438 frtot tett ki; s ezzel szemben 2500 tányérról 815 frt nyers bevétel éretett el. E számokat olvasva önkénytelenül is felmerül a kérdés, hogy miért alszik a magyar gazda, s miért forszírozza mindig csak a búzát és ismét a b u z á t. Hogyan kell a mézbort készíteni? A mézszüret idején azt hiszszük jó szolgálatot teszünk olvasóinknak, ha megösmertetjük egy kitűnő ital készítési módjával. Ez a mézbor, melyet következőleg készítenek: a vízzel feleresztett mézes léhez egy kevés borseprőt adunk, hogy erjesztő csirái a mézben az erjedést megindítsák. Ez legegyszerűbben az uj bor seprőjének vagy a még erjedésben levő uj bornak hozzá keverése által történhetik meg. Ha jó a borseprő, vagyis még élő élesztősejteket tartalmaz, elegendő belőle V, liternyit adni egy hektoliternyi mézoldathoz; erjedő uj borból adhatunk egy liternyit is. Ha az erjedést mindenesetre biztositani kívánjuk, még előnyösebb a mézoldatot a szőlőtörkölyre önteni, hogy abból pl. egy napi áztatás alatt az élesztő táplálására szükséges anyagokat is mind kioldhassa. Ez esetben külön seprő hozzáadása nem szükséges, mert a friss törkölyből úgyis kap elegendő élesztőt az. Egy kiváló almozó anyag Alomnak majdnem mindenütt szalmát használnak, a mi tekintettel arra, hogy olcsó és bővében van, helyes is; de ott, hol szalma nincs elég, vagy ahol könynyen szerezhető be a tőzeg és nem igen kerül többe a szalmánál, ott csakis a tőzeget kellene alomnak használni, mert az puha fekhelyet nyújt, az ürülékkel jól keveredik, azt jól felszívja, megköti a könnyen bomló nitrogén vegyületeket, szagtalanná teszi az istállót, konzerválja a trágyát. A szalmának felszívó képessége nem oly nagy, mint a tőzegé; mert mig a szalma súlyának csak 2—3-szorosát szívja fel, addig a tőzeg 6 —8-szor annyit képes megkötni. Egy baja van a tőzegnek s ez az, hogy megnehezíti az állatok tisztántartását; de ezen a bajon is lehet segíteni az által, hogy midőn azt az állatok alatt elhintettük, tetejébe még vékony rétegbe szalmát helyezünk, Különösen lóistállókban tanácsos a tőzeget igy használni, mert a lovak félnek a tőzeg sötét színétől s népi akarnak arra lefeküdni. Mint trágya anyag is igen jó szolgálatot tesz, különösen ha műtrágyák alkalmazásával iparkodunk annak egyoldalúságát ellensúlyozni. Az állatorvos bácsi tanácsai. Mit tegyünk a csuzos baromfival? Esős tavaszon elég gyakran megesik, hogy a baromfiak megfáznak és sántítani kezdenek. E mellett persze nem esznek s igy romlani kezdenek. Aztán láz jön rajok s lábuk talpa és ízülete megdagad, aztán megszárad s az ízületeknél valami szürkés porlós bőrczafat képződik. Ezen a bajon úgy kell segiteni; hogy az ilyen sebhelyeket, az úgynevezett csuzgumókat ki kell vágni s aztán a sebhelyet jódtinkturával be kell kenni. Gondolkodjunk továbbá, hogy baromfiainknak jó kifutójuk legyen, mert akkor nem jön könnyen rájok ez a betegség. A csirkék és a kert. A csirkés tyúkokat rendesen távol szokták tartani a kerttől, attól félve, hogy kárt tesznek ezekben, holott ép e kizárás van úgy a csirkéknek, mint a kertnek határozott hátrányára. A csirkék ugyanis zárt helyen nem fejlődnek oly szépen, mintha szabadban tartózkodnak, viszont a nyövényeket számos ellenségeiktől megszabadítják az azok közt futkározó csibék, A kik próbáltak fiatal csibéket a kertben nevelni, azok meggyőződhetnek ezen eljárás előnyös voltáról. Az anyát, hogy kaparása által kárt ne tehessen, elzárhatjuk az ut mellett egy kis reteszbe vagy boritó kas alá, melybe a kis csibék szabadon bejárhassanak, s melyeket itt legjobb leforrázott liszttet vagy főtt rostaaljjal etetni, s ezen kiviil azok állati táplálékot is keresnek maguknak a kertben. A fiatal csibék sokkal kisebbek, semhogy az erősebb s kifejlett növényekben kárt tehetnének de mégis számtalan rovart képeáek elpusztítani. A csibék bátran járkálhatnak az ugorka, bab, borsó, dinnye stb. közt, melyek leveleinek alsó oldaláról, a hol a rovarok rendesen tartózkodni szoktak, ezeket könnyen lecsipdelhetik. Mennél jobban van trágyázva a kert, annál inkább elszaporodnak benne a rovarok s annál inkább van szükségünk olyan szárnyasokra, melyek azokat itldiizőbe veszik. Minthogy a kis csibék eleinte nem szeretnek anyjuktól messzire távozni, czélszerü, hogy időközönkint másmás helyen borítsuk le az anyatyukot, hogy igy a körülete futkosó csibék azon környék növén\rzetét is szabadítsák meg a férgektől. Midőn a csibék oly nagyra nőttek, hogy a növényekben kárt okozhatnának, könynyen át lehet őket valamely más szabad helyre tenni. Házi-asszony. Gulyás csirkéből. Nagyobbfajta csirkét megtisztogatva, részekre vágjuk. Zsírban jó adag vereshagymát sárgítunk éppen úgy. mint bármely más gulyáshoz szokás. Szép piros paprikát is teszünk belé, hozzáadjuk a csirkét, megfelelő sót és befedve csendesen pároltatjuk. Gyakran meg kell keverni, nehogy odaégjen. Ha már a szaftja elfőtt és kissé sülni kezd. úgy annyi forróvizet öntünk reá, ami éppen ellepi. Koczkára vágott burgonyát főzünk a levében s ha kész, hetálaljuk. Ezen gulyás rendkívül ízletes. (Meg kell próbálni! Szerk.) Ha a háznál molypókok vannak, azokat kipusz- tithatjuk, ha nehány szem savanyu aszalt meggyet megfőzünk, 3—4 szemet virágcserépbe teszünk. Arra rá mennek a pókok és igy könnyen elpusztíthatok. Biztos háziszer a poloska ellen. Fehér vereshagymákat reszelünk s azon lével az ágy, valamint minden hasadékot ecset segítségével jól bekenjük, úgy, hogy a reszelt hagyma is a hasadékokba jusson. Ezen szer még a tojásaikat is elpusztítja. Az apró majorság megmenthető a dögvésztől, ha a beteg jószágnak naponta háromszor darabka szakmát sóban és paprikában jól behengergetünk és a torkába dugjuk. Külön zárjuk s fris vízzel ellátjuk. Igen tanácsos a jószágok füleit tábla olajjal is bekenni, mert sokszor megtörténik, hogy a fülükbe tetü bujt és azért gunnyasztanak, sőt el is pusztulnak belé. Pulykáknak és libáknak hetenkint jó néhány szem borsot a torkukba ereszteni, hogy jobban emésszenek. Fő pedig az, hogy tiszta helyen tartózkodhassanak és folyton tiszta friss vizük legyen.
