Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-21 / 3. szám
22 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR GAZDA. Mire jók azok a téli gazdasági tanfolyamok? Olvasta e koma? — Olvasta e koma a Magyar földmivelő újságunkat a múlt vasárnapon ? — Mindig el szoktam olvasni, mert van ám abból mit olvasni! — Hát osztég azt is olvasta, hogy Perbenyiken valami téli gazdasági tanfolyamot tartottak. És hogy két hónapra tervezték, de úgy neki melegedtek a tanfolyamba, hogy még, egy hónappal megszerezték. — Nagyon örültem neki komám, hogy ez igy történt, mert ennek előtte egy esztendővel jó magam is részt vettem egy ilyen tanfolyamban és ha minden esztendőben rendeznének ujfent résztvennék. olyan áldásosnak, olyan szükségesnek ösmertem. — Ne beszéljen már komám uram! Hát hiszen mi nálunk eskolába csak a gyermekek, meg a suhan- czok járnak. Az ilyen magunkfajtáju, élemedett, kaszához, ekéhez törődött emberek csak nem járhatunk eskolába? Hiszen a mi kezünkben már úgy illenék az eskolás könyv, mint a gyermek vállaira a búzával telt zsák. — Hej komám uram, régen járta ám az a közmondás, hogy a jó pap holtig tanul. Ma már tanulni kell ám minden embernek, még a földmives, kis gazdának is — egész holtig. Mert máskülönben elmarad, leverik a lábáról vagy felkopik az álla. És csak akkor kezdi látni az ember, mikoron a tanuláshoz fog, hogy bizony nem csak hogy sokat, de jóformán semmit sem tud. Ne gondolja azért komám uram, bogy a felnőtt embernek szégyen a tanításra járni. Azon a tanításon, gazdasági tanfolyamon, deresedni kezdő, sőt öreg emberek is megjelentek. — Ugyan, komám uram! — Bizon úgy. Persze először csak kíváncsiságból. Osztég lelkem, ott maradtak vagy ragadtak ám — végtől végig. Szorgalmasabban jártak az előadásra, mint — a puják. — Es könyvből kellett tanulni? — De hogy könyvből, de hogy könyvből. A gazdasági előadó, vagy mint nevezik tanár ur olyan nekünk való beszédben tanitolt, úgy az értelmünkhöz szólott, hogy a mit egyszer jól-figvelmesen meghallgattunk, azt észbe vettük, megtartottuk és adott alkalommal fel is tudjuk használni. — Hát osztég miről beszélt? — A magunk soráról la. Mert tudnia kell ám komám uram, hogy m i r e j ó e z a t é 1 i g a z d a- sági tanfolyam. Mi a czélja? Itten azt csak gondolhatja komám uram, hogy nem játékból költenek erre a tanfolyamra, nem az unalom elűzése mián fáradnak a tanítók. Hanem azért, hogy a kisgazdákat, meg a földmives embereket, munkásokat, megtanítsák arra, hogy miképpen k e 11 j e n boldogulnia ebben az életben. Más idők járnak komám ! Mindenki halad, próbál, tanul, tapasztal, mert mindenki tudja, hogy több kell, jobb kell. mint ennek előtte. — Bizony, hogy ez szent igaz! — A csizma is csinosabb most, mint ennek előtte busz, harmincz évekkel ugy-e bár? A ruhát is másképpen, ügyesebben várják. Milyen száz és száz féle mester-eszközökkel dolgoznak ma már! Hát csak a gazda ember maradjon el a világtól ? Csak ő legyen az a balga, a ki nem látja be, hogy a ki marad, az nem halad? — Úgy van, komám uram! — Azért tartják egyes helyeken tehát ezeket a t a n f o 1 y a m okát, hogy a, gazda világnak is legyen alkalma megtanulni, hogy kelljen példának okáért jobb és több terményt e 1 ő á 11 i t a n i. — És megtanítják? — Öreg emberek sóhajtoztak azon az említett tanfolyamon, hogy hát ha ezeket a dolgokat csak tiz esztendőkkel ennek előtte tudták volna, milyen másképpen állanának most? Hogy siratták azokat az unalmas, munkátlan téli napokat, melyek kereset nélkül röpültek el fejük felett. Bezzeg, ha ismerték volna a kosárfonást és más sok rendbéli gazdasági házi ipart, nem csak hogy foglalkozásuk lett volna, hanem a konyhára is hozott volna a csöndes téli munka egy kis hasznot. Másképpen lennének most a falusi tűzhelyek, másképpen a községek jóléte. — Euyje heg derék dolog ez komám uram. — Meg aztán, ma már ha a gazda ember egyel lép, bizony hogy törvények, szabályok előtt találja magát. Ezen a tanfolyamon megmagyarázzák az egyszerű földmíves embernek is, hogy a gazdák,, munkások érdekében hozott törvényeket hogy vegye igénybe a maga hasznára, javára. — Hát bizony ez is nagyon jó ám! Én magam is elég jó írástudó ember vagyok, de bizony komám mostani szerencsés állásomat is — itt la az uraságnál — ennek a tanfolyamnak öszönhe- tem. Mert megtanítottak arra, hogyan kell tisztességesen vezetni a napszámosok jegyzékét, a hordásnál milyen lajstromot csinálni, a bemázsálásoknál hogyan kell a számadást vezetni végrehajtani. Az uraság már régen keresett becsületes, ilyen irást- tudó embert. Becsületest talán talált köztünk, de nem telált olyat, a ki kár nélkül vezesse az effajta munkát. Hát eddig másfelől kellett neki ilyet a tisztjei mellé hozatni. Most már nem kell. Adhatja a kenyeret saját embereinek. — Enyje koma, bég restellem, hogy ityen tudatlanságban maradtam a tanfolyam czélja, áldása és haszna mián. Hiszen a mi falunkban csufságol- ták. Azt mondották, hogy ezen tanfolyam a bajuszosok, meg az öreg gyermekek oskolája. — De balgák még mindig az emberek — komám uram. Éz a baj ! Ezért nem boldogul a magyar nép. Hát komám uram terítse csak eléjükbe;. hogy szégyeljék ám magukat. — Megteszem ám! Hanem arra kérem komán* uramat, hogy a jövő vasárnap, ha majd megvest eljövök a dolgomba, szenteljen nekem még egy kevés időt. Porcziózza ki kegyelmed nekem sorjára, a miket ott azon a tanfolyamon beszéltek, tanultak. — Édes’ szívesen, komám uram. Csak még azt felejtettem ki, hogy azért nevezik téli tanfolyamnak, mert télben tartják, mikor a földmives, munkás, gazda embernek ideje van, hogy munka vesztés nélkül jusson tapasztaláshoz. — Megköszönöm szívességét komám uram. íme én is belátom már, hogy eskolás-könvvek nélkül is sokat lehet tanulni! * I Szökőév-e az 1900-ik év? Az 1900-ik év nem szökéóv, ami egyike a legnagyobb időszámitási kivételeknek. Magyarázata ennek a következő : Február hónapnak minden negyedik évben hu- szonkilencz napja van. Ez adja a szökőévet. Miután az 1896-ik esztendő szökőév volt, 1900-nak is szökővnek kellene lennie. Hogy mégsem az, igy magyarázhatjuk: A | föld a nap körül 365 nap, 5 óra 48 perez és 47 másodpercz alatt futja meg pályáját. Erről az időről nem lehet azt mondani, hogy pontosan 365 és negyednap. Tehát ha minI den negyedik évben hozzáteszünk is az évhez egy egész napot, bizonyos idő múlva oda jutunk, hogy késünk. XIII. Gergely pápa a naptár reformálásakor elhatározta, hogy ennek a késésnek elkerülésére, három 100-as év lesz szökőév, ez a három pedig az 1700. az 1800. és az 1900-ik év. Már a 2000-edik megint szökőév lesz. Eszerint 1896-től 1904-ig nincs szökőév. Aki tehát február 29-én született, most nyolez évig kénytelen várakozni, amig megint megünnepelheti a születése napját. E magyarázat adja meg a kulcsát annak is, hogy a Gergely- és a Julián-naptár közötti számitáskülönbözet miért lesz már a jövő csztendő- ! ben tizenkét nap helyett tizenhárom nap.
