Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-24 / 25. szám
25. szám Szatmár, 1900. junius 24. III. évfolyam '.swvaMMegjelenik úriuden vasárnap. SzerkesztSség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADOTLL.UDöXOS: BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 í'rt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) A földmiveiö nép leányai. Rólatok emlékszünk földmivelő nép leányai, kik a falusi tűzhelyen nőttök... adja az Isten egy erősebb, elégedettebb nemzedék boldogitására... o Mert mikor édes mindnyájan arra törekszünk: törvényhozás, egyház és társadalom, hogy a falusi jólétet megteremtsük: nem szabad egy pillanatra sem feledni, hogy munkánk soha sem lesz egész, áldásos, ha a főldmivelő nép leányait is gondunk, nevelésünk körébe nem vonjuk.. Az a kor, az az idő, mely a földmi- velőt — a férfit — egészen " kivetkőztette eredeti mivoltából, azok a körülmények, mik a földmives embert elvonták falujától, családi tűzhelyétől, mezejétől, földjének szere- tetéről: azok a körülmények megváltoztatták már a földmives asszonyok, leányok szivét, lelkületét is.- Hiába fogja a földmives ember a gazdálkodás minden csínját — binját megtanulni — igy kiáltott fel nem rég egy derék úri asszony, ki ott él az alföldi nép közt és ismeri a nép viszonyait — ha nincs mellette okos, munkás feleség, a ki munkájában segítő társa legyen! Hogyan? tehát való igaz lenne az, hogy a magyar földmives tűzhelyek asszonyai is utána úsztak ezen idők bolondos szeszélyeinek és megleledkeztek szép hivatásukról, melyet a Gondviselés vállaikra helyezett. Tisztelet adassék a tisztes kivételeknek! Isten őrizzen, hogy a magyar házakból egészen kipusztultak légyen azon asszonyok* kik mindenha büszkeségét, áldását, szerencséjét képezték e nemzetnek... De hallgassátok a panaszt, mely nyíltan az egész országon keresztül hatott. — Sok földmives asszony ma már nem segítő társa férjének, hanem csak henye, dologtalan tékozlója a férj keresetének Hajdan az asszony szőtt, font, varrt; hajnalban kelve, mire megvirradt, a kis zsir-mécs mellett már egy fél orsóval megfont. Böjtben leült a szövőszékbe és husvétra tele volt a pázsit a fehér redő-vászonnal; azt őszkor tel is szabta, meg is varrta. Gyertyát maga mártott, szappant maga főzött, ház népét ruhával, fehérnémüvel maga látta el, jó vászonnal, szövettel töltötte meg a túlipántos ;ádái -és mire a leány felnőtt, kelengyéje készen volt — az ágy dagadt a sok dunnától ..... És ma? Hallgassátok csak tovább... Ma az ágy és a láda üres. Hitvány bolti rongyra megy a pénz, a mi a tű után szakad, még a foltozást sem állja; s még azt sem maga varrja meg, hanem varratja uj módra, drága pénzen. Legtöbb asszony a faluban ma már nem vet lent, kendert; nem fon, nem sző, nem szab, nem varr, fonallal, tűvel bánni már el is felejtett. Elfelejtett egyebet is. A régi dagadó kenyeret ma már csak hírből ismerik, Ízletes ebéddel várni az urát eszébe sem jut. Gyertyát nem márt, szappant nem főz, nem kapál, nem arat; legfeljebb ha markot szedni megy. Tyúkot libát nevelni restell; kertjével nem gondol, tehenének nem viseli gondját. Egyedüli gondja a czifrálkodás. így adósodik el, igy szegényedik el a nép __ Kese rű igazságok ezek atyámfiai, hogy az ember szinte hihetetlennek találja. Pedig nézzetek körül jól, eszeteket vessétek jobbra- balra és belátjátok, hogy bizony nagyon sok helyen igy vagyon az. De hát szerelmetes Istenem, ez alatt a rövid pár évtized alatt, hogyan változhatott meg igy a magyar nép tűzhelyének képe? Hogyan? Könnyű annak nyitjára jönni. A földmives né]) életének fordulásával megfordult a földmives leányok nevelése is.
