Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-10 / 23. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 179 A nap búcsúzni készült. Az est harang meg­szólalt. Kardos Péter uram ott ült udvarán, a nagy, százados hárs alatt. Talán még a szép apja ültette. A két kis gyermek, egy fiúcska és leány anyja tér­dein játszadoztak. Kardos imádkozott... A gyerme­kek is elhallgattak, mintha sejtették volna, hogy édes apjuk most a jó Istennel beszél. Mikor az imádságot bevégezte gazd’uram — mélyen sóhajtott, — Édes lelkem — sóhajtott félénken az asz- szony. hát nem szeret-e minket a jó Isten? — Szeret, mondá leverten Kardos. — Hát akkor mire ez a folytonos bánkódás ? Úgy fáj a lelkem, hogy te nem tudsz lecsendesedni. — Eljön annak ideje is... — De mikor, de mikor? — Erzsók — és megfogta az asszony kezét. Tedd nyugovóra a gyermekeket, mert beszédem van veled. Azok az ártatlanok meg már szenderegni kezdettek. Őrző angyaluk szőtték álmukat szépen, csendesen. Az asszony bevitte a gyermekeket. Az­tán szivdobogva jött vissza ... — Erzsók, hallgass reám. Sose leszek nyugodt, soha sem csendesedik le szivem, mig itt lakunk. Men­jünk innen. Hiszen a föld más felé is terem kenye­ret. A munkás ember kezét, ha dolgos — másfelé is megbecsülik. Menjünk innen. — Én asszony vagyok, feleséged — szólott nagy busán Erzsók. Isten rendelése szerint tartóz­lak követni. Csak aztán meg ne bánd! — Köszönöm Erzsók — szólott Kardos. De még nem szabadult meg a szivem minden terheitől ígérd meg nekem, hogy mig a gyermekek fel nem nőnek, nem mondjuk meg nekik, hogy mostohák. — Az Istenért, ember mit akarsz? — Azt akarom, hogy úgy szeressék egymást, mint édes testvérek. — Hiszen azért szerethetik egymást. — Az ember gyönge. A gyermekek még gyön­gébbek. A szivem reped meg, ha reá gondolok, hogy voltunk mi édes apánk házában? Mikor még gyermekek voltunk és nem gondolkodtunk az élet­ről : szerettük egymást. Aztán ? De nem beszélek tovább. Mi elmeg}7ünk messzire, és ezek az ártatla­nok is eljönnek velünk, mert érzem, hogy itt bol­dogok sohasem lehetnek. — Apjuk, hát hisszed, hogy te boldog leszesz — az idegenben? — Hiszem édesem, hogy boldogok leszünk. E pillanatban egymás keblére borulnak. Az asszony szemében köny rezgett, a férfiú pedig ugv érezte, hogy nehéz teher bukott le szivéről. .... Kardosék csakhamar eladták kis vagyonu­kat. Abban a községben, abban a határban csak egyetlen földbirtokuk maradt... Az a sirhalom, ottan a temetőben. Mikor elérkezett a bucsuzás nehéz napja, összeszedődtek és még egyszer... ki tudja mily hosszú időre... meglátogatták azt a megma­radt birtokot. Elvitték a két gyermeket is. Hadd legyenek ők is e pillanatban velük. Hiszen ők nem fognak visszaemlékezni erre a sirhalomra. Letérdel­tek mindnyájan a hantra. Odatérdeltették azokat az apró jószágokat is __ Az tán még egyszer megcsókolta Kardos azt a hantot, két virágszálat szakított és egy maroknyi földett vett... és útnak indultak... Harangfalván meg siratta őket minden becsü­letes lélek így kell elveszteni a gonosz nyelvek mi­att a legjobb családot... A harangfalusiak azt sem tudták, hova men­nek Kardosék. Kérdezni se merték, mert féltek — ismét megbántani a megbántott — sziveket. KÖZSÉG-MÁZA. A részaratók jogai és kötelességei. A gazdasági munkásválalkozásokról és segéd­munkásokról szóló 1899. évi XLII. (42.) tcz. folyó évi május elsején lépett életbe. — Ez a törvény a csépeltető birtokos és a cséplőgép-tulajdonos, ennek és a géphez általa alkalmazott munkások, a gazdasági munkásvállalko­zók és munkásaik, s végül a gazdasági munkások és segédmunkásaik (kettőző stb.) egymás között felmerülő ügyeit szabályozza. A cséplésre (gépelésre) szabadon egyezkedhetnek s a közöttük felmerülő perek a rendes királyi bírósághoz tartoznak. Ha azonban más megállapodás nincs, a gépet a gabona tulajdonosa tartozik a munka helyére vontatni. A cséplőgép tulajdonosa, ha a géphez maga fogad munkásokat, azokkal a szerződést akár szóval, akár írásban megkötheti, de két tanúnak kell a szerződés-kötésénél jelen lenni, mert máskép a géptulajdonos kihágást követ el és fiüü koronáig terjedhető büntetést fizet. Ha a munkások részért vállalkoztak, meg kell állapítani, hogy legalább mennyit kell keresniük ; ha ilyen megállapodás nincs s a részszel nincsenek megelégedve, követelhetik az egész időre a rendes napszámot. Keresményük biztosítására — ha az veszélyeztetve van — a cséplőgépet és annak ke­resményét le is foglalhatják, de a gép munkáját megakadályozni nem szabad. Ha a szerződés a tör­vényben felsorolt feltételeknek nem felel meg, vagy ha a kár egyénenként 100 koronát meghalad, ak­kor az abból származó panaszokkal a rendes bíró­sághoz, ha pedig a törvénynek megfelel, akkor a rendőrkapitányhoz vagy a főszolgabíróhoz kell fordulni. Ha valaki mint vállalkozó, másnak a gazdasá­gában gazdasági munkát vállal és ahová munkáso­kat szerződtet, munkásaival a községi elöljáróság­nál (gazdasági osztály, városháza) tartozik szerződést kötni, mert különben kihágásért 600 koronáig ter­jedő pénzbüntetést fizet és 15 napig terjedhető el­zárással is büntetendő. A munkabért határozott összegű pénzben, vagy határQZott mennyiségű terményben lehet megállapí­tani. Ha nincs más megállapodás, akkor a munká­sok utazási költségét és a bérül kapott termények szállítási költségét a válalkozó fizeti. A munkások­nak a vállalkozó keresetére, eszközeire és biztosíté­kára törvényes zálogjoguk van, melynek biztosítá­sára a hatóság esetleg biztosítási végrehajtást is rendelhet el. Ezen ügyökben szintén a főszolgabíró­nál vagy rendőrkapitánynál kell panaszt emelni; ha azonban a szerződés a törvényes feltételeknek nem felel meg, vagy egy-egy munkásnak 100 koro­nánál nagyobb kárkövetelése van: akkor az ügy a rendes bírósághoz tartozik. A gazdasági munkás (pl. a kettőzővei) szóbeli­leg is szerződhetik. A segédmunkásnak a munkás keresményére szintén törvényes zálogjoga van. Ilyen ügyekben a községi biró intézkedik, tehát hozzá kell a panaszszal fordulni. Ha azonban a segédmunkásnak 100 koronánál nagyobb követelése van, akkor az ügyben csak a rendes bíróság ítél­het. A munkásoknak és segédmunkásoknak meg kell szerezni a munkásigazolványt, de a munkás- válalkozónak nem. Jó mondások. Legjobb iskola a tapasztalás. — Mindent jól végeznünk, ha kétszer végezhetnők. — Tapaszta­lásból is csak a bölcs tanul. — Amit jónak tapasz­taltok, tartsátok meg! — Dúsgazdag bánya a tapasztalás.

Next

/
Thumbnails
Contents