Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-27 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 16í> ISMERETEK TÁRA. Apponyi Albert gróf. (Képünkhöz.) Illendő dolog, hogy az értelmes magyar nép ismerje azon nagy férfiait, kik úgy ilt e hazában, mint a külföldön tehetségükkel, munkájukkal hírnevet, becsületet szereztek a magyar népnek. Azért a Magyar Földmivelő igyekszik ám időn- kint képben és Írásban megismertetni a földmives néppel is ezeket a jeles férfiakat. Mai számunkban, a már közlőitek után gróf Apponyi Albert sikerült arczképét mutatjuk be. A jeles férfiú hazánk és talán mondhatjuk egéz Európa legnagyobb szónokai közé tartozik. Hires államférfiu, ki olyan hatalmas szónoklatokat tartott, különösen mint képviselő, hogy az ország határain túl is érdeket tudott kelteni. Hosszu-hosszu időszakon keresztül az ellenzék vezére volt a képviselő házban és a nemzet mint ilyennek nem egy szép vívmányt köszönhet. Most, hogy az úgynevezett nemzeti párt beleolvadt a szabadelvű pártba, gr. Apponyi kissé félre vonult a politikától. Egy nagy, hatalmas dolognak, eszmének szenteli mostanában nagy tehetségét, tudományát. Azok soraiban vezérkedik, kik a »világ béke« létrehozásán fáradoznak. E munkájában nagyra becsüli őt az egész művelt világ és kalapot emel a magyar nemzet előtt mindenki, hogy ilyen jeles ember születik a magyar földön! Egy néhány szó — a lóversenyről. A mi újságunk múlt számában olvastam, hogy a Bodrogközi Nőegyesület jótékonyczélu lóversenyt rendez Perbenyiken. Hát azt fogja erre mondani az Újságolvasó magyar ember: — Uraknak való mesterség, nem a mi érdeklődésünkhöz való. De nem ugv ám! Halla csak atyámfia, a per- benyiki lóversenyen futhat minden a Bodrogközi szolgabirói járás területén lakó mezei gazda lova, még pedig lovagolva, karszallaggal és nyereg nélkül. No hát ebből láthatjuk, hogy a lóversenyek nemcsak a nagy uraknak valók, nemcsak afféle nagy úri passzióra jó, hanem vagyon azoknak mélyebb, értékesebb czéljuk is. Az a czélom atyámfia, hogy erről egy néhány szót szóljak. * * A legnagyobb magyar, gr. Széchenyi István, a ki ezért a hazáért, ezért a magyar népért oly sokat tett: belátta, hogy Magyarországra igen igen fontos dolog ám, hogy a lótenyésztés virágozzék. Azért minden eszközt megragadott, hogy a magyart kedvre serkentse, buzdítsa a lótenyésztés érdekében. Egy másik főur (az Örményi és köpcsényi ménesnek alapitója még előbb, a század elején,) gróf Hunyady József vala; a ki a magyar istállók, lovak hírét úgyszólván világszerte ismertté tette. Ez "a főur rengeteget áldozott arra, hogy a tiszta arabs és angol fajú lovak nálunk is meghonosodjanak és híresekké legyenek. Hogv ezen lovak futóképességét és egyáltalán gyorsaságát, erejét kitartását emelje: megteremtette nálunk is a lóversenyeket. Nagyon érdekes tudni, hogy Hunyadi gróf a bafsmegyei Alsó-Bélyén Örményi kastélyától egy órányira rendezte az első magyar »futtatást.« És pedig — jobbágyaival a magyar néppel. A nemes gróf azt akarta ezzel, bogy jobbágyait jutalmak kitűzésével buzdítsa a lovaknak czélszerü irányban való fejlesztésére, irányítására. Hogy igy a magyar földmives embernek lovai is gyorsak erősek, kitartók legyenek. Erre az első versenyfutásra három-négy éves kanczákat szemeltek ki, még pedig olyanokat, melyeket ott a helyszínén maguk a földmivesek neveltek, a nemesitett lótenyésztés szabályai szerint. íme tehát láthatjuk, hogy nálunk a lóversenyek is a nép köréből nőttek, bár a gondolat Hunyady grófé volt is. Persze a mi lóversenyeink csak lassan haladtak. A hetvenes évek elején még a pesti lóversenyeken alig lehetett külföldi embereket látni. Ma már a budapesti urlovas vei’senyek a világ legelső lóversenyeivel kiálják a mérkőzést. A nyolczvanas években már Blaskovics Ernő »Kincsem« nevű lova a külföldön is hires volt. * * * Nagyon örülünk tehát, hogy Perbenyiken újra életre kelt ama dicséretre méltó eszme, melyet — mint irtuk — Hunyady gróf már 1814-ik év májusán kezdeményezett. Belevonni a kis gazdákat is a versenybe, hogy igy adjunk a lótenyésztésre versenykedvet. Ezen kedv fokozásával bizonyára csak nyerni fog a magyar lótenyésztés. Mert a magyar gazda is látni fogja hogy melyek azo-n feltételek, irányok, mikkel a ló értékét, erejét, csinosságát, gyorsaságát emelni lehet és kell. A mellett a magyar népet közelebb hozzuk azokhoz, kik hivatva vannak vezérszerepet vinni, a népet kalauzolni és segíteni. A nemes szórakozás felemeli a mi népünket is és azon gondolattal tölti el, hogy ime igy szép a magyar nemzet! Összetartva, testvérisülve és egymáshoz bizalommal simulva. Azért nagy érdekkel várjuk és figyeljük a perbenyiki lóversenyt. Lefolyásáról tudósítani fogjuk olvasóinkat. E67RŐL-MÁSRÓL. — Szegény jó anyám, nagyon haragudott, ha az asszonyok vagy leányok közül valaki azt mondotta, hogy — Unatkozom! — No az olyan fehér cseléd, szokta volt mondani, a ki nem lél magának dolgot nem érdemes az életre! Úgy is van az! * * * — Ugyan lelkem néném asszony, mondja már mit csinál, hogy a vizes évegje mindig olyan kristály-tiszta, mint a tükör? — Hát lelkem fürészport használok. Egy kis maroknyit teszek az üvegbe s vízzel feleresztem. Aztán rövidesen rázogatom, mire az üveg nem csak fényes lesz, de esetleg a rossz szagától is megszabadítja. * * * * — No még ilyet sem hallottam. Azt kérdeztem a komaasszonytól, mikor látogatóban, voltam, hogy mit adott délutánra a gyerekeknek? 0 azt felelte. — Mézet retekkel! — Hát hogy kell azt csinálnyi ? — Nagyon egyszerű. A fekete retket szép vékony szeletekre szeldelem. Aztán adok hozzá egy kevés pergetett mézet. Boldogult édes anyám szoktatott minket reá. Ő még nagyatyjától hallotta, hogy a méz retekkel igen jó az egészségre. Különösen a gyege gyomruaknak megbecsülhetlen.
