Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-13 / 19. szám
146 MAGYAR FÖLDMIYELŐ több más hires képe. Nem lehet tehát csudáim, ha a nagy ember belefáradt e folytonos munkába és úgyszólván csendesen sorvadt, mint az égő fáklya, melynek az a sorsa, hogy világítson, aztán hamuvá legyen. De nem... nem leszen ő elfeledve soha sem. Az ő lelkének, emlékezetének örök időket biztosított. A palotákban éppen úgy, mint az egyszerű föld míves házban büszkén fogják emlegetni az ő nevét. A magyar nép szivébe vési őt és ha alkotásait, képeit szemléli, kegyelettel veszi le kalapját, mondván: „Munkácsy Mihály becsületet, hírnevet szerzett a mi nemzetünknek az egész világ előtt! SZÖVETKEZZÜNK 1 Hogy terjeszkednek a német mezőgazdasági szövetségek? Előttem fekszik egy ujságlap, melyből csuda- lattal olvasom, mily hihetetlen módon terjeszkednek, mily meglepő eredményekkel működnek a szövetkezetek Németországban. Nem hiába, hogy az első szövetkezetek magva ott hullott el a termékeny talajba! Ma már ugyanis Németországban 3000-ről 13.000-re szaporodott a mezőgazdasági szövetkezetek száma. Hej pedig ott is sok bajjal, sok ellenséggel kellett megküzdeniök a szövetkezet apostolainak. Az »üzletembere i,« az »üz 1 e t i-s a j t ó k« ugyancsak nekiek támadtak, gyanúsításokkal, rágalmakkal hajjigálóztak. Oly vakmerők valának, hogy pl. a porosz pénzügyminisztert és állampénztárt »tömeges gründolások«-kal, »műgyártmányok«-kai s más e féle alaptalan vádakkal kezdették illetni. Ennek daczára a megindult szövetkezeti mozgalmak oly mély gyökeret vertek a gazdák öntudatában, hogy tiz esztendő alatt igazán bámulatos mozgalmat, eredményt mutatnak fel. Dicséretre méltó dolog, hogy maguk a kormányok, országgyűlések egyengették a szövetkezetek útját és fejlődésüket nagyban elősegítették. Hát atyámfiai jó ezt a csudálatos tevékenységet, munkát és sikert a magyar embernek is tud- nia. Nálunk is szépen megindult — mint jól értesültök lapunk révén is — a szövetkezeti mozgalom pár év óta. Mi még messze vagyunk ugyan a németektől, de nekünk is sok akadálylyal, sok gyanúsítással kell szembeszállanunk, megkezdenünk! De sikereket csak igy lehet elérni! Egy kívánatos! Hogy a magyar nép is állhatatos legyen! Hogy a magyar nép öntudatába is úgyszólván ki- törölhetlenül bevésődjék annak belátása,, hogy a szövetkezetek a gazdákra nézve valóságos hátvéd a szorongatások és gazdasági válságok idejében. Hogy a jól alkalmazott és hetesen vezetett önsegélyező szövetség utján óriási eredményeket hozhat létre! Uj szövetkezetek. Legutóbb uj szövetkezetek alakultak: Zemplén- vár megy ében Szécs-Keresztu- ron 240 tag, 240 üzletrészszel képviselve. Pozsony- vármegy ében: Tallós községben 179 tag. 210 üzletrészszel. Abauj -Torna-megyében: S z i 1 a s o n. Tagok száma 100. üzletrész 381. Torna és Vidéke 200 taggal, 400 üzletrészszel. Görgőn 120 tag, 350 üzletrészszel. A gazdasági munkások biztosítása. Szakát és Lencsés koma a malomban beszélgetnek. — Hallotta komám uram, hogy megvest miben fundálódik a mi főminiszterünk? — Mán mint Széli Kálmán uram ? — No hát a földmivelő ember mán csak Darányi uramat tekinti főben járónak, a mi ügyeinket illetőleg. — Bizony szeretném tudni jó magam is, min töri a fejét? — Gyűlést hivott egybe, osztég meg akarja alkotni: az »országos gazdasági és munkás-cseléd segélypénztár«-t. — Fele se tréfa ennek koma, ha olyan féle talál lenni, mint a milyenről az én szegény fejem álmadozik . . . — Hát milyenről álmadozik ? — Ha jól megértettem, itt az volna a czél, bogy a magunkfajta gazdasági munkásoknak betegség, munkaképtelenség éselörege- dés esetén valamiféle segélyt juttasson. — Jól mondja koma. Akkurátosan ez a czélja, Tehát lám, nem álom lesz az többé! — Alig hiszek a hírnek koma. Hely, mert sokszor éjszaka is felébredek a gondolaton, hogy hát mi lészen belőlem, ha a nyavalya lever lábaimról vagy a kezem megtagadja a szolgálatot ... És azt hiszem millió és millió szegény munkás ember szivét igy szántogatja a jövőben való aggodalom. De hát honnan tudja ezt komám? — Olvastam a mi újságunkban, a Magyar Földmivelőben. — Magyarázza már koma nekem ki, a mit olvasott. — Először is az tetszik nekem, hogy ebbe a segélyintézménybe beléphet minden gazdasági munkás. De azért nem »muszályj belépni!« — Helyes! A magyar ember hiába a muszálvt nem igen veszi be és igy félő, hogy a legjobb szándék is megtörik. — Aztán, a ki be akar lépni, az hetenkint fizet »egy hatost,« most már úgy mondják 20 fillért. — Koma, megbirnók ezt? — Koma, nézz csak körül, mielőtt felelnék, nincs itt az asszony? Hát nem fizettük e annak idejében, mikor még elvtársak voltunk a »heti hatosokat.« He, mi? — Úgy van? — Osztég, mi hasznát láttuk. — Koma, szégyenlem magam, erről ne szőj szám! Érted koma ! — No jól van. Hát ezután a magyar ember fizesse oda, a hol az állam ótalma alatt biztonság leszen. — Na menjünk tovább. Hát osztég hogyan is lesz az? No ezt már csak olvassuk el koma. Itt van a mi újságunk, hát hallsza. »A heti 20 fillérért az uj intézmény a következőket adja: 1. ha a munkást baleset éri, fizeti az orvost, a gyógyszereket, kötszereket, s munkaképtelenség esetében ad 2 hónapig 120 fillér segélyt. 2. ha a munkaképtelenség 2 hónapnál tovább tart, — s ha esetleg a munkás munkaképtelen lesz, fizet havonkint az intézmény legalább is 10 korona segélyt, mely azonban fölemelhető az igazgatóság által ; 3. ha a munkás a baleset miatt meghal, családja kap 400 koronát; 4. ha a munkás 10 évi tagság után munka- képtelen lesz bármi okból, kap havonkint, élete fogytáig 10 koronát, ez szintén fölemelhető 20 koronára; 5. a tag 6 éves korában, minden egyéb igényének épségben tartásával kap 100 koronát; 6. ha a tag meghal, 5 évi tagság után 200, 10 évi tagság után 250, 15 évi tagság után 270 korona segélyt kap a családja., Nem részesítik segélyben azt, aki munkaképtelenségét szándékosan maga idézte elő vagy akit baleset részegség közben ért, vagy aki a pénzbeli segélyt az igazgatóság tudta nélkül másnak átengedi. Az özvegy segélypénze, a gyermekek neveltetési járuléka a közigazgatási végrehajtás elől kivonatott. A gazdasági cselédeknek gazdájukhoz
