Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
8 2 MAGYAR FÖLDM1VELÓ Szerencsétlen emberek! Tehát, ha azt a csekélyke adót — azt is csak majd öt év múlva — nem fogjátok űzetni, hát már mindjárt jobban fogtok boldogulni ? Ugyan ki hiszi ezt el ? Hiszen Isten nélkül még szerencsétlenebbek lesztek! Ezt szemetekbe mondjuk, Es meglátjátok, hogy igazat mondunk. Azért ne verje meg a jó Isten a magyar embert még ezzel a szerencsétlenséggel is. Van nekünk elég bajunk, gondunk, hát az kell még hozzá, hogy apáink hitét is hagyjuk el. A vallást, melyben ők édes mindenüket, életüket, reményüket bizodalmukat helyezték! A jó Isten őrizze meg ettől a magyar népet! A takarékban nem kell ám törleszteni! — Hova oly sehbel-lobbal János koma ? Vár- jók már egy szemernyit, úgy látszik a magyar bankba igyekszik. — Oda hát, a ki Árgvélusa van. majd kiszakadt belőlem a lélek. Kaptam egy Írást la. Osztég az van rajta, hogy igyekezzek, mert óvatolnak. Na meg fogalmazza meg a tanító ur, azt írják, hogy hát tör* tesztem is kell. — Na és aztán kedves komám, mikifogása van a törlesztés ellen'? Mondtam ezt maguknak már régen, mikor a szövetkezetek hasznáról volt szó, hogy a szövetkezet megköveteli, hagy itt minden egyes adózó törleszszen, mert igy lassan szerével kopik az adósság és csak azon veszi észre magát, hogy kitisztázta a tartozását. — Igaz, igaz kedves tanító ur; én is hallottam a többek között, hogy mily szép ha apránként kopik a teher és a gazda szabadabban vehet lélegzetet. De ha most fölgondolom, hogy a t a k a r é k b a nem kell á m törleszte n i, c s a k a k a m a - tot kívánj á k, azzal is beelégednek, ugv látszik, hogy a takarék mégis csak sajnálja a szegény embert, mert csak a kamatot szedi, na meg ott bizony nem fenyegetik az embert, hogy igy meg amúgy fizess, mert óvatolunk. — Persze János komám, hogy a takarék jó szívvel viselkedik, de nem kigyelmed iránt, hanem pénze iránt. Nem bántja kigyelmedet, csakhogy hosszabb ideig tartozásban legyen és búsás kamatokat fizessen. Aztán nézze csak kedves komám a szövetkezetben a törlesztés, vagyis a mit adósságából időnként a váltó lejáraikor meg kell fizetni, úgy 100 frt után fél évenként 10 frt, és a kamat vagyis egy évre 7 frt csak kevéssel több, mint a mit más banknak csak kamat fejében fizetnek, osztég a tartozás ott marad érintetlenül, mig nálunk fogy és rövidesen kifizetődik. Lássa komám egy példát teszek fel. Péter gazda Pál zsellérnek egy tehenet adott tiszta jó szívből, de kikötötte, hogy a fejés az övé lessz addig, mig az árát meg nem adja. Péter gazda garasos ember lévén, nem nagyon szuttyangatta Pál zsellért, hogy a tehén árát megadja, mert hát a zsíros haszontól csak nem üti el magát saját jó szántából. így ment az hat éven keresztül, mig Péter gazda a tehén árát már régen megkapta a tejpénzből. Pál Zsellér meg tönkre ment, úgy hogy még a tehénkéjét is visszavette Péter gazda, mert hiszen nem fizette ki az árút, a tehén tehát jogosan Péter gazdát illette. — Lássa János komám, maguk akik törleszteni nem szeretnek, olyanok mint Pál zsellér; húzódik, vonakodik, szabódik, hogy igy, hogy úgy jobb csak a kamatot fizetni. A bank meg Péter gazda módjára bánik el magukkal; tizenöt — busz év alatt az adósságnak kétszeresét veszi meg magukon kamat alakjában, azért az adósság még mindig ott szerepel a váltón, mig a bank türelmét nem veszti és erővel be nem hajtja magukon a tartozást. A mi pedig az óvatolást illeti a ‘szövetkezet úgy tesz mint a jó atya ; figyelmezteti gyermekeit előre a bajukra ; mig a bank! dehogy figyelmeztetne, ha nem fizetsz a pontos időre, egyszerre ott terem az óvatolási jegyzék, fizess perköltséget és szóval le egyszeribe az egész tartozásodat. Na most mit szól János komám1? — Kezdem már fölérni eszemmel kedves tanító ur, hogy richtigségesen úgy van jól. a hogy azt a mi szövetkezetünk csinálja. Iziben a fizetség soknak látszik, de hát kissehbedik a teher és kevesbe- dik a gazdának a gondja. Kiss .József. De mikor nyomtatva volt ! Pál gazda minden héten' megkapta az ujságla- pot a fővárosból. Ks minden héten olvasta annak a leghátulsó lapján, hogy hát: »egy kitűnő zsebbóra, hat kanál, hat villa, meg kés, hozzá jön aztán egy sótartó, meg egy borstartó, egy amerikai köszö- rükő és egy világhírű beretva« potom három forint tizenöt krajezárért kapható. Sokat elgondolkozott ezen a hirdetésen. Hát hiszen szegény embernek három forint tizenöt krajezár is nagy pénz, de mikor a szegény ember ilyen összegért annyi minden szükséges dologhoz hozzá juthat. Össze is spórolta Pál gazda az összeget, aztán előrukkolt asszony-feleségének, hogy hát bizony ő meghozatja. A feleségnek nem nagy kedve volt hozzá, pedig hát — Isten látja a Pál gazda lelkét — hogy hát éppen az asszonynak akart vele örömöt szerezni. — Eredj már jó ember, mondotta az asszony, nem hiszem én, hogy ebben a dologban tökéletlenség ne legyen. De mikor nyomtatva van, itt la, az újság- lapban, liát annál fele se tréfa. Az asszony elhallgatott. A gazda meg titokban megcsinálta a megrendelést. Meg is érkezett a sok minden a galambosi postára. De a postamester ur azt mondta, hogy 3 frt 1)2 krt kell az érkezeti holmikért fizetni. Pál gazda úgy csendesen meg is kérdezte, hogy hát voltaképpen miért leéli neki ennyit fizetni, mikor ő csak 3 frt lő kiig rendelt. — Hát tudja Pál, a csomagolás, bérmentetlen küldés, szállító levél — és a többi mián! Pál megvakarta fejét, kifizette és haza vitte a rendelést. Most néztek csak nagyot! Az óra olyan gyermekjátéknak való, a kanalak, villák, kések a ka- czagásig slendriánok, a só, meg a borstartó megvest csak a puh ák asztalára illők, a köszörükő még Ga lamboson sem használható, az amerikai beretva pedig úgy nézett ki. mint egy jó bicska. No látod apjok, ugy-e megmondottam, hogy ne komédiázzál. — De mikor nyomtatva volt. szólott Pál gazda keserűséggel. Lássátok atyámfiái, azért nem szeretjük mi kinyomatni mindenkinek a hirdetését. Sok svindler él ezen a világon és még több betűt nyomtatnak ki, a mikben tökéletlenségek vannak burkolva. Az ujságlapok persze kapva-kapnak az ily hirdetéseken, mert azért fizetnek ám. Azért a becsületes ujságlapok válogatják ám még a hirdetéseket is. De még azért sem állunk jót, hiába van kinyomtatva! SZÖVETKEZZÜNK!
