Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-05 / 10. szám
71 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mert mi tagadás: a magyar népnek eleget beszéltek már, hogy milyen szép is az a szabadság! Most is azt hajtogatják, hogy hát az ilyen törvény .,a tulajdonnal, a birtokkal való szabad rendelkezést korlátozza!“ Értitek! Micsoda ez!? Hát atyámfia, tedd a kezedet a szivedre és mondd meg nékem, ha Pató Pált, meg Dongó Pistát, meg annyi sok mást az ilyen törvény már eddig is korlátozta volna abban, hogy ősi földjét eltékozolja — úgy ni szabadjára, korcsmában, bankoknál — vájjon ilyen siralmasan, ütötten, kopottan, kétségbeesetten állana előttünk a földmives osztály ? Ugyan ne üljünk már fel atyámfiai ezeknek a czifra szavaknak! Elég volt! Szabadság ide, szabadság oda, de ez a szegény földmives gazda megérdemli a törvényhozás védelmét. Ezt mondja szépen a perbenyiki gróf is, hogy bizony megérdemli. Mert a földmives ember mindig az élet nehézségeivel küzd . . . minden évszakban az . . . időjárással harczol. ut földje ■ sokszor cserben hagyja — tehát lehetne e reájuk nézve becsesebb intézmény, mint a mely azt a kis földet részükre biztosítja! Úgy van atyámfiai! Hogy ez az intéz-, mény létesüljön, ezért kell ma minden igaz magyarnak dolgoznia, -küzdenie. Lelkünk leikéből meg vagyunk győződve, hogy a ti boldogult! a t á s t o k n a k ez az egyik fő - fő titka! Külföldi szövetkezetek. Ausztriában éppen úgy, mint Németországban a gabona értékesítő szövetkezetek érdekében rendkívüli tevékenységet fejtenek ki. Bajorországban pedig a földmivelő osztály szervezkedik a szövetkezések terén rendkívüli gyorsasággal. A felső — pfalczi keresztény paraszt szövetkezet nem régen tartotta meg közgyűlését. A népes gyűlést isteni tisztelet előzte meg. Aztán az elnök megnyitotta a közgyűlést, majd meghallgatták Ofetten bárónak az egyesület pénzügyeire vonatkozó jelentéseit. Következett egy előadás a szövetkezeti szervezkedésről. Egy másik előadó a falusi iskolák megjavításáról beszélt. Végre megbeszélték azon teendőket, melyekkel a falusi nép jólétét elő lehetne mozdítani . . . Azt mondhatja erre valaki, hogy mit érdekel az bennünket, hogy mit csinál a bajor? Hát édes atyámfia az a mi bajunk, hogy az ilyen dolgok nem érdekelnek. Azért nem érdeklődünk az után sem, hogy hát mit csinál a szegény magyar nép. Lám a bajorok belátják, bogy egyesült erővel lehet a jólétet megszerezni. Kezet fognak az értelmi osztálylyal és igy közös munkával és közös jóakarattal munkálják a nép jó létét. Tanulni nem szégyen. A gyámoltalanság, a tehetetlenség, a nembánomság: igenis ez a szégyen. Hála Istennek, nálunk is vannak már szép számmal olyan előkelő emberek, kik népünk érdekében fáradoznak, munkálkodnak, áldoznak és küzdenek. De ezeket a jó embereket is kicsinyléssel kisérik éppen azok, kiknek kötelességük volna dolgozni, cselekedni és áldozni. Atyámfiai, becsüljétek meg azokat, kik a ti érdeketekben ennek a kicsinylésnek daczára is tiszteletre méltó munkásságot fejtenek ki. Bár minden megyében, minden községben lenne egv-egy vezérférfiu, a ki a mozgalom élére állana és megmutatná a népnek azt a helyes irányt, melyen a falusi jó lét nálunk is virradni kezdene. A külföldi szövetkezetekről azért adunk rendesen értesítéseket, hogy belássátok atyámfiai: mily utón és módon törekszenek ott a jólét emelésére. Mint tudjátok, a szövetkezetek nálunk is kezdenek gyarapodni. De hol állunk mi még a külföldhöz képest? Hány ezer és ezer községben alszik ma is a nép és várja, hogy a sült galamb a szájába repül . . . Fel tehát a munkára! Nem a politizálásból, a nagy hangú, czifra beszédekből fog a nép jóléte kialakulni, hanem a komoly munkából, melyre a magyar embernek értelmes eszet és munkára hajló kezet adott a Gondviselés. Mire jo a falusi hitelszövetkezet ? Lipcsei József császlói lakos a napokban egyik szatmári bankból 150 forintot vfett fel és azzal hazafelé tartott. De pénzt érezvén zsebében, az ördög megszállotta és útközben több korcsmába benézett és mindenütt jól az üveg fenekére pislogott. így bepityó- kázva leült kártyázni. Addig kártyáztak, osztottak aztán, mig a 150 frtot is úgy elosztották, hogy a császlói Lipcseinek egy garasa se maradt. Másnap a rendőrség kézre kerítette? a kártyázó társakat, de már a pénzből alig 10—15 forint került elő. Lám lám, ha Lipcsei falujában hitelszövetkezet van, Lipcsei 1-ör nem pazarolta volna drága idejét a köb csönfelvétellel, 2-or nem is téregetett volna be a kocsmákba, 3-or nem is vesztette volna el kártyán a pénzét, hanem úgy melegében arra fordítja, a mire e kölcsönt felvette. Mert a hitelszövetkezetek arra is felügyelnek ám, hogy gazd’uram mire fordítja a kölcsönt! Igazmondás a legegyenesebb uf. Tudta ezt Tóth Antal barátunk, mégis letánto- rodott erről az útról; pedig részeg sem volt. Bagoly-hiten élt V. Annával, mégis úgy jelentette be a polg. anyakönyvvezetőnél újszülött magzatjukat, hogy ez törvényes. Miért tette ezt barátom? Miért akarta félre vezetni az anyakönyvvezetőt ?« kérdi az elnök ur. Hisz aki szándékosan közreműködik arra, hogy valaki jogai vagy jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények, körülmények vagy nyilatkozatok vezettessenek be a nyilvános könyvbe, vagy más köziratokba: egy évig terjedhető fogházzal büntetendő. Aki pedig ezen cselekményt azért követi el, hogy ez által magának, vagy másnak jogtalan hasznót szerezzen: öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. »Nem tudom én, kérem, ezt a nagy büntetést. Hanem mivel az asszonyt nem vehettem el, mert még nem volt 11 hónapos özvegy, hát csak úgy éltünk. De hát az én fiam volt a lelkem. Aztán meg azt is mondták, hogy sokba kerül majd az utána járás. Hát törvényesnek írattam. Meg is esküdtünk kérem utána nem sokára.« Tekintve az enyhítő körülményeket, 2 napi fogházra ítélte a Törvényszék T. A.-t, amit azóta le is ült és ezen idő alatt még jobban leikébe véshette, hogy »az igazmondás a legegyenesebb ut.« BSélTETSEZZOTK!
