Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
A ki sokat markol, keveset fog... Mint annak idejében irtuk és helyesléssel kísértük: az orosházi fökhnivesek elhatározták, hogy az ez évi aratáskor becsületes, jó szándékkal fogják kiváltani munka- könyvükét és kötik meg a gazdákkal a szerződést. Azt hiszszük az ország minden részében hasonló jó szándékkal, gondolkozással lesz eltelve a földmives nép! Mert higyjétek el atyámfiai, hogy az ilyen nyugodt, bizalomkeltő fellépés már egy lépés arra, hogy a ti méltányos és igazságos kivánságtok teljesedésben menjen. ügy volt az mindig és úgy is lesz ezen a világon, hogy okos, nyugodt szóval többre ment az ember, mint a haraggal, követelésekkel és szenvedelemmel. Ugv volt az igen minden időben, mint a közmondás is megörökítette, hogy aki sokat m a r k o 1 k e - ve set fog. Találkoztam én az őszön egy csoport emberrel. Azt kérdezték tőlem, merre vezet a fehérgyarmati vasúthoz az ut ? Mert ők ott találtak hosszú, kínos várakozás után munkát. Beszédbe egyelettem a jó alföldi emberekkel. Elpanaszolták nekem, hogy mint maradtak munka nélkül az aratás alatt. Sokat akartak markolni és semmit sem fogtak! Most bánták! Szemükben köny csillogott és ugv vallották be, hogy bizony sorsukat csakis önmaguknak tudhatják be. Ha elfogadják a szerződést: mi bajuk sincs. Most el kellett hagyni családjukat, hogy munkát kaphassanak ! No lám édes atyámfiai! Ha a dolgokat kezdetben is azzal az okossággal, higgadság- gal mérlegelték volna ezek a szegény emberek: ma rendben volnának! Isten látja a lelkünket, hogy mi nem akarjuk a szegény, munkás ember kárát. ] Nem azt akarjuk, hogy annak a földmives embernek munkáján akár melyik ur vagy gazda nyerészkedjék. Sőt rajta vagyunk, követeljük, hogy a munkás kapja meg igazságos bérét, ivs ha látnok, hogy a szegény embert valaki kiakarná használni, mi oda kiáltanék : „Ne tedd !“ De mérlegelni kell ám mind a két félnek, gazdának és munkásnak a helyzetét. A gazdát is óriási terhek nyomják. Sokan a munkások közül nem is sejtik azt.Ha ugv módjával belepillanthatnátok egy-egy gazda számadásába: valóban elszörnyülköd- nétek. Éppen azért kölcsönös méltányosságra, felebaráti szeretetre van itt szükség. A gazdák becsüljék meg a nép munkaerejét. Isten ennek a szegény népnek nem adott más vagyont, mint a munkabíró két kezet. Ez az ő egyedüli tőkéje, vagyona. Ebből él, ebből tartja fenn napról-napracsaládját,gyermekeit. A ki tehát ezt a munkaerőt akarja kihasználni : az vétkezik, az valóságos uzsorás. De viszont a munkások is lássák be, hogy a gazdák nagy, mondhatni leküzdhet- len terhekkel küzdenek. Hogy ők is minden oldalról igénybe vannak véve, hogy reménységükben legtöbbször csalódnak! Tulcsigázott követelésekkel tehát ne mérgesítsük el a helyzetet, mert utóvégre a tapasztalat elég érzékenyen mutatta meg a munkásoknak is, hogy a ki sokat markol, keveset fog. Jómondások. Az istentagadó olyan rossz gyermek, a ki minden áron el akarja hitetni magával, — hogy nincsen atyja. Mi hamar vett lángot, ki is alszik hamar!
